Jelen vagyunk. Húsz éve

Húsz éve a Hunyad megyei szórványmagyarság szolgálatában, húszéves a Nyugati Jelen dévai szerkesztősége. A kerek évfordulót pénteken ünnepelték meg a dévai Melite református gyülekezeti házban az egész megyéből összegyűlt magyarok az aradi vendégekkel együtt a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat keretében.

Arad megyében a magyar nyomtatott sajtó hosszú múltra tekint vissza, az ottani magyarság számára az anyanyelvű napilap az élet megszokott része nemzedékek óta. Böszörményi Zoltán laptulajdonos-mecénás azonban úgy döntött húsz évvel ezelőtt, hogy a szomszédos megyék szórványmagyarságához is eljuttatja az anyanyelvű sajtót: a Nyugati Jelen ennek nyomán nyitotta meg dévai (és temesvári) fiókszerkesztőségét. Merész döntés volt, mivel rengeteg munkát és áldozatot követelt, és jelentős anyagi ráfordítással járt, Böszörményi Zoltánnak azonban megérte, a magyarság ügye iránti erős elkötelezettsége fölülmúlja az anyagi megfontolásokat, hangsúlyozta az ünnepségen Gáspár-Barra Réka kolléganőnk.

A kezdeti idők lelkesedését a dévai szerkesztőséget kiépítő Gáspár-Barra Réka az aradi kollégákkal együtt idézte fel. Hunyad megyében a nulláról kellett felépíteni, megszerettetni a magyar napilapot. A terjesztésben Balta János, az újságírásban, szerkesztésben Jámbor Gyula akkori főszerkesztő nyújtott segítséget.

Csapatmunka volt a javából, melynek eredményeit 20 éves távlatból lehet leginkább felmérni. A Nyugati Jelen történelmet írt Hunyad megyében, több szempontból is. Magyar napilapja soha nem volt a megyének, a Trianon előtti magyar világban is csak hetilapot sikerült fenntartania a helyi közösségnek. Ugyanakkor manapság a Nyugati Jelen Hunyad megye legrégebbi napilapja, a húsz évvel ezelőtti román nyelvű napilapok közben megszűntek, a most létezők pedig csak később alakultak meg – hangsúlyozta Chirmiciu András dévai szerkesztőségvezető, aki a helyi tudósításokon túl publicisztikai anyagokkal is gazdagítja a lapot.

Húsz év alatt a dévai szerkesztőség nem csupán az anyanyelvű információt juttatja el a magyarsághoz, hanem a helyi közösség egyik tartópillérévé nőtte ki magát. A Téglás Gábor Elméleti Líceum alapjait mondhatni, hogy a dévai szerkesztőségben rakták le, az iskola létrehozását és működtetésének részleteit a szerkesztőségben tartott sorozatos gyűléseken beszélték meg, illetve döntötték el a tanintézményt megálmodó és megvalósítós Geszty Ferenc társaság tagjai. És a Dávid Ferenc unitárius szórványközpont megszületésének is fontos momentuma zajlott a szerkesztőségben, Szabó Árpád akkori püspök jelenlétében – elevenítette fel a húsz esztendő közösségépítő munkáját Gáspár-Barra Réka, megemlítve a számos képzőművészeti kiállítást, könyvbemutatót is, melynek a szerkesztőség adott otthont, illetve az itt szerveződött Bethlen Gábor helytörténeti kört és a sok évig kitartó nyugdíjasklubot. Megköszönte továbbá a támogatást mindazoknak, akik a húsz év alatt a dévai szerkesztőség mellé álltak, kiemelve a Böjte Csaba atya részéről érkező biztatást. Köszöntet mondott az olvasóknak, hiszen kitartó támogatásuk mellett válhatott a lap a szórványközösség jelentős oszlopává. Végül is a húszéves jubileumot, a helytállást is jelzi az idei magyar napok „Jelen vagyunk!” mottója – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, aki a lap hűséges olvasójaként és támogatójaként levélben köszöntötte a szerkesztőséget, külön értékelve Böszörményi Zoltán mecénás elhivatottságát, Bege Magdolna főszerkesztő munkáját, illetve Gáspár-Barra Réka és Chirmiciu András dévai újságírók hivatástudattal, elkötelezettséggel végzett tevékenységét.

Darabokra tépve, Toronto és Trianon között

A jubileumi ünnepséget fiatal kolozsvári zenészhallgatók vastapssal jutalmazott kamarakoncertje gazdagította. Ezt követően könyvbemutatóra került sor. Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője a nemrég a Magyar PEN Club elnökévé választott Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regényét ismertette. Mi köze lenne a mai Torontónak az egy évszázaddal ezelőtti Trianonhoz? Első látásra semmi. A regény ugyanis a pezsgő kanadai nagyvárosban játszódik, szereplői a modern világ kihívásaival szembesülő személyek, a fonal mégis a magyarság nagy tragédiájához kanyarodik vissza. Böszörményi Zoltán ugyanis úgy választotta szereplőit, úgy építette fel a cselekményt, hogy összeköthesse a kettőt az emberi kapcsolatok leleményes fordulatai révén. A regény nemcsak a szerző irodalmi credójáról szól, hanem mélységes nemzeti elkötelezettségét, a magyarság sorsa iránti kiemelkedő kötődését is feltárja az olvasónak. Szándékos összekapcsolásról van szó, jegyezte meg a dévaiak előtt a szerző, melynek célja a magyarság tragédiájának megismertetése a kerek nagyvilágon, regényeit ugyanis angolul, franciául és németül is kiadják, azok az olvasók is tudomást szerezhetnek a magyarság szenvedéséről, akiknek különben fogalmuk sincs róla.

A rendezvény végén a szerzők dedikáltak (Böszörményi Zoltán mellett Balta János és Jámbor Gyula is elhozták saját könyveiket), a házigazdák pedig dobostortával és pezsgővel kínálták az egybegyűlteket, akik kötetlen beszélgetés, illetve az archívumban őrzött korábbi évfolyamok fellapozása során elevenítették fel a laphoz kötődő emlékeiket.

A dévai szerkesztőség

Fotók: Kémenes Edina