HEGEDÜS CSILLA, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az európai alapok minisztériumának államtitkára

Tisztelt emlékezők! Hölgyeim és uraim!

Ez a nap számunkra, erdélyi magyarok számára, jelentéseiben az egyik leggazdagabb nap a kalendáriumban.

Jelenti a gyászt, a tisztelgő főhajtást nemzetünk hősei előtt, akik itt, Aradon adták életüket a szabadságért. Jelenti a példázatot: hiszen egy közösség hősei tettein és sorsán keresztül tanulja meg, ahogy a nagy költő fogalmazott: az erősebb lét közelségét.

Ám jelenti a reményt is: a reményünket, hogy az áldozat nem volt hiábavaló. A 48-as forradalom elbukott és mégis győzött: a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje, mígnem elérte céljait és elindultunk a polgári fejlődés útján.

Végül, nekünk, erdélyi magyaroknak október 6-a nem csupán a hősökről, a szabadságért életét adó 13 vértanúról, hanem a nekik emléket állító szoborról is szól. Egyik fontos jelentése ennek a napnak, hogy a siker érdekében meg kell harcolni a számunkra fontos dolgokért.

Gondoljanak csak bele: Zala György szobra 131 éve áll, de ebből csak 52 évet töltött szabadságban. A rendszerváltás után is közel másfél évtizedig érveltünk és küzdöttünk azért, hogy méltó helyére kerüljön ismét.

Számos jelentése van tehát ennek a napnak, de egyetlen csomópontja. Arra emlékeztet, hogy küzdeni kell.

Küzdeni kell a jogainkért, a szabadságért, a szabadabb, tehát jobb életért. Itt a régióban, magyarként és erdélyiként is.

Különös helyzetben vagyunk ma, 2021. október 6-án, nem csak az erdélyi magyarok, de a Szövetség képviselői, vezetői is.

Tavaly feje tetejére állt a világ, és a szabadságunkat ismét korlátozták. Azonban ezennel nem valami aljas politikai erő, hanem egy aljas vírus foszt meg a szabadságunktól, aminek megfékezésére olyan intézkedésekre kényszerülnek a kormányok, szerte a világban, és itt, Romániában is, melyeket legfeljebb háborús helyzetek indokolhattak korábban.

Tavaly márciusban, amikor lezárták az országot, amikor a félelem sokakat kerített hatalmába, sokan voltak azok, akik nem féltek. Akik szembeszálltak a vírussal és az első vonalban harcoltak ellene. Orvosok, mentősök, ápolók harcoltak az emberi életekért. Ők az életmentők. Mondhatnánk azt is, ők a koronavírus elleni harc hősei. De hősök azok a kutatók is, akik a járvány megfékezése érdekében kidolgozták a vakcinát.

A vírust és a vele járó korlátozásokat, a szabadságunktól való átmeneti megfosztást, jelen tudásunk szerint, egyetlen dolog fékezheti meg, és ez az oltás. Ismerjük az ellenérveket és tudjuk, hogy számos, akár jogos aggály fogalmazódik meg a vakcinákkal szemben. Ám jelenleg nincs ennél jobb megoldás. Ha el akarjuk kerülni, hogy hosszú távon együtt éljünk a koronavírussal, és hosszú távon elszenvedjük az ezzel járó korlátozásokat, akkor az egyetlen dolog, amit tehetünk: az oltás felvétele.

Ami a politikai környezetet illeti, pár héttel korábban optimistábbak lettünk volna. Tegnap, kilenc hónapnyi kormányzás után megbukott a 2020 decemberében hivatalba lépett kormány. Amikor elvállaltuk a kormányzást, azt mondtuk, hogy most 4 nyugodt, választások nélküli év jön, hogy ennek a 4 évnek az építkezésről kell szólnia. Ehelyett most ügyvivő, ideiglenes kormány vezeti az országot, és nem tudjuk, hol a válság vége.

Ha a küzdelemről beszélünk, akkor tiszta szívvel elmondhatjuk, az elmúlt kilenc hónapban nem volt olyan nap, hogy ne azokért dolgoztunk volna felelősen, akikért a kormányzást vállaltuk: a romániai magyar emberekért.  Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, aki sajnos ma nem lehet itt, a kormányban dolgozó kollégák, az RMDSZ miniszterei, államtitkárai, minden kollégánk nap mint nap harcoltak a közösségért, a családokért, azért, hogy jobb és biztosabb jövőt teremtsenek az országnak.

Ebben a káoszban mi vagyunk a biztos pont a közösségünk számára, és nekünk továbbra is az a feladatunk, hogy építsük a közösséget.

Így tettünk eddig és így teszünk ezután is. Küzdelmekkel, mert ez adatott, és mert ez a helyénvaló: a jogainkért, a szabadságért, a szabadabb, tehát jobb életért. Ahogyan a szabadságharc hősei tették.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Fotó: Vajdovics Attila