Jobban megbecsülni, ami megóvásra érdemes

Már hagyománnyá vált a Nyugati Jelennél, hogy augusztusban sajtónapra, ezen belül egy kis beszélgetésre invitálják az aradi magyarságot. A rendezvényre az V. Aradi Magyar Könyvnapok keretén belül került sor augusztus 5-én, pénteken este 7 órakor a Jelen Ház nyári kertjében. A kulturális eseményt nagy érdeklődés övezte, példa erre, hogy az ülőhelyeket hamar elfoglalták. Nem is lehetett ez másként, hiszen Arad egyik legismertebb magyar helytörténeti kutatójának, az egykori Vörös Lobogó, majd a Jelen, végül a Nyugati Jelen napilapok újságírójának legújabb, immár 11. önálló kötetét vehette kézbe a publikum.

A ’41-es aradi születésű, magát „megrögzött városvédőnek” jellemző közíró évtizedek óta nemcsak Arad közelebbi és távolabbi múltjának, jelenének kritikus fürkésze, de szenvedélyes gyűjtője és közreadója a térség anekdotakincsének, fáradhatatlan kutatómunkája mindennapi életének szerves része, az aradi magyar kultúra állandó gazdagítója, gondozója. Nagyon sokan szeretik és becsülik.  

A könyvbemutatóval egybekötött sajtónapi rendezvényt Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője nyitotta meg, aki megköszönte a kollégáknak, munkatársaknak odaadó munkájukat, és köszönetet mondott az olvasóknak is, akik nélkül nem lenne kinek írni, kiért dolgozni. Majd a nemrég eltávozott két szeretett és nagyra becsült kollégára, Kiss Károlyra és a néhány nappal ezelőtt elhunyt Kilin Sándorra emlékeztek a résztvevők egyperces néma csenddel. Az egybegyűltek ugyanakkor fejet hajtottak a napilap azon munkatársainak emléke előtt is, akik az utóbbi két évben távoztak: Berecz Sándor, Péterfi Rozália, Csép Sándor, Balázs Katalin, Lészay Béla, Morócz Tibor.

Puskel Péter az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában, az Arad Municípiumi Kulturális Központ és a Pro Presens Arad Alapítvány támogatásával megjelent Síppal, dobbal, nádi hegedűvel c. kötetét Jámbor Gyula újságíró méltatta, mondván: a kötet remélhetően hozzájárul majd az itteni magyarok gyógyulásához, vagy, ha nem is gyógyulásához, de legalább épüléséhez és ahhoz, hogy sokkal jobban becsüljék, ami körülveszi őket, ami megóvásra érdemes. Puskel Péter mindig Aradról, hőn szeretett szülővárosáról, annak értékeiről ír, könyvei szinte egytől egyig magyarságunk, magyarságtudatunk, identitásunk megőrzéséről szólnak. Legújabb, huszonöt írást tartalmazó kötete is erről szól – (egy-kettő kivételével) valamennyi írás kimondottan Arad körül forog. Jámbor a szerzőt, az egykori peregrinus diákokhoz hasonlította, akik az 1600-as években európai tanulmányaikról hazatérve, az elsajátított ismereteiket mindig a hazai viszonyok javítására, az itthoni kulturális élet fellendítésére igyekeztek felhasználni. A méltató szerint az írások olvasmányosak és tömörek, könnyen emészthetőek és nagyon sokat tanul belőlük az ember. Alapjában véve, kivétel nélkül értékeink megőrzésének a szükségességére hívják fel a figyelmet.     

Puskel Péter beszédében a szerkesztőségben eltöltött régi szép emlékek, anekdoták felelevenítése mellett az újságírói szakma szépségeiről beszélt, a kollégavesztésekkel kapcsolatban hangsúlyozva, hogy az újságnál továbbra is nagy szükség van a fiatalításra, az utánpótlásra. Ez egyébként érvényes általában a hazai magyar sajtóra is.

Az eseményen Grosz László rímekbe szedte az olvasóknak és kollégáknak szánt mondanivalóját, míg a Miltaller zenész házaspár (Lali és Juli) a Jelen Ház vissza-visszatérő vendégeként teremtett jó hangulatot a meghívottak között. Bár személyesen nem vehettek részt az eseményen, a vendégeket a távolból köszöntötte két, az aradi magyarságért, a magyar szóért és írott sajtóért nagyon sokat tevő, a sajtónap és a könyvnapok állandó támogatója: Bognár Levente aradi alpolgármester és Böszörményi Zoltán laptulajdonos.  

A dedikálások után az egybegyűltek koccintással és könnyed csevegéssel töltötték el az est hátralevő részét.

Álljon itt akkor néhány gondolat a szerzőnek a kötetben megjelent előszavából:

„Hát igen. Szó, ami szó, kissé kabalisztikusan hangzik. Mint az ősmagyarok korában, amikor ezzel a varázsigével, gyógyítottak. („…Török gyerek elvágta / Magyar gyerek gyógyítja / Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.”)

A néphit szerint hibákat, fogyatékosságokat távolítottak el, vagy tettek elviselhetővé eleink „kiválasztottjai”. Akár a bűvész a varázsvesszővel. Hiszen, amióta ember él a földön, örökös és kiolthatatlan a vágy: szebbé, jobbá „varázsolni” az életet.

Tehet-e mást egy megrögzött városvédő? Hiszen egyetlen fegyvere a szép (olykor talán hatásos) szó. Jelképesen – síppal, dobbal, nádi hegedűvel – igyekszik gyógyítgatni szeretett (szülő)városa és honfitársai testi és lelki sebeit.”

Akiknek nem sikerült eljutniuk a rendezvényre, augusztus végéig (amíg a készlet tart) még igényelhetik a kötetet a Jelen Ház könyvesboltjában.

Az eseményt a Pro Presens Alapítvány szervezte. Támogató: Arad Municípium Polgármesteri Hivatala, a Municípiumi Kulturális Központon keresztül. Köszönet érte!