Hatvan éve tartó száműzöttség, tizennyolc évnyi per... és a facsemeték

Harmincezer facsemetének áron aluli, sürgős értékesítését szorgalmazza a „Marin Dracea” Nemzeti Erdészeti Kutató-Fejlesztő Intézet piski kirendeltsége. A helyi román nyelvű sajtóban az intézet vezetője arról panaszkodik, hogy néhány hét leforgása alatt kell kiüríteni a piski arborétum tőszomszédságában fekvő 2,7 hektárnyi csemetekertet, mivel „a telket vissza kell szolgáltatni a hajdani tulajdonosoknak”. Az ügyről megkérdeztük a hajdani tulajdonos, id. Ócskay László leszármazottait is. A család 1949. március 2-án, fél óra alatt kellett elhagyja otthonát, birtokait, nevezetesen a piski udvarházat, a hozzá tartozó parkot és telkeket, köztük a szóban forgó csemetekertet is.

A panasz

„Végre kell hajtani a bírósági döntést és visszaszolgáltatni a piski csemetekert telkét... A Nemzeti Erdészeti Kutató-Fejlesztő Intézet (ICAS) Piski kirendeltségét 1950-ben hozták létre, és azóta létezik itt a csemetekert (...) Szinte az egész országból jöttek ide csemetéket vásárolni (...) több száz különleges fajt sikerült meghonosítani. (...) A piski faiskolánkat most fel kell számolnunk (...) van még egy hasonló létesítmény Dobrán, oda is átviszünk valamennyit a facsemetékből. Minden nem fér, mert bár 10 hektárnyi területünk van Dobrán, nagyrészt be van ültetve. (...) Ezért kényszerülünk a facsemeték gyors eladására, hogy valamit visszaszerezzünk az ide befektetett pénzből. Amit nem tudunk eladni vagy áttelepíteni, azt meg kell semmisítenünk" – nyilatkozta a helyi román sajtónak Daniel Pitar, az ICAS piski részlegének vezetője. E nyilatkozatra építve a cikk szerzője sajnálatos tényként írja le a csemetekert felszámolását, névtelenül bár, de a telek jogos tulajdonosait okolva 30 ezer facsemete eltékozlásáért.

A tények

Megkérdeztük hát a „bűnbakot” – az Ócskay családot, melynek felmenői a 19. századtól nagy odaadással és szakértelemmel fejlesztették a gr. Gyulay Ferenc révén 1763-ban alapított piski arborétumot. Az Ócskay családot 1949-ben telepítették kényszerlakhelyre. Ezzel egy időben a közel 70 hektáros arborétumot, a területén található udvarházat és a szomszédságában álló telket (a szóban forgó csemetekert területét), valamint több hektárnyi mezőgazdasági területet államosították. Az Ócskay családnak 30 perc (!)  alatt kellett összeszednie a legszükségesebbeket, hogy egy nyitott teherautón átszállítsák őket  kényszerlakhelyükre.

– Az elkobzott családi tulajdon visszaigénylését apósom, id. Ocskay László 1991-ben indította el az akkori törvények keretében. A jogszabályok módosulásával 2001-ben lehetőség nyílt a jogtalanul elvett ingatlanok visszaszerzésére. Mind a parkra, mind a csemetekertre okmányokkal alátámasztva 2001. október 30-án terjesztettük elő követeléseinket. Az arborétum ügyében 11 bírósági döntés született, a legutóbbi 2014-ben, leszögezve, hogy nincs jogunk visszakapni a piski udvarházat és a parkot, mert az védett terület. A kártérítés iránti igényünket az ítélet alapján 2014-ben előterjesztettük, de a mai napig nem nyilatkoztak, hogy a jogtalanul elvett arborétumért milyen kártérítést kapunk. Két évi levelezés kellett, hogy elismerjék, az igény elő van terjesztve, és annak ellenére, hogy a jogszabályok – jogerős ítélet esetében – sürgősséget írnak elő, a mai napig nem tudjuk, hogy a tisztelt ANRP egyáltalán miben fog részesíteni – ismerteti a piski arborétum helyzetét dr. Balogh Árpád, id. Ócskay László veje, aki nemzetközi jogászként képviseli a családot a hosszú évek óta zajló perben.

A csemetepark telkét úgyszintén 2001 októberében igényelte vissza a család. A Piski Polgármesteri Hivatal, melynek tulajdonában volt, 2007-ben tanácsi határozattal az ügyet áthelyezte Bukarestbe a Romsilva Országos Erdészeti Igazgatóság hatáskörébe. – 2008-ban a Romsilva visszadobta az ügyet a Piski Polgármesteri Hivatalnak azzal az indokkal, hogy nem illetékes. Megunva ezt a játszadozást, 2009-ben pert indítottam mind a két intézménnyel szemben. A Gyulafehérvári Táblabíróság 2013 novemberében  jogerős ítélettel kötelezte a Romsilvát, hogy természetben adja vissza a csemetekertet – ismerteti a történetet dr. Balogh Árpád.

Csakhogy az ICAS semmiképp nem akarta gyakorlatba ültetni a bírósági határozatot, arra hivatkozva, hogy a terület több ezer facsemetével van beültetve. A telekadót viszont a polgármesteri hivatal azon nyomban kirótta a családra. – Így lett egy 2,7 hektáros telkünk, amiért busás évi adót fizetünk (immár jó néhány esztendeje), de a telket sem használni, sem értékesíteni nem tudjuk. Ezért 2017 augusztusában felkértük az intézményt, hogy vagy vegyék meg a területet, vagy fizessenek bért a használatáért. Az év októberében kaptuk a választ, hogy sem megvenni nem akarják, sem bért fizetni érte, de 30 napon belül jelentkezzünk, mert átadják a jussunkat – mondja dr. Balogh Árpád. Időközben azonban id. Ócskay László elhunyt, és hagyatéka 7 örökösre szállt. Az ICAS jelezte időpontban, 2017. november 13-án, az örökösök – mind a heten – megjelentek az intézménynél, hogy hivatalosan is átvegyék a területet. Az intézmény képviselője azonban tudatta velük: a telket mégsem tudják átadni, mert ilyen „télidőben” nem lehet a facsemetéket kiszedni. Az Ócskay család haladékot ajánlott 2018. március 31-ig, amiben meg is állapodtak. – Amikor következő év március 22-én levélben és telefonon érdeklődtem, hogy mikor jöhetnénk el átvenni a telket, azt mondta az intézmény képviselője, hogy egyáltalán nem tudják átadni, várjunk, mert kapunk majd egy levelet Bukarestből. A levél 2018. március 26-i keltezéssel érkezett meg, és az állt benne, hogy a telek-visszaszolgáltatást felfüggesztik, mivel nem történt meg a kiírása az állami közvagyonból. Ezt a levelet az ICAS igazgatója írta alá, aki ellen ezek után bűnügyi feljelentést tettem, annak okán, hogy illetékes hivatalnokként öt éve akadályozza egy jogerős bírósági döntés gyakorlatba ültetését, több tízezer eurós kárt okozva a szóban forgó telek jogos tulajdonosainak – összegezte a helyzetet dr. Balogh Árpád.

A bűnügyi feljelentés kapcsán elkezdődött a nyomozás. Konkrét eredmény még nincs. De az ICAS vezetői hirtelen úgy döntöttek, mégiscsak felszabadítják a telket. A helyi román média számos csatornáján közzétették: potom áron kínálják a facsemetéket, mert a restituciós folyamat miatt hirtelen (!) fel kell szabadítani a telket.

A felelősség

A fentiek tükrében azonban nyilvánvaló: a román állam 1949 óta használja jogtalanul a csemetekert telkét. Ráadásul 5 (!) esztendeje jogerős bírósági ítélet kötelezi a Nemzeti Erdészeti Kutató-Fejlesztő Intézetet, hogy visszaszolgáltassa a területet. Az ültetvény áttelepítésére tehát bőven volt idő. Talán a facsemeték tudják, hogy elkótyavetyélésük nem az Ócskay család lelkét terheli!