Hálaadás a „szabadulás szigetéért”

Húszéves fennállását ünnepelték a hétvégén a dévai Melite Református Gyülekezeti Háznak.

Az építkezés pillanatait megörökítő fotókból Móra Kinga, a gyülekezeti házat építő hajdani református lelkész, Lovász János lánya rendezett kiállítást. Ő elevenítette fel szóban is az építkezés történetét.

– 1992-ben édesapám, dévai lelkipásztorként családostul meghívást kapott a zwollei holland testvérgyülekezetbe. Ott tapasztalta meg, hogy az istentiszteletet követően a gyülekezet tagjai egy közösségi teremben gyűltek össze, néha együtt ebédeltek és a délután egy részét is közösen töltötték. És látta, hogy ez milyen jó hatással van a közösségre. Amikor hazatért, felmerült az ötlet, hogy Déván is jól fogna egy ilyen jellegű terem, hiszen akkor még nem volt sem önálló magyar iskola, sem egyéb közösségi tér, ahol a gyülekezet, illetve a helyi magyarság találkozhatott volna. A holland testvérgyülekezet támogatta egy közösségi ház megépítésének ötletét és úgy vélték, ha már építkeznek, akkor legyen olyan épület, amelyben szállást is lehet biztosítani. A hollandok ugyanis gyakran megfordultak Déván és többnyire a parókián aludtak, eléggé szűkös körülmények között – emlékezett a kezdetekre Móra Kinga.

Az első komolyabb megpróbáltatást a hajdan egyházi tulajdonban lévő városközponti telek visszaszerzése jelentette. Aztán jött a tervezés, amikor kiderült, hogy az érvényben lévő szabályoknak megfelelően a százfős terem alá kötelező bunker jellegű pincehelyiséget kell kialakítani. – Szerencsére nagyon találékony tervezőnk volt, mondta, hogy a bunkert megépítsük, de vágunk rá ablakokat – jó lesz majd konyhának illetve étkezdének, mesélte Móra Kinga. Aztán lassan megvásárolták a szükséges építőanyagot. A teljes építkezés akkori pénzben 2 milliárd lejbe került, amelynek kétharmadát a holland testvérgyülekezet állta, a fennmaradt egyharmad pedig a helyi gyülekezet és támogatók adományaiból gyűlt össze. A holland gyülekezet apraja-nagyja részt vett a gyűjtésben. A fiatalok hétvégén autót mostak, a dévai templom képével díszített csészéket árultak, romániai mézet címkéztek fel az épülő Melite tervrajzával és azt is eladták. Az így szerzett pénzt összegyűjtötték, Dévára küldték – elevenítette fel a kislányként megélt emlékeket Móra Kinga. És elmondta: Déván is lelkesen álltak a gyülekezeti ház építése mellé. A munkálatot felvállaló cég alkalmazottai mellett mindig ott dolgoztak az önkéntesek is. Magyarok, románok, reformátusok, katolikusok, unitáriusok, ortodoxok, és a kis létszámú zsidó közösségből is jöttek segíteni.  Hétvégeken néha annyi volt a segítség, hogy nem is jutott mindenkinek tennivaló. Az épület így igazi összefogással készült el 1999 őszére, és az év október 31-én dr. Tőkés István teológiai tanár és Széchy András, a debrecen-józsai református gyülekezet lelkésze avatta fel. Az épület akkor egy alagsori konyhát, étkezdét, egy százfős előadótermet, két négyágyas szobát, egy tetőtéri 25 ágyas hálót, illetve minden szinten illemhelyeket és technikai tereket foglalt magába.  Átadását követően azonnal megtelt élettel. A magyar iskolaközpont megépüléséig itt zajlottak az iskolai ünnepélyek, tárlatoknak, vallásos, tudományos, hagyományőrző előadásoknak biztosított teret az épület. Később megerősödött szállásadó jellege is és mai napig közösségi, kulturális térként, illetve vendégházként működik.

Az összefogás gyümölcseként tekinthetünk ma a Melite Gyülekezeti Házra, és hálásan gondolhatunk azokra, akik nemcsak álmodni mertek, hanem tettek is álmaik valóra válásáért. Kéz a kézben, összefogtak és megépítették ezt a házat, amely mind a mai napig áldott rendezvények helyszíne lehet – fogalmazott Rátoni Csaba lelkipásztor, aki a jelenlegi presbitérium nevében, Borsai Zoltán főgondnokkal együtt emléklapokat osztott ki mindazoknak, akik két évtizeddel ezelőtt részt vállaltak az építkezésben. Elsőként Lovász Ibolya tiszteletes asszonyt köszöntötték, aki férje mellett odaadóan vállalta az építkezéssel járó nehézségeket. A továbbiakban emléklapot kapott a tervezésben, építkezésben jelentős szerepet játszó Kalauz Károly műépítész és Orbán Ottó építkezési vállalkozó, aki testvérével, Orbán János főépítésszel közösen vezette a munkálatokat, illetve számos presbiter, gyülekezeti tag, támogató.

Az évforduló ünnepségen jelen volt Zsargó János Hunyad megyei református esperes is, aki rövid áhítatban, imában Isten felé fordította a jelenlévők figyelmét. Azért vannak az ünnepek, hogy emlékezzünk Isten csodálatos tetteire. (...) Ahol összefognak az emberek és életüket Isten kezébe helyezik, ott mindig csodát művel. Az Ő erejében bízva kezdhették el ezelőtt több mint húsz esztendővel a Melite gyülekezeti ház építését, és ma is Reá tekintve gyűltünk össze, különböző felekezettű, nemzetiségű emberek, hogy együtt készüljünk karácsonyra, hogy ne a bevásárlóközpontokban kóvályogva várjuk Jézus születést, hanem közösen dicsőítve az Istent – mondta az esperes, magyarul és románul köszöntve mindazokat, akik a Melite évfordulós ünnepségét közvetlenül megelőző dévai kórustalálkozóra érkeztek és úgy döntöttek, együtt kívánnak ünnepelni a református közösséggel a gyülekezeti ház évfordulóján.

A hálaadást, köszöntéseket követően szeretetvendégségre került sor, abban a közösségi teremben, melynek alapját több mint húsz évvel ezelőtt helyezték el reményteli szívvel, hittel és bizakodással, és amely nevéhez méltóan ma is a mindennapok rohanásából való szabadulás szigeteként szolgál, istentiszteleteknek, gyermektáboroknak, ifjúsági és kulturális rendezvényeknek biztosítva teret.