Isten segítségével az esélytelennek tűnő küldetés is diadalmaskodik

Felvirágzás, misszió, hanyatlás, felemelkedés és megmaradás. A húsz éve újjáalakult Hunyadi református egyházmegye sorsa eme koordináták között hullámzott évszázadokon keresztül. Mikor fent, mikor lent, de mindig jelen. 

Még a legmostohább pillanatok között is. Mert ilyenből sajnos bőven volt. De ezek után mindig kisütött a nap, Isten nem feledkezett meg a hunyadi szórványban élő magyar reformátusokról, hangzott el a Hunyadi református egyházmegye húszéves újjáalakulásának ünnepén, pénteken délután a vajdahunyadi magyar házban.

Opciók ideje

Aktív és nyugalmazott lelkészek, erdélyi, magyarországi és vajdasági vendégek, egész Hunyad megyéből érkezett magyarok: az ünnepségre a zsúfolásig megtelt a magyar ház. Meghitt, bensőséges, felemelő ünnepségen vettek részt. A megmaradás, a magyarság ünnepségén.

Végül is nem az számít, hogy baloldali vagy jobboldali meggyőződésüek vagyunk-e, sőt, még az sem, hogy milyen felekezethez tartozunk, hanem az, hogy magyarul imádkozunk, hangsúlyozta ünnepi beszédében Ötvös József, az erdélyi református püspökség generális direktora, missziói előadója. Marosvásárhelyen könnyű magyarnak, könnyű reformátusnak lenni, Hunyad vidékén sokkal nehezebb. Éppen az a példamutató, hogy maréknyi magyar, túlélve a történelem viszontagságait, ápolja dicső múltját, kitart nemzete és vallása mellett, építkezik. Mert Isten segítségével a legesélytelenebbnek tűnő küldetés is győz. Maga Jézus a legjobb példa erre, a hatalmas Római Birodalommal való szembekerülése kevés esélyt adott volna a kereszténységnek. Mégis diadalmaskodott, kétezer év után is erős, immár a fél világon, miközben a legyőzhetetlennek tűnő Római Birodalmat rég elsöpörte a történelem szele. Mert Isten akarata mindennél erősebb, amit Isten oltalmába vesz, azt senki sem győzheti le. A huszonegyedik században, az opciók időszakában Jézus üzenete ugyanolyan aktuális, mint bármikor. Haladjunk továbbá is ezen az úton, Isten oltalmában, akkor is, amikor számtalan csábítás áll előttünk. Egyénekként és közösségként egyaránt.

Hasonlóképpen vélekedett Gyenge Károly lelkipásztor, aki a Szerbiához tartozó Nyugatbánságból, Torontálvásárhelyről jött el az ünnepségre, Gáll Sándor esperes meghívására. A hetvenes évek elején megjelent tudományos tanulmányok megállapították, hogy az ottani szórványmagyarságban az idősek szépen és jól beszéltek magyarul, a középkorúak már rosszabbul, a fiatalok pedig már alig. Ez alapján már akkor arra a következtetésre jutották, hogy 50 éven belül a magyarság beolvad. Nos, 40 évvel később, manapság Torontálvásárhelyen ugyanaz a helyzet: az idősek (vagyis az akkori magyarul rosszul beszélő középkorúak) szépen és helyesen beszélnek magyarul, a középkorúak (az akkori fiatalok) is ismerik anyanyelvünket, s a magyar nyelv az azóta született fiatalok számára sem idegen. Legyen ez így 50 év múlva is, sőt, még azután is. Hunyad megyében és a Vajdaságban is érvényesüljön Isten akarata, nem a pesszimista tudományos, hangsúlyozta az erdélyi Besztercéről házasság révén a Vajdaságba került lelkipásztor, az egybegyűltek örömére. Amúgy a torontálvásárhelyi és a lupényi reformátusok testvérgyülekezeti kapcsolatot alakítottak, amit Répás Zsuzsanna államtitkár, a Budapestről érkezett vendég nagyra értékelt és követendőnek tartott. Az új anyaországi hatalom ugyanis nem tesz különbséget tömb- és szórványmagyarság között, mert nem a számok fejezik ki a magyar érzést. A szórvány ugyanolyan fontos, mint a tömbvidék, a Székelyföld, mint Magyarország: sorsunk összefonódik, örömünk, szenvedésünk, felemelkedésünk csakis közös lehet.

Az isteni gondviselés oltalmában

A reformáció tűzsebességgel terjedt Erdélyben is, Hunyad megyében már 1526-ban megjelent, azaz 9 évvel Luther tanainak kihirdetése után. Ráadásul nemcsak a magyarság körében, hanem missziós jellege is volt a románság körében, ismertette az egyházmegye történetét Ősz Sándor Előd, sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, egyházi történész. A románok egy része ugyanis csatlakozott a magyarsághoz, felkarolta a reformációt. A magyar reformátusok missziós tevékenysége kultirális téren is hasznos volt a románság számára, mivel a reformáció hatására adták ki 1582-ben Szászvároson az első román nyelvű bibliát (Palia de la Orăştie). A reformáció azonban nemcsak számukra jelentett felemelkedést, hanem a magyarságnak is, hiszen szoros szálak fűzték Európához, bekapcsolták az európai szellemi vérkeringésbe, meghónosították az európai értékrendet, akkor, amikor a török hódoltság óriási csapást mért a magyar nemzetre.

A fejedelemség aranykorára jellemző felvirágzás után az 1699-ben bekövetkezett Habsburg uralom vaskezű katolicizmusa viszont mostoha időket hozott a Hunyadi reformátusoknak. Templomainkat elvették, hitünket viszont nem, s néhány évtizeden belül immár új templomok épültek az elvesztettek helyére. Sőt, 220 évvel ezelőtt Zsoldos Márton szórványiskolát létesített Őraljaboldogfalván, hogy a magyar gyerekek ne felejtsék el anyanyelvűket. A tizenkilencedik században komoly hanyatlás következett be, olyannyira, hogy a magyarságot és a reformációt is a kihalás veszélyeztette. A Jóisten azonban gondoskodott rólunk, s az ipari forradalom révén segítő jobbot nyújtott a Hunyad megyei magyarságnak. Az iparosodás révén számos magyar érkezett Erdélyből és Magyarországról a tizenkilencedik század második felében, s a 20-30 fős, idős gyülekezetek néhány éven belül 5-600-ra duzzadtak. Hunyad vidéke friss, fiatal magyar vérrel töltődött fel, olyannyira, hogy a mai magyarok több, mint 90% az iparosodás során más vidékről került ide. 1964-ben, amikor a kommunista rémuralom önkényesen megszüntette a hunyadi egyházmegyét, s a vallást üldözték, a hanyatlás ismét kétségbeejtőnek tűnt. Az isteni gondviselés azonban nem maradt el, s 1989 után kisütött a nap a magyarság utcáján.

Jövőépítés

20 év alatt templomaink megújultak, sőt, Csernakeresztúron idén új református templom épült. Iskoláink megerősödtek, Déván megépült a Téglás iskola, számos intézményünk létesült, hangsúlyozta Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. A szórványmagyarság túltette magát a történelem csapásain, a magyar szellem, a magyar szó megmaradt. A harangok nem némultak el, nem is némulhatnak el soha. Mert nekünk, mostaniaknak kell tovább vinni őseink dicső példáját, nekünk kell építkezni. Amit összefogással – egyházak, iskolák, RMDSZ, civilszervezetek – valósítottunk meg 20 év alatt, s együttesen kell megvalósítsuk a jövőben is.

Főleg, hogy a körülmények is kedvezővé váltak, az anyaországi változások nyomán Budapest támogatására is számítani lehet. Zugló polgármestere például üdvözlőlevélben köszöntötte az ünneplőket. Ünnepi felszólalásában Ravasz Ákos, aki 23 évig a müncheni magyar református gyülekezet lelkipásztora volt, elismerését fejezte ki a Hunyadi reformátusok előtt és jelentős németországi támogatást helyezett kilátásba. Hogy a szent mag, bármennyire is kicsi, ismét szaporodjon.

Vigyük haza a lendületet, a felemelő érzést, a megmaradási akaratot, mondta Gáll Sándor lupényi lelkipásztor, a Hunyadi református egyházmegye esperese, a pénteki rendezvény házigazdája. Kapcsoljuk össze a magyar intézményi és emberi szálakat és építkezzünk. Isten megadta a lehetőséget.

Az ünnepség végén okleveleket osztottak azoknak, akik 20 év alatt felkarolták az újjáalakult egyházmegye sorsát, valamint a Magyari Hunor székelyföldi fotóművész által elkészített színvonalas albumot mutatták be, mely az egyházmegye valamennyi templomát ismerteti.