Hiányzik a dialógus

Futószalagon bocsátja ki a kormány a törvényeket; kacifántos, sokak szerint gyakran értelmetlen vagy kétértelmű jogszabályok kerülnek ki a szaktárcák asztaláról, az érdekvédelmi szervezetek pedig egytől egyig azzal vádolják a kormányt, hogy a jogszabályok elfogadásánál nem veszik figyelembe javaslataikat.

Az utóbbi idők egyik legnagyobb országos felháborodását a Munkatörvénykönyv váltotta ki, melynek kapcsán a legfontosabb szakszervezetek azt nehezményezték (és nehezményezik most is), hogy a kormány a jogszabályt szociális dialógus nélkül fogadta el, és fittyet hányt módosító javaslataikra. Az érdekképviseleti szervezetek azt is sérelmezik, hogy egy-egy jogszabály közvitára bocsátásakor hiányzik a társadalmi kohézió, a lakosság szolidaritása. Az emberek csak akkor reagálják le a történteket, amikor már túl késő, vagyis miután már életbe lépett a törvény.

Ez egyébként nemcsak az országos jelentőségű jogszabályokra jellemző, a városi érdekeltségű határozattervezetek megvitatására sem fordítanak a lakosok kellő figyelmet. Pedig az ő érdekük lenne, hisz az elfogadásra váró tervezetek valamilyen mértékben, így vagy úgy befolyásolják az életüket. Az egyszerű emberek gyakran nem is értesülnek a tanácsosaik által megszavazandó tervezetekről, pedig az önkormányzatok rendszeresen meghirdetik ezeket, a fontosabb témákat pedig közvitára bocsátják. A sajtó is folyamatosan hirdeti az ilyen eseményeket. Ennek ellenére, a közvitákat, fórumokat nem övezi túl nagy érdeklődés, egy-egy projekt elfogadása után azonban annál nagyobb a tiltakozás.

 

Arad – Az aradi Kézdi Sándor szerint a legnagyobb probléma, hogy a lakosok zömének fogalma sincs arról, hogy a döntéshozók milyen jogszabályokon dolgoznak. Amikor pedig „beleszólhatnának” egy-egy tervezet összeállításába, teljes érdektelenségről tesznek tanúbizonyságot. „Sajnos nálunk az emberek nem értesülnek idejében a jogszabályokról. Jó példa erre a szomszédom, aki a szakszervezetek aradi tiltakozásán beállt a sorba, de fogalma sem volt arról, hogy miért is tüntet. Kiment, mert kihívták a főnökök. Ez a szomorú! Én Battonyán lakom és ott a legegyszerűbb ember is ismeri a fontosabb törvényeket, mivel a média ezeket a tudomásukra hozza. Másrészt ott gyakrabban szerveznek fórumokat, ahol megtárgyalják az emberekkel a dolgokat. A baj, hogy nálunk nem mennek el a közvitákra, véleménye azonban utólag mindenkinek van mindenről.”

Elek László, a közpénzügyi igazgatóság ügyvezető aligazgatója a Nyugati Jelennek elmondta, rendszeresen kapják az új jogszabályokat, határozatokat, ezért számukra különösen fontos, hogy mindig tisztában legyenek az újdonságokkal. A pénzügyi dolgokkal kapcsolatos tervezeteknél pedig a bukaresti döntéshozók rendszerint az ő véleményüket is kikérik. Az aradi szakemberek már nem egyszer küldtek fel javaslatokat Bukarestbe. S, hogy ezeket figyelembe veszik-e „ott fönt”? Ez már más kérdés. „Ha nem is veszik figyelembe, legalább tiszta a lelkiismeretem, hogy elmondtam a véleményem” – jegyezte meg az aligazgató, aki szerint az embereknek még nincs meg a kellő kultúrájuk ahhoz, hogy belássák: az ő véleményük is fontos. Másrészt nincs aki (ami) mozgósítsa őket a véleményük kinyilvánításában.

A kormány területi képviselője, Horváth Levente Arad megyei alprefektus úgy érzi, az embereket a legjobban a média tudja befolyásolni. Jó és rossz irányba egyaránt. A sajtó képes meggyőzni a tömeget a véleménykinyilvánítás szükségességéről. Másrészt, helyi szinten az emberek rájöttek arra, hogy a közvitára bocsátott tervezetek megváltoztatására gyakorolt befolyásuk „igencsak nulla”. Ezért inkább el se mennek a fórumokra. Ami pedig a szakszervezeteket illeti, úgy gondolja, vezetőik már rég nem a tömegek érdekeit szolgálják.

Delia Bonca, az ország egyik legnagyobb, az egészségügyben dolgozók érdekeit képviselő szakszervezet, a SANITAS Arad megyei elnöke szerint az utóbbi években megjelent jogszabályok elfogadásánál szinte kivétel nélkül mellőzték a szakszervezetek módosító javaslatait. „Nem kommunikálunk, nem kíváncsiak a véleményünkre. Pedig mi részt veszünk bizonyos fejezetek megtárgyalásán is. Hiába a döntéshozatali átláthatóság, hiába szervezik a közvitákat, ha nem vesznek bennünket figyelembe. Mindez színjátszás. A kormány képtelen a szociális dialógus megteremtésére” – mondta.

Szakmai-hierarchikus vonalon jobban megy

Nem sokat ér a közvita, legalábbis a Hunyad megyei tapasztalat szerint. A minisztériumok közzéteszik ugyan honlapjaikon a törvénytervezeteket, a szakmai észrevételek viszont ritkán érkeznek internetes úton. A honlapok inkább a szaktárcák elképzelései ismertetésénél töltenek be fontos szerepet, az alulról fölfelé irányuló információ azonban inkább a hagyományos módon történik.

Voltak-e észrevételeik, hozzászólásaik, módosító javaslataik a közvitára bocsátott törvénytervezetekkel kapcsolatosan? „Javaslataink bizonyára voltak, noha a törvény betartása, nem annak kommentálása az elsődleges feladat”, válaszolta Bogdan Niţu, a Hunyad megyei rendőrség szóvivője. Hierarchikusan felépített intézmény lévén a rendőrségen előbb helyi szinten vitatják meg a javaslataikat, majd az ezek alapján kialakult közös álláspontot az országos rendőrkapitányságra küldik. Ez utóbbi összegzi a 40 megyéből érkezett véleményeket, s azok alapján – szintén egységesbe szorítva – egyezkedik a szaktárcával a törvénytervezet kapcsán, ismertette a helyzetet a szóvivő. Ilyenkor nem használják a honlapot, nem ott szólnak hozzá a törvénytervezethez. Amúgy az is előfordul, hogy a honlapon szólnak hozzá, de ritkán, s ez inkább egyes rendőrök egyéni véleménye, mintsem a megyei rendőrkapitányság hivatalos álláspontja.

Alig különbözik a helyzet a tanügyben, mivel ott is a minisztériummal való szakmai kommunikációt részesítik előnyben az internetes közvitával szembe, ismertette tapasztalatait Máté Márta, Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes. A kommunikáció kimondottan jó, mindkét oldalról, a minisztérium amúgy gyakran kikéri a tanfelügyelőségek véleményét és figyelembe is veszi azt. Például az érettségi vizsgák lebonyolításával kapcsolatosan, vagy a tanári áthelyezések ügyében. A közvitát kevesen választják, ritkábbak az internetes hozzászólások, amennyiben valakinek bármilyen észrevétele van, inkább a hagyományos szakmai – belső – kommunikációs módszert részesíti előnyben, mintsem a nyílt internetes hozzászólást.

„Igen, voltak hozzászólásaink a közvitára bocsátott törvénytervezeteknél”, mondta határozottan Popa Carla, a dévai önkormányzat adóosztályának vezetője. Sőt, az eddigi tapasztalat arra utal, hogy ezeket Bukarestben figyelembe is vették, s a vidékről érkező javaslatoknak megfelelően módosítottak az eredeti elképzelésen. A hozzászólások egy része közvetlenül a honlapon történik, nagyobb hányada azonban mégis intézményes formát ölt. Vagyis a dévai önkormányzat szakemberei megvitatják egymás között a tervezetet, majd észrevételeiket a municípiumok országos egyesületéhez küldik, s ez tárgyal a szaktárcával.

Ugyanaz a helyzet a petrozsényi székhelyű Országos Kőszénbánya Vállalat (OKV) esetében is. Amikor a gazdasági minisztérium közvitára bocsátja elképzeléseit, a bányavállalat vezetősége, a jogászok és a szakszervezet megvitatják azokat, de nem az internetes honlapon válaszolnak, mondta Fülöp Béla, az OKV jogásza. Inkább hivatalosan veszik fel a kapcsolatot a minisztériummal, általában a vállalat vezetősége és a szakszervezetek küldöttsége személyesen tárgyal a szaktárcával, nem folyamodnak az internetes hozzászóláshoz. Ezt legfeljebb magánszemélyek teszik.

A prefektúra jóformán kimarad az egész ügyből, hiszen a közvita révén a szaktárcák közvetlenül a lakossággal lépnek kapcsolatba, s ehhez a prefektúrának nyilván semmi köze, szögezte le Dézsi Attila, Hunyad megye főispánja. Az általa vezetett hivatalhoz inkább magánszemélyek fordulnak, saját törvényjavaslataikkal, nem hozzászólással a minisztériumok által kihirdetett törvénytervezetekhez. Csakhogy általában eme lakossági kezdeményezések túlságosan a szerző személyes helyzetére vannak szabva, hogy azokból országos érvényű, állampolgárok millióira vonatkozó jogszabályok születhessenek.

Noha a közvitára bocsátott törvénytervezetek nemigen eredményeznek közvitát, legalábbis Hunyad megyében, az általunk megkérdezettek mégis pozitívan értékelik. Mert az érdekeltek tudomást vehetnek a bukaresti elképzelésekről és szakmai szempontból jól indokolt javaslatokkal járulhatnak hozzá a tervezett jogszabály javításához. Még ha a hozzászólások módszere más, mint ahogy azt eredetileg tervezték.