Hegyvidékiek Aradon

Számunkra (még itt, az alföldön is), magasabb hegyekhez szokottaknak kissé furcsa a Budapest-Hegyvidék kifejezés, hisz a magyar főváros XII. kerülete viszonylag kicsiny hegyen van a Duna szintjéhez mérten. De mindez lényegtelen: a fontos az, hogy Arad – pár éves nemhivatalos együttműködést követően – több mint egy éve testvérvárosi kapcsolatba lépett Budapest egyik kerületével, ami a kulturális cserékben, együttműködésben is testet ölt.

Szerdán délutántól az aradi Klió kiállítóteremben budapest-hegyvidéki festőművészek tárlatát tekintheti meg a helybeli közönség.

Bognár Levente aradi alpolgármester (akit örömmel láttunk balesete és műtéte után, egyelőre botra támaszkodva megjelenni nyilvános rendezvényen) kétnyelvű beszédében röviden összefoglalta a testvérvárosok kapcsolatának művészi hozadékát. Az aradiak Steinhübel Zoltán kiállításával, mazsorettekkel voltak jelen a Hegyvidék kulturális rendezvényein, a budapestiek színvonalas kamarazene- és dzsesszkoncerttel, most pedig képzőművészeti kiállítással „törlesztenek”. Az idénre tervezett sorozatnak ezzel vége, de jövőre újrakezdik.

A Budapest-Hegyvidék (XII. kerület) képviseletében Gonda Attila főtanácsos és Balázs Attila, a Hegyvidéki Múzeum és Galéria igazgatója volt jelen – ez utóbbi a mostani kiállítás átfogó és értő ismertetésével jelentkezett. Beszédéből idézek:

„Idén a Hegyvidéki Önkormányzat gyűjteményéből, valamint a Hegyvidék Galériának művészek által adományozott műveiből jött létre a testvérvárosi kapcsolatok keretén belül évente megrendezett aradi kiállítás. A 31 festményből és grafikából álló válogatás olyan művészeket vonultat fel, akik részt vettek a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepen és az ott készült képekből rendezett kiállításon, valamint olyan művészek munkáival is találkozhatunk, akik a Hegyvidék Galériában állítottak ki, vagy az ott   rendezett művészeti vásárokon szerepeltek. A tárlat  anyaga úgy  lett  összeállítva, hogy minél sokrétűbb legyen. A témák, technikák változatossága mellett a nemzetiségi sokszínűség is jellemzi. Olyan, a határon túl alkotó és élő művészek alkotásait láthatjuk, mint az orosz   származású Petricsko Tánja, a lengyel Kwiatkowski, a francia Guillermo Abastion, a Budapesten született, de Rómában élő Eva Maria Varsányi, a bolgár Bilijana Bachvarova, vagy a szintén bolgár Ivan Lambrov. Erdélyből három művész munkájára esett a választás, akik közül Bitay Zoltán egy finom színkezelésű, pasztell Önarcképpel szerepel a tárlaton. A szintén erdélyi Gally Anna Katalin műveire jellemző az érzékeny, finom színkezelés, amely a most kiállított Erdélyi kilátó c. művén is érvényesül. A kolozsvári, szintén rajztanárként dolgozó Székely Géza képei leginkább sokszorosított (kedvelt műfaja a rézkarc) és vegyes technikákban készülnek, amelyekre – mint a most látható Kilátó III.-ra – is jellemző egyfajta expresszivitás, valamintkonstruktív-absztrakt formavilág.”

A méltató a további kiállítókról (a fentiekben nem szereplő kárpátaljiakról, délvidékiekről, magyarországiakról), a bemutatott 31 alkotás valamennyi alkotójáról is rövid ismertetést közölt.

A budapest-hegyvidéki múzeum igazgatójának beszédét Siska-Szabó Hajnalka aradi képzőművész tolmácsolta románul.