„Régi harcok, régi, kopott könyvek
Derű, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, rohannak az évek
Búcsút mondunk, múló diákévek.”
…vélekedik Hemingway mindarról, amit akkor, a csengő búcsúszavára mi is átéltünk.
Azóta sok minden történt velünk: új arcok, új barátságok, örömök, beteljesülések és csalódások váltották egymást életünkben, s akkor azt hittük, hogy végleg kinőttük az iskolapadot:
„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.”
Pedig már Reviczky Gyula is megmondta anno, hogy:
„Diák marad az ember, amig él.
Leczkéjét a sirig tanulja,
Nehezebbet folyvást a réginél.”
60 év bizony hosszú idő. Egy emberöltő. A mindennapok mókuskerekében talán eszünkbe sem jut megmártózni, néha egyet lubickolni pajkos ifjúságunk emléktengerében.
Őrzitek-e még az emlékezés ballagási batyuját, s az abban lapuló „hamubasültet”, az összetartozás kovászát? Mert egy-egy közös emlék felidézése feledteti az élet-adta jó, vagy rossz sorsot, lesikálja lelkünkről a hétköznapok szürkeségét, s erőt ad az elkövetkezendőkhöz.
„Elmúlt, mint száz más pillanat,
s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.”
Egy szó, mint száz, ezennel mi, a 3. Számú Ocskó Teréz Középiskola 1961-ben végzett (vén)diákjai 2021. október elsejére toborzót fújunk a 60 éves érettségi találkozónkra:
9.30 – Gyülekező a belvárosi református templom imatermében.
10.00 – Megemlékező közös ima az eltávozottakért.
11.00 – Osztályfőnöki óra a Jelen Ház nagytermében.
13.00 – Közös ebéd és dumcsi-parti a Jelen Ház vendéglőjében.
Hozzászólások