Hazahoztuk a csíksomlyói Szűzanya ajándékait

Az elmúlt hét végén a kegytemplom előtti téren, a templomban, illetve a nyeregben csakis szájmaszk viselése, kellő távolságtartás, illetve kézfertőtlenítés mellett lehetett részt venni a csíksomyói templombúcsú programjain. Azoknak a sorozata május 21-én, pénteken a kegytemplomban 17 órakor kezdődött imaórával indult, 18 órától nyitó szentmisével, majd ünnepi rózsafüzérrel folytatódott. Május 22-én, pünkösd-szombaton 7.30 órától szentmise volt a kegytemplomban, 10 órától ünnepélyes rózsafüzér a nyeregben, ahol 11 órától szentségimádás zajlott. A hivatalos kordon megérkezését követően 12.30 órakor kezdődött az ünnepélyes, búcsúi szentmise. Megemlítjük, hogy a nyeregben több helyen egymástól kellő távolságban elhelyezett, kézfertőtlenítővel ellátott elsősegély sátrak működtek.

Felvezető gondolatok

A megjelent hívek, valamint egyházi és világi elöljárók mellett köszöntötték a búcsúi szertartást az online térben követő sok millió embert is. „Mert a zarándokok motivációi különbözők, de a hívó szó mindannyiunk számára azonos. Isten hozott mindannyiunkat ebbe a bazilikába, ahol a magasságbelinek az ereje ölel át bennünket. Az Úr irántunk érzett szeretetének a befogadása a mi elsődleges küldetésünk. A lehetőséggel élni fogunk, a föld kihívásaira a fa gyökerének a hitvallásával válaszolunk. A pünkösd-szombati fogadalmi búcsú éppen a gyökér megerősítését szorgalmazza. Megerősítve abban, hogy becsületünk, kimondott szavaink és tetteink egységet alkossanak. Kedves zarándok-testvérek, jelenlétünk az oltár körül, élő hitünk és hűségünknek a jele. Bár fizikailag távolságot kell tartanunk, a tekintetünk, a mosolyunk és mindenek előtt a közös ima egységet teremt közöttünk. Isten és a zarándoktárs iránti nyitott szívvel, egymás iránti felelősséggel végigjárva a zarándoklatunkat, megelevenednek vallási, nemzeti, baráti és családi kapcsolataink gyökerei, amelyekből táplálkozunk és növekedünk.

Kedves zarándoktársaim! Hogy mit jelent számunkra a csíksomlyói fogadalmi búcsú, azt beszédesen elmondja a jelenlétünk, ahogyan ragaszkodunk hozzá, ahogyan gyalogosan, kerékpárral, lóháton, autóval vagy bármilyen módon igyekszünk itt lenni, és ha ez nem lehetséges, akkor törekszünk online bekapcsolódni. Szeretném megismételni, amit ennél az oltárnál 2017-ben a nunciusunk fogalmazott meg: Csíksomlyó a nép és megélt hit földje, ahol az ősi hagyományokat századokon át őrzik, az európai kereszténységet védő nemes harcosok földje. Szentatyánk ezelőtt két évvel így fogalmazott: Csíksomlyó történelmi értékekben és hitben gazdag, kedves, Mária-kegyhely, ahova gyermekként jövünk szerető édesanyánkhoz. Itt találkozunk vele és egymásban szerető testvérekre lelünk. Ezek a megállapítások dicsérő elismerések számunkra, de rajtunk áll, hogy Csíksomlyó, a megélt hit földje, ilyen kedves, hitben gazdag, Mária-kegyhely marad-e? Erősödjünk meg az Istenbe vetett hitben és a Szűzanya iránti áhítatban” – mennydörögte a hangosbemondó, miközben a résztvevők torka elszorult, a szemük megnedvesedett a meghatottságtól, az együttlét örömétől.

Hazavinni a csíksomlyói Szűz Mária ajándékait

Ünnepi szentbeszédében ft. Salamon József gyimesbükki plébános a Jóisten különleges kegyelmének, ajándékának tekintette, amiért idén újra eljöhettünk a csíksomlyói búcsúra, hiszen az elmúlt időszak nagy próbája volt a hitünknek, erényünknek és szeretetünknek. „Mert meg kellett tapasztalnunk, ahogyan a Jóisten velünk van, ugyanakkor a reményünknek is nagy próbája volt, mert nem értettük, mit akar velünk mindazzal, ami velünk és körülöttünk történik. Ugyanakkor nagy próbája volt a szeretetünknek is, amit meg kellett élnünk felebarátaink és Isten iránt egyaránt.

Éppen ezért, a szentmise elején nézzünk magukba, hogy láthassuk: növekedtünk-e a hitben, a reményben és a szeretetben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

Itt vagyunk a nyeregben a Boldogságos Szűz Mária köszöntésére az évfordulóján. Itt vagyunk, hogy betartsuk őseinknek a fogadalmát, amiből évről évre újabb kincseket hozhassunk felszínre. megerősödni és folytatni a történelemi feladatunkat, a hivatásunkat. Itthon vagyunk igent mondani a segítő Szűz Máriának, és ezen keresztül utat adni a kiteljesedésnek, Isten végtelen szeretetének. A lángot ki ne oltsátok! Azt adjuk tovább ma, amikor újból a hitből táplálkozunk, őseink hitéből, hagyományaiból és értékeiből.

Csíksomlyó népe fogalom magában foglalja mindazokat, akiknek fontos volt és örökre fontos marad a boldogságos Szűz Mária jelenléte, a támogatása, aki igazi édesanyaként érezte és érzi gyermekeinek a megóvását, a megsegítését. Már 1444-ben IV. Cirill pápa azt írja: igen sok nép jár Csíksomlyóra, Szűz Máriát tisztelni. 1567 pünkösdjén a gyors veszélyt elhárítva fogadalmat tettek, amit azóta is folytatnak, mert a lélek tovább él. Mindezt bizonyítjátok, akik itt vagytok, itt vagyunk. Itt hallgatnak minket. 1561-ben, a tatár–török pusztítás során ismét megerősödött népünk, megbizonyosodott, hogy a segítő Szent Szűz velünk van. A szeretet, az oltalom manapság is tovább él, mert a segítő szent Szűz az Ő végtelen jóságával, a szeretetével oltalmazónk, segítőnk. Az a lélek, aki ott volt a teremtéskor a kezdet kezdetén és mindenkor támogatta a népünket. Hiszem és vallom, hogy mindig velünk volt, most is velünk van itt, a nyeregben, a ti lelketekben is ott van, azért jöttetek el Csíksomyóra. Ez a lélek erősít meg bennünket, ahogy II. János Pál pápa is leírta: Mária manapság is vigasztalónk, közbenjárónk és ügyvédünk. Most is a szentmisében ugyanaz a lélek száll le közénk, a szívünkbe és a szentáldozáson keresztül megerősít, a hitünkön keresztül lelket ad. Táplál bennünket, hogy az élet nehézségei, megpróbáltatásai közepette is velünk lehessen. Ahhoz, hogy ezt a lelket megtapasztaljuk, a hit útjára kell térnünk, ahogyan tették az Ó- és az Újszövetség nagyjai, püspökei is.

Csodálatos a ti jelenlétetek a nyeregben, ahova jövet a gyimesi zarándokok tömege a főúton gyűlt össze, hogy részt vehessen a legszentebb áldozatban. Lelki szemeinkkel azonban látjuk azt a sok-sok, kisebb zarándokcsoportot is, amelyek eljönnek erre a szent helyre, amit a Jóisten csodálatos kegyelme szentelt meg. Csodálatos dolog tudni, hogy a gyökereink révén visszamehetünk a Jó Istenhez, mert ha Ő velünk, akkor ki lehet ellenünk?

Népünk is a napokban újra útra kelt, hogy eljöjjön a csíksomlyói Mária kegyhelyéhez, ahol a Jóisten a kéréseinket meghallgatja. Mert a templomainkat, de a Hármashalom-kápolnát is az apostoli kereszt, Jézus Krisztusnak a keresztje ékesíti. Ahogyan az Ószövetségben Mózes botján keresztül a Jóisten biztonságot adott a népének, úgy ma is a keresztfa és a zarándokbot, a pásztorbot, hatalmas szimbolikus értékkel rendelkezik. Mindazok, akik ma a lobogók alatt a kezükben hordozzák, ide zarándokoltak a Jóisten oltalma alatt, élő liturgia és szentségként jöttek. Mózesnek a botja elkergette a kígyókat a zarándokok elől, amikor Mózes a botjával a tengerbe ütött, az kettévált, amikor a sziklára ütött vele, onnan víz fakadt, amikor Mózes a pusztában könyörgött, a népe megszabadult a kígyóktól.

Istennek a fája valóban új életet hozott számunkra. Ki kell emelnünk 1949-et, amikor Márton Áron püspök atya a Gyimesekben bérmált. Elterjedt a hír, miszerint le akarják tartóztatni. Ezért mindenki ünneplőbe öltözött, bottal a kezében elmentek, és a püspököt végigkísérték az úton erre a szent helyre, ahol a főpásztor szíve a népével együtt dobogott. Felelősséget érzetek egymás iránt, egymást védték a lobogók és a kereszt oltalma alatt.

Ne féljünk ettől a kereszttől, hanem az őseink nyomdokain haladva, járjunk az úton, amely megerősít bennünket, igazi egységben, összefogásban, összetartásban, a nagyjainkkal együtt.

Vándorfecske hazatalál, édesanyja fészkére száll, hazaért, mert megáldotta a csíksomlyói Szűz Mária – mondja a szállóige. Valóban, ide kellett jönnünk, mert szükségünk van erre a helyre, az édesanyánk oltalmára. Szükségünk van a Boldogságos Szűz Mária szemébe néznünk. Az ő mosolyát látva, megvigasztalódunk, megerősödünk.

A moldvai testvéreink számára a csíksomlyói búcsú mindig a lelki oázist jelentette. Amikor ide eljöttünk és manapság is eljövünk, mindig azt jelenti számunkra: testvérekkel találkozunk. Itt anyanyelvünkön imádkozhatunk, énekelhetünk, elénekelhetjük az ősi magyar énekeinket a Kálvárián, miközben elvégezzük a keresztutat. Itt mindig önmagunkra találunk, megerősödünk, a segítő Szűz Mária oltalmában részsülünk.

Amíg ez a ragaszkodás él a lelkünkben Csíksomlyó iránt, és Csíksomlyó népe maradunk, bárhol is élünk a világon lesz jövőnk, szívünk, lesznek jövőbeli elképzeléseink és lelki erőnk megmaradni katolikusnak és magyarnak. Mert a mai rohanó világunkban nagy szükségünk van megtartani a lelki egységünket. Ehhez azonban fel kell ismernünk a nehézségeket, a veszélyt. Mert sokunkból kihalt a veszélynek az érzete, félvállról vesszük a veszély-helyzeteket, ezért a magyar közösségeink könnyen széteshetnek, felmorzsolódhatnak. Engedjük, hogy a lélek megérintsen, megszólítson bennünket!

Éppen ezért, a püspökatyával együtt kérlek titeket: ébredés! Túl sok időt töltöttünk a tűzoltással. Ha annyi időt szentelnénk a jónak, mint igazunknak a bizonyítására, hatalmas előrehaladást tapasztalhatnánk. Fel kell vállalnunk az identitásunkat, tegyünk tanúságot az identitásunkról!

Ébredés, mert rengeteg a veszély, érezzünk felelősséget a közösségünk, a gyermekeink, a jövő nemzedék iránt. Ezt csak úgy tehetjük, ha példaként állunk előttük az életünkkel. Nagy csodálattal vagyok irántuk, és ezúttal is köszöntöm cserkész testvéreinket, akik a friss levegőn megismertetik a fiatalsággal a természetet. Erre van manapság a legnagyobb szükségünk, amikor a négy fal közé, a számítógép vagy televízió mellé zárt bennünket a modern világ. Elveszítjük a természet üzenetét, a hegyeinket, természeti szépségeinket, miközben a lélek elszáll belőlünk. Fontos kimozdulni, a közösség összetartó erejében élni a természetben, ami új életcélt adhat az ifjúságunk számára. A cserkészeten keresztül hatalmas kincset adhatunk a jövő nemzedékének. A veszendőbe menő dolgok, hagyományok szegényebbé teszik a közösségeinket. Gondolhatunk a Rózsafüzér Társulatainkra s a Gyimesekben élő egyházközségek Rózsafüzér Társulatai 500-nál több taggal rendelkeznek. Ha felszaporíthatnánk a tagjait, naponta a több ezer imádsággal felerősíthetnénk az egyházközségeinket, a Boldogságos Szűzanya segítségét kérve, az imádságainkban dicsérnénk a mindenható Istent. A társadalom kincse, tőkéje az együtt imádkozó, összetartó, hagyományápoló közösség. Tegyünk meg hát mindent az említett közösségeink létrehozásához, e nagy munkában együtt kérjük a csíksomlyói Szűzanya közbenjárását Istennél!” – zárta ünnepi prédikációját ft. Salamon József gyimesbükki plébános.

Zárógondolatok

A búcsúünnepség további részében népviseletbe öltözött, fehér vagy sárga zászlócskát hordozó fiatalok társaságában, 50 lelkész áldoztatott a nyeregben, ahol nem csupán a hangulat volt felemelő, hanem az időjárás is mosolygott, és csak nemzeti imánk közös megszólaltatása hathatott égzengésként. Mindannyian boldogok voltunk, amiért szájmaszkot viselve, távolságtartással ugyan, de ott lehettünk. Mi erdélyi, partiumi, bánsági és gyimesbükki magyarok, akiknek nemzeti imánk közös megszólaltatásakor a torkunk elszorult, a szemünk megnedvesedett a meghatottságtól, az együttlét örömétől. Együtt gyönyörködhettünk a csángó-magyar kórus szép énekeiben, illetve köszönthettük a hazai vezetőink mellett magánemberként jelen volt Semjén Zsolt anyaországi miniszterelnök-helyettest, illetve Potápi Árpád János külkapcsolatokért felelős államtitkárt is.