„Inkább irigyeljenek, mintsem sajnáljanak” (2.)

„A véleményemet mindig mindenről megmondtam”

– Hallhatnánk valamit az RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) keretén belüli tevékenységedről?

– Néhai Kocsik József elnök mellett alelnöke voltam az aradi fióknak. Sokat szaladgáltunk együtt…

– Már nem aktiválsz?

– Most is alelnök vagyok, de ott is fiatalítás lett.

– Szókimondó ember vagy. Nem okozott neked ez kellemetlenségeket életed során?

– A véleményemet mindig mindenről megmondtam. De túlságosan nagy hátrányom nem lett ebből.

– Melyek, szerinted, a jó tulajdonságaid?

– Mindig arra törekedtem, hogy minél többet tegyek közösségem asztalára. S ha jut nekem is belőle valami, akkor megelégszem vele.

– Milyen rossz tulajdonságaid vannak?

– Az utóbbi időben egy kicsit hanyag vagyok. Nem ugrom már olyan könnyen, ha valamit nem muszáj megcsinálni.

– Szereted az embereket?

– A becsületes, rendes embereket nagyon szeretem, és megteszek mindent értük, hogy haladjanak. A gazembereket, a tolvajokat, a hazugokat megvetem.

– A nőket szereted?

– Erről ne beszéljünk! Már mondtam egyszer.

– A betegségtől, a járványoktól félsz-e?

– A COVID-tól sem féltem, más betegségtől sem. Amióta elindult tavaly tavasszal ez a járvány, egy percre sem álltam le. Akkor volt a legnagyobb kampány: a talajelőkészítés, a vetés. Azt mondtam, ha minket valaki leállít, akkor nem a vírustól pusztulunk el, hanem az éhségtől. Ezt megértették, és minket nem állítottak le. Ez a vírus megijedt a pacsirta-énekléstől, és ott kint, a mezőn nem terjedt. Egyetlen traktorista sem kapta el a betegséget.

– Beoltattad magad?

– Még nem, de feliratkoztam.

– Hibáztál-e valaha életedben?

– Mindenki hibázik. Én is hibáztam elég sokat. Hiba volt, hogy a rendszerváltás után közvetlenül nem kezdtem foglalkozni a mezőgazdasággal. Inkább csináltam az állattenyésztést. Ma is félembernek érzem magamat állatok nélkül. Most foglalkozom az állattenyésztéssel, a mezőgazdasággal és újabban a gyümölcstermesztéssel is.

– És főzöl finom pálinkát…

„Nekem a munka az első”

– Vannak hobbijaid?

– Igen. A vadászat és a futball. Nagyon szeretem az UTÁ-t és kitartóan drukkolok nekik. Nagyon tud bosszantani, ha veszítenek, akkor, amikor nyerhettek volna.

– Mikor kezdted el a vadászatot?

– Ötven évvel ezelőtt.

– Jársz rendszeresen?

– Amikor van időm. Nekem a munka az első. Ha szórakozásra is van lehetőség, akkor kihasználom azt. De a munkát nem hagyom, sem vadászatért, sem futballmeccsért.

– Kedvenc ételed?

– A túrós galuska. Tehéntúróval és tejföllel. Meg a tejes leves. Nagymamám receptje szerint.

– Kedvenc italod?

– Egy-egy stampli pálinkát nem vetek meg. De csak alkalmakkor, mulatozás, nótázás közben.

– Szereted a zenét?

– Igen, a cigányzenét.

– Szoktál nótázni?

– Az utóbbi hónapokban nem nagyon nótáztunk. Helyette követem a cigányzenét az interneten.

– Kedvenc tévéműsorod?

– Az RTL Klubon vetítik most a Keresztanyu című sorozatot. Azt nagyon élvezem. Minden este megnézem. Akkorra már otthon vagyok. Utána elalszom.

„A családért és a társadalomért érdemes élni”

– Mondj, kérlek valamit családodról!

– A fiamból is szerettem volna mezőgazdászt csinálni, de ő a számítógépet választotta; könyvelési programokkal foglalkozik… Van két unokám. A nagyobbik, a fiú számítástechnikával foglalkozik egy cégnél Temesváron. A kislány ugyanazt csinálja. Harmadéves, de már van munkahelye… Nejem a jobb kezem, a papírmunkát végzi a cégnél. Azt, amit én utálok.

– Vannak irigyeid?

– Biztosan vannak. De inkább irigyeljenek, mint hogy sajnáljanak!

– Elégedett vagy-e mindavval, amit elértél az életben?

– Elégedett vagyok. Sosem voltam nagyigényű. Mindig az volt az elképzelésem, hogy a lehetőségeket, amelyeket a Jóisten megteremtett, ki kell használni! Az volt a szerencsém, hogy mindent örömmel csináltam. Nekem a munka szórakozás volt.

– Van hiányérzeted?

– Többet kellett volna foglalkoznom az unokáimmal, és magamhoz közelíteni őket. Szemem előtt inkább az állt, hogy minél többet tegyek le a család asztalára. Nem eléggé közeledtem szellemileg a gyerekekhez.

– Boldog vagy?

– Boldog vagyok, amikor látom, hogy a gyerekek, unokák jól vannak, tisztességesen elvégzik a munkájukat, becsületes emberek. Boldogtalanságot jelent viszont az, hogy nem értem el a munkámban azt, hogy a gazdaságomban meglegyen minden, ami szükséges: szárító, tárolók, ahova befér több ezer tonna gabona. Ehhez szükségem lett volna kétmillió Euró kölcsönre. És ebbe nem mertem belemenni.

– Mikor könnyeztél utoljára?

– Nemrég. Érzékeny vagyok. Akár a tévé előtt is megtörténik, hogy átélek egy-egy műsort, és megkönnyezem.

– Elárulnád, miért érdemes élni?

– Elsősorban a családért, hogy tagjai becsületes emberek legyenek, tisztességesen végezzék a munkájukat. A társadalomért is kell tenni, és próbáljuk a saját erőnkből egyengetni az utat, hogy ezt a társadalmat előre lendítsük. Ez az én életcélom.

– Hozzátennél-e még valamit?

– Várom, hogy ez az új kormány, amely nemrég megalakult, egy jobb útra terelje majd végre az országot, és odajussunk, hogy mindenki végezze becsületesen a dolgát, hogy ne csak egymást öldössük, hanem fogjunk össze és vigyük előre ezt az országot. Tegyünk érte, hogy az embereknek minél jobb életet biztosítsunk.