Hálát adok, hogy kegyelmed eszközévé választottál

Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap 16 órától az arad-gáji római katolikus templomban tartotta aranymiséjét ft. Sándor Tivadar római katolikus plébános.

Az egyházi elöljárók ünnepélyes bevonulását követően az egyháztanács és a hívek nevében Erdélyi István adott hangot köszöntőjének, amiben visszatekintett az 50 évvel ezelőtti eseményre, amikor a Gyulafehérvári Főegyházmegye legendás püspöke, Márton Áron szentelte pappá ft. Sándor Tivadar plébánost, aki közel 50 évvel ezelőtt kapta meg kinevezését az arad-gáji római katolikus plébánia, valamint a szentpáli és a sofronyai hívek lelki ápolására. „Örömmel tölt el, amiért a mai ünnepségen az egyházmegye főpásztora és az elöljárók mellett, a nagyszámú hívek között itt vannak az aradi és a megyei vezetők, de távolról érkezett vendégek is velünk ünnepelnek” – mondta Erdélyi István. Név szerint megemlítette a Faltin Erzsébet vezetésével érkezett szegedi küldöttséget is.

Az ünnep jelentőségét az Úrasztala előtt elhelyezett gyönyörű virágkompozíció, egy búzakalászból összeállított csokor is jelezte. Az aranyló kalászokból álló csokor az aranymisét, az 50 búzaszál az 50 évi szolgálatot jelképezte. Mert a magyar ember a búzaszemeket, a mindennapi kenyerünknek az alapanyagát „életnek” is nevezi. Ft. Sándor Tivadar plébánosnak a nemzet szolgálatában kifejtett munkáját számos hazai és határon túli elismerés fémjelzi, mert nem csak a prédikációban, hanem az élet minden területén a hívei között munkálkodott, édes anyanyelvünkön biztatott, vezetett, lelkesített a kereszteléstől a koporsóig.

Tekintve, hogy nem csak fölöttünk, de a plébános úr fölött is eljár az idő, a szolgálatát is át fogja adni az utódjának. A hívek azonban nem akarják elfelejteni, ezért gyűrűvel jelképezett szövetséget ajánlanak fel neki. Azt szeretnék, ha a jelképek, illetve maga a gyűrű is mindig emlékeztetné a híveire! Ezt követően, háromszoros „vivát” köszöntés után Erdélyi átadta az ünnepeltnek a hívek ajándékozta pecsétgyűrűt.

Üdvözletek, papi hitvallás

A koronavírus-járvány miatti óvintézkedések betartásával zajlott ünnepi szentmisén a szájmaszkot viselő egybegyűlteket Borzák Teodóra diáklány magyarul, románul és németül üdvözölte.

Ft. Sándor Tivadar plébános, miután köszönetet mondott a szép szavakért, köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve a jelen lévő elöljárók közül Faragó Péter parlamenti képviselőt, Tóth Csaba prefektust, Bognár Levente aradi tanácsost, a Kölcsey Egyesület részéről Berecz Gábor elnököt és Fekete Károly alelnököt. Üdvözölte a szegedi vendégeket, akik Faltin Erzsébet vezetésével érkeztek. Annak a reményének adott hangot, hogy azok, akik a járvány miatt nem tudtak eljönni, a világhálón követhetik az ünnepélyes szentmise eseményeit. Minden résztvevőnek azt kívánta: kegyelmekben gazdag élményekkel távozhassanak! A híveknek ajándékozott emlékképeken ez szerepel: „Istenem, hálát adok, hogy kegyelmed eszközévé választottál.” Valóban így történt, mert Isten bőségesen osztotta kegyelmeit, amelyeket mindig megpróbálta eljuttatni a rászorulókhoz, a szomorúakhoz, az elhagyottakhoz, a vigasztalásra szoruló emberekhez. Ha az útjuk a sírhoz vezetett, Isten ott is fogadja őket a kegyelmébe.

Ezt követően együtt mondták el a szent gyónás szövegét, míg az evangéliumból a hívek közül olvastak fel néhányan.

Ünnepi szentbeszéd

Ünnepi szentbeszédében Szilvágyi Zsolt püspöki helynök köszöntötte a jelen lévő püspök atyát, az ünnepeltet, valamint a híveket, majd az Emauszból visszatért tanítványoknak az úti beszámolójából, illetve az Úr felismerésének a módjából kiindulva, feltételezte: Tivadar atya is visszagondolt az eltelt 50 év alatt megtett útra. Bizonyára tapasztalta, hogy e hosszú úton az Úr vele volt, és azért hívta meg vendégeit, hogy együtt emlékezzenek a papi élet őt évtizedére. Kiindulva az aranymisés jelmondatból: „Hálát adok, hogy kegyelmednek eszközévé választottál”, ez az út több plébánián keresztül vezetett, mígnem közel 40 évvel ezelőtt eljutott Szentpálra, Sofronyára és Arad-Gájba. Az eltelt 50 évben bizonyára sok kegyelemért hálát lehet adni, a püspöki helynök viszont három dolgot emelt ki. A Szentírásban az áll, hogy Isten minden embernek hivatást ad, ezért küldetést is ad hozzá. A hivatás felismeréséhez és követéséhez azonban arra is szükség van, hogy mellénk szegődjön az Úr. Ő felnyitja a szemünket, megerősít bennünket. „Hála, hogy meghívott és melléd szegődött, kedves Tivadar atya.” Az Úr gyakran olyan emberek révén szegődik mellénk, akik Isten emberei, megbízottjai. Köztük az édesapjára lehet gondolni, aki 65 éven át, minden reggel részt vett a szentmisén, példát adott gyermekeinek a gyóntatószékben is. A szülei mellett meg lehet említeni Godó Mihály atyát, Bíró Antal atyát, Ferencz Ervin atyát, Boros Béla érsek urat és Márton Áron püspököt, aki 50 évvel ezelőtt pappá szentelte őt.

Tivadar atya 50 évvel ezelőtt Szent János szavaival indult el papi útján: Ne szeressünk szóval, hanem tettel és igazsággal, ahogy János apostol írja az I. levelében.

„Minket, papokat különféle képességekkel áldott meg Isten. Tivadar atya életében a tanúságtétel az a fáradhatatlan munka, amiben nem kímélte magát: a Caritas, a Máltai Ház, a Csiky Gergely Főgimnázium bentlakásának a felújítása, az aradi kórházban végzett felújítások, segélyszállítmányok az intézményeknek és a rászorulóknak, de értékek megmentésére is áldozott. Ugyanakkor a szükségben gyógyszerrel vagy pénzzel segített a fáradságos, verejtékes útján.”

Útravaló

„Személyes élményem is köt Tivadar atyához, aki a magam életének is tanúja, alaktója volt. 26 évvel ezelőtt, amikor a Gyulafehérvári Szemináriumba készültem, s mivel éppen ebben a templomban kereszteltek, hozzá kellett jönnöm a keresztelési igazolásomért. Amikor az igazolással távozni készültem, a kapuból még utánam szólt Lukács Evangéliumából idézve: Aki az ekeszarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

Azok a szavak a szemináriumban sokszor eszembe jutottak, azok által, az életemben is tanúi voltál, e szavak állandóan biztattak, erősítettek.

Kedves Tivadar atya, az 50 évi szolgálat idején bizonyára keresztek, gondokkal teli napok, álmatlan éjszakák is kerültek az életedben. Ha mindezt az Úrnak tudtad felajánlani, akkor Ő bizonyára valami jót hozott ki belőled, mert a nagy dolgok mindig a keresztből születnek. Köszönöm, amiért többet adtál, mint amit el tudtam képzelni, ezért köszönjük meg az Úrnak a keresztet, amit Krisztusért, Krisztussal hordoztál. Köszönjük a szolgálatodat, Isten tartson meg közöttünk! Ugyanakkor kérjük az aratás Urát, hogy küldjön új munkásokat az aratáshoz, a papi hivatáshoz küldjön új fiatalokat, akikre nagyon nagy szükségünk van” – zárta ünnepi beszédét Szilvágyi Zsolt püspöki helynök.

A továbbiakban együtt mondtak könyörgést a papi szolgálatáért és azokért, akik a papi szolgálatra készülnek, hálát adtak az 50 év kegyelméért.

Főpásztori köszöntő

Ünnepi köszöntőjében Pál József Csaba megyéspüspök visszatekintett 1971. április 18-ra, amikor a gyulafehérvári székesegyházban boldogemlékű Márton Áron gyulafehérvári megyéspüspök imádsága révén pappá szentelte Sándor Tivadar atyát. „50 év papi szolgálat az ember életében a sok küzdelem, az állandó önfeláldozás, az odaajándékozás, a sikertelenség, de egyben a sok öröm jele és bizonyítéka egyaránt. Ennyi év után a kitartó szolgálat és a meg nem ingó hűség megannyi jele és bizonyítéka is. 50 év papi szolgálat után a sok vetés és növekedés eredményei arra biztatnak, hogy merjünk a gazdag aratás felé tekinteni. A sok munka és áldozat gyümölcsei, amelyek a Jóisten által kigondolt dolgok itt-ott mindig megmutatkoztak. Most arra ösztönöznek, hogy a lelked üdvére végzett munkát még nagyobb lelkesedéssel folytassuk Jézus Krisztus példájára, akinek örökérvényű biztatása ránk, papokra különösképpen vonatkozik. Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és váltságul sokakért odaadja az életét.

Kedves jubiláló paptestvérem, most amikor hálás szívvel megköszönöm az Úrnak a hivatásodat, az elmúlt 50 év papi szolgálatának a türelmét, a veled ünneplő papok és hívek, az egész egyházmegye együtt ad hálát veled, a jubilálóval. Megköszönjük a hűségedet, az őszinte szolgálatodat a hívek, az öregeknek és a betegeknek nyújtott gondoskodást és törődést. Azt kívánom, hogy a hívek szolgálatára hívó Atya legyen jutalmazód, bátorítód és vigasztalód! Ő legyen a legfőbb örömed és boldogságod a további szolgálatban is, amihez erőt, egészséget, sok-sok örömet és kitartást kívánok főpásztori áldással!

Kedves Tivadar, kedves testvéreim, megérintett a kórusból szállt szép ének. Gondolom, fiatal korunkban, amikor elindultunk akár a papság, akár a házasság irányában, mindenkinek fontos volt, hogy ne féljünk. Később tudatosodott, hogy miért ne féljek. Azért, mert megváltottak – szól tovább az ének. Mert ez az alapja, hogy ne féljünk. Aztán, ahogy az ember öregszik, egyre fontosabb számára, hogy „enyém vagy örökre!” Ez lelki erőt ad akkor is, ha fizikailag gyöngülünk. Kívánom neked és mindannyiunk számára, hogy örökre az Úré legyünk! Kedves Tivadar, első szent vértanúkkal, Szent Gellért püspökkel köszönöm neked az 50 évi szolgálatot, áldjon meg a Jóisten!”

Ezt követően, a főpásztor aranymisés kitüntetést adott át az ünnepeltnek.

Útravaló

Az ünnepelt, miután köszönetet mondott a főpásztornak, a jelen lévő elöljárókhoz, illetve a civilszervezetek képviselőihez fordult. Köszönetet mondott az ünnepi alkalmon való részvételért, az örömében való osztozásért. Külön említette a szegedi küldöttséget, amelynek a vezetője tolmácsolta dr. Kiss Rigó László Szeged-Csanád püspöknek az üzenetét, aki egyben Szent Gizella-ereklyét is ígért az arad-gáji egyházközségnek.

Az ünnepélyes szentmise végén ft. Sándor Tivadar plébános az elöljárókat a Caritas Házban megterített ünnepi ebédre hívta, de minden résztvevő ajándékcsomaggal, illetve hitben megerősödve távozhatott.