Juhász Kálmán élete a citeraoktatás

Juhász Kálmán csorvási citeraoktató nem idegen az Arad megyei olvasók számára, ugyanis a neve minden olyan alkalommal elhangzik, amikor valamelyik általa felkészített megyebeli citerazenekar valamilyen rendezvényen fellép.

– Gratulálok a legutóbbi, VI. Nagyiratosi Népzenei Találkozón kapott kitüntetéséhez! Elmondaná, miért foglalkozik citerazene-oktatással a határon túli településeken is?

– Elsősorban az a felismerés sarkkal, miszerint a szórványban élő magyarok számára a magyar népzene nincs kellőképpen közvetítve, szűk keretek között mozog. Arra gondoltam, itt, a Partiumban elsősorban a gyermekeket kellene megcélozni, olyan népzenei nevelésben részesíteni, amellyel majd elindulhatnak azon az úton, amelyen a tanultakat majdan a gyermekeiknek is át tudják adni. Mert a kisiratosi népzenei és néptánctábornak is az a célkitűzése, hogy eredeti, autentikus népzenét tanuljanak a gyermekek, mégpedig azért, hogy azt a szívet és lelkületet, amit a magyarság már ezer éve magában hordoz, át tudják venni, és át tudják adni az utódaiknak is. Ez a legfontosabb célkitűzés.

– Tulajdonképpen magvetésnek tekinti? Vagyis elvetni a népzene és néptánc szeretetét a fiatalokba, akik a tudásukat gyarapítva, azt továbbadják a következő generációknak?

– Valóban, mert Kisiratoson elvetettük a magot, ami szépen fejlődik, és a településnek a kisugárzása egyre jobban érződik. Nem csak a népzene, hanem a néptánc oktatásában is erős a szórványmagyarság körében. Ők is ugyanilyen képzésben vesznek részt, ami már érezteti a hatását a most befejeződött nagyiratosi találkozón, de hasonló zajlott le Vargyason is. E tekintetben Kisiratoson már a 10 éves jubileumot ünnepeltük. Gyakorlatilag az a szimbolikus fa elkezdett nőni és  most már lombosodni is fog.

– A szimbolikánál maradva, Arad megyében hány ága van ennek a bizonyos fának? Vagyis, manapság hány településen zajlik népzenei oktatás?

– Citeraoktatás tekintetében Kisiratoson és Pécskán rendszeresen, de Aradról is kijárnak Pécskára tanulni. Örömmel nyugtázom, hogy a citerazene belopta magát a szívekbe. Jövőre Arad nagyon szerencsés lehet, hiszen a kisiratosi gyermekek az ottani Csiky Gergely Főgimnáziumban folytatják a tanulmányaikat, ahova egy kész citerazenekart is visznek. Az ott tanuló kisiratosi gyermekek továbbra is a szülőfalujukban részesülnek citeraoktatásban, aminek a jótékony hatását remélhetőleg tágabb térben is éreztetik majd.

– Ön mióta foglalkozik citeraoktatással?

– 1993-ban kezdtem el oktatni Csorváson, ahol több gyermek citerazenekart, illetve népdalkört is vezettem, utóbbi a közelmúltban ünnepelte a húszéves születésnapját. Tulajdonképpen innen indult el Csorváson, ahol a továbbiakban megpróbáltam citerazene tanárokat szerezni, ezért az ottani zeneiskolában is beindult a citeraoktatás. Utána megkerestek Telekgerendásról, ahol 7 évig oktattam, Kétsopronyban szintén 7 évig tanítottam; Pusztaföldváron két csoportom is volt, de Nagyszénáson és Szabadkígyóson is tanítok. Itt 75-80 éves nénikéket is megtanítottam citerázni, amire talán a legbüszkébb vagyok.

– Egy átlagemberből is lehet jó citerást faragni vagy ehhez külön adottság szükséges?

– Bizonyos szintig mindenkire lehet hatni, valamilyen fokon meg lehet tanítani, de a tudásszint a tehetségen múlik.

– Ön mikor tanult meg citerázni?

– Harmincéves voltam, amikor egy portán megláttam egy citerát, és megkértem a házigazdát, hogy játsszon rajta. Amikor meghallottam a hangját, azt mondtam: ez nekem kell! Én is tollal kezdtem pengetni, játszogatni. Később az idős emberektől tanultam, de rájöttem, hogy az kevés, ezért elkezdtem a népzenei táborokba járni. Borsi Ferenctől tanultam, aki még manapság is jár tanítani a nyári táborokba. Ő vitt rá erre a vonalra, aminek a lelkületét magamba szívtam. Azt mondtam: olyan vagyok, mint a szivacs, amely mindent magába szív, de nem tartom meg a tudást, hanem továbbadom. Tehát önmagamat is fejlesztettem, miközben sok mestertől tanultam. Mindenkitől, akitől tanulni lehetett. Éppen ezért, ha olyan csoporttal van dolgom, amelynek tagjai szívesen veszik a jó szándékú kritikát, megpróbálom javítani a játékuk minőségét. Mert ez így kerek és egész, hogy engem is segítettek, amikor a pályámon elindultam, ezért én is segítek mindenkit, akit lehet. Arra büszke vagyok, hogy már 5 tanítványom van a Zeneakadémián, illetve a Konzervatóriumban tanul, de a hatodik is oda iratkozott be.

– Nem túlságosan fárasztó rendszeresen eljárni a próbákra, a felkészítőkre?

– Heti két alkalommal, hétfőn Pécskára, pénteken Kisiratosra utazom, ahol 6 órát tanítok, plusz mindkét helyre a vezetés. Tehát azt is mondhatnám, hogy fárasztó, de amint a színpadon is mondtam: nekem ez az életem, hogy tudok a semmiből is értéket teremteni. Ha nekem ezt az áldást a Jóisten megadta, addig oktatok, ameddig tehetem, mert ez a hivatásom, az életemnek az értelme, ezért teljes akarattal és kitartással folytatom a citeraoktatást, ameddig csak az egészségem megengedi…

– További sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget.