Hátrányban a sérült és a roma gyerekek

Országos szinten több mint kétezer család várja, hogy örökbe fogadhasson egy gyermeket, és valamivel több, mint ezer állami gondozásban nevelkedő gyermek adoptálható. 

A megyei statisztikákról Aurora Lupaş, az Arad Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Főigazgatóság (DGASPCA) adoptálásokat koordináló aligazgatójával beszélgettünk. A főigazgatóság ugyanis országos viszonylatban a legjobb eredményeket érte el az örökbefogadások számát illetően, ezen kívül évről évre számos kampány keretében népszerűsíti ezt az életre szóló választást és ösztönzi a családokat. Az elmúlt évek azt igazolták, hogy az emberek mentalitása is változott, másképp állnak hozzá az örökbefogadás gondolatához. Ehhez kétségkívül hozzájárult az is, hogy a rendszerváltás utáni időszakhoz képest valamelyest leegyszerűsödtek az adoptálási procedúrák. Bár ez is relatív, hogy kinek mi tűnik egyszerűnek.   

Aurora Lupaş szerint Arad megyében 2009-ben 45, 2010-ben pedig 47 gyermeket nyilvánítottak végleges bírósági ítélettel adoptálhatónak. Ezek közül idén eddig 25 gyermeket fogadtak örökbe, tavaly egész évben 26 apróságnak sikerült családot találni. Voltak, akik egyszerre két, sőt három gyermeket is magukhoz vettek. Az örökbefogadott gyerekek zöme 1–3 év közötti.

Ami az adoptálókat illeti, nagyon sok kérvény érkezik a környékbeli megyékből (pl. Temes), de Bukarestből is. Az igazgató szerint azért, mert ott kevesebb az adoptálható gyerek. – Mi nem azt nézzük, hogy a gyermek melyik megyébe kerül, hanem hogy milyen lesz a családja. Ez az elsődleges szempont. Idén például 12 gyermekünk került más megyébe. A legfontosabb az, hogy az adoptálók szeressék, és megfelelő körülményeket teremtsenek a gyermek lelki, szellemi és fizikai fejlődéséhez – mondta az igazgató, aki szerint nagyon sok egyedülálló nő is felkeresi őket. Ezek a nők általában jó anyagi háttérrel rendelkeznek és a szüleik vagy egyéb rokonaik segítik őket a gyermeknevelésben. – Leggyakrabban a 30-35 év feletti személyek vesznek magukhoz gyermekeket. Ezek közül is azok, akiknek az anyagi háttér biztosított, karrierük sínen van, viszont nem lehet saját gyermekük. A nyugati országokkal ellentétben nálunk nem igazán jellemző, hogy azok is adoptáljanak, akiknek már van legalább egy vérszerinti gyermekük.

Romániában 2001-ben felfüggesztették a nemzetközi adoptálásokat, ez a kérdés azonban állandó viták tárgyát képezi. – Ezzel kapcsolatban én mindig el szoktam mondani – és kitartok a meggyőződésem mellett –, hogy addig, amíg a saját országunkban nem teszünk meg mindent azért, hogy a gyermekeink itteni családokhoz kerüljenek, amíg nem tökéletesítjük a rendszerünket, ne nyissunk a nemzetközi örökbefogadások felé. Minden rajtunk, a szakképzettségünkön múlik – nyilatkozta Lupaş, elismerve azt is, hogy a roma, illetve a sérült (különféle fogyatékkal élő) gyermekeket a legnehezebb örökbe adni. Elsősorban a családok előítéletei miatt. – A roma gyermekek esetében az elmúlt években nagyon szép eredményeket értünk el. Ha évente két-hármat el tudunk helyezni, az már sikernek számít. A legtöbben azonban nem akarnak roma gyereket örökbe fogadni. A sérült gyerekekkel még több nehézségbe ütközünk. Főként azért, mert az ország nem rendelkezik olyan szakképzett szolgáltatásokkal, melyekkel ezeket a családokat segíteni lehetne. Hiába fogad örökbe valaki egy fogyatékkal élő gyermeket, ha a környezetében nincs egyetlen olyan központ vagy szakember, aki segíthetne neki a felnevelésében. Nyugaton az ilyen gyermekek után jelentős támogatást kap egy család. Nálunk az ilyen jellegű szolgáltatások teljes mértékben hiányoznak.