Gyógyszerért Battonyára

Kedves ismerősünk (tömbházkezelő, hazai környezetben inkább adminisztrátorként ismert, esetünkben a szépkor felé közeledő hölgy), aki valahonnan tudja, hogy meglehetős gyakorisággal átruccanunk, hétvégenként, a határ mentén élő ottani barátainkhoz, Magyarországra) megkér, hoznánk már neki egy (megnevezett nevű) kenőcsöt.

Jó, hát persze, hogyne, természetesen.

Az első kísérlet kudarc: nem ismervén a Battonya városi gyógyszertár órarendjét, szombaton pár perces késéssel érünk oda. (Ez igen, ez a polgári jogok tisztelete, mondom: szombaton csak fix délig tart az ügyelet, elvégre a gyógyszerészek is emberek.)

Másodszor, két hét múlva, már idejében indulunk, nyitva a patika, be is szerezzük a kenőcsöt. Amiről időközben orvos barátomtól megtudatolom, hogy az egy bőrrák elleni szer, mellesleg azt is, a házkezelőtől, hogy arra egy brassói idős rokonnak van szüksége.

Mindebből arra következtetnék (ha valaki rákérdezne, azzal kérkednék: legalább nagyvonalakban ismerem a formális logika szabályait), hogy Brassóban nem kapható az illető gyógyszer, sőt, Aradon sem, különben nem kértek volna fel, hogy a szomszédos országban szerezzük be.

Egy tanú azonban nem tanú (az lehet hamis is), legalább kettő kell, hogy a bíróság figyelembe vegye.

Nos, a második battonyai „patikai” kiszállás alkalmából a közelben parkolt kocsi mellett várakozom (jobbik felem éppen a vásárlást intézi), amikor a gyógyszertárból egy éltesebb hölgy, bizonyára édesanyja társaságában kijövő fiatalember, kocsijához közeledve megszólít, hogy beszélek-e angolul. Yes, vágom rá természetesen és nagyképűen, szerintem tökéletes kiejtéssel (ne gondolja, hogy a battonyai, meg általában a magyar bunkó európai), aztán gyorsan románra fordítok, nehogy Shakespeare nyelvén folytassa (elvégre Battonyán elég sok a helybeli, meg a Romániából oda beköltözött, ott házat vásárolt román). A rövid párbeszédből arra következtetek, hogy nem jártak teljes sikerrel, mert azt kérdezi a fiatalember: nincs-e a városban másik patika is.

Nincs, ezt hiányos helyismerettel is biztonsággal állítom. A Magyarország keleti határán elterülő kisváros (pillanatnyilag az ország egyik legelesettebbje) örül, ha egyetlen gyógyszertárát szombaton délig nyitva tarthatja. Amiben ugyan a Brassóban és Aradon hozzáférhetetlen gyógyszer egyike-másika megtalálható, de minden azért ott sincs.

Mindez annak kapcsán ötlött fel, hogy szülőhazánkban a gyógyszerek (nem tudom, mekkora) választéka, ilyen-amolyan okokból, hozzáférhetetlen. Akiknek mégis kell, és megtehetik, menjenek kicsit nyugatabbra értük.