Karantén-történetek

A sok rémhír között szeretnénk egyfajta oázist nyújtani olvasóinknak, és közismert embereket kérünk arra, hogy engedjenek betekinteni házi karanténjukba, hétköznapjaikba, osszák meg velünk érzéseiket, gondolataikat, esetleg ötleteiket, jó tanácsaikat, melyekkel talán egymás segítségére lehetünk ebben a nehéz, megterhelő időszakban.

A bezártságot el kell viselni

– LEHOCZKY ATTILA történelemtanár válaszolt felkérésünkre –

Intézményvezetőként (Zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskola – igazgató, történelem tanár/Csiky Gergely Főgimnázium – történelem szakos tanár – szerk. megj.) többirányú feladatköröm van: egyrészt a Zimándújfalui Általános Iskola adminisztrációját kell ellássam (szerencsére nem egyedül), másrészt 6 óra tanítási kötelezettségem is van, amiből 5 Zimándújfalun, egy a Csikyben.

Március 10-én, kedden volt az utolsó tanítási nap. Reggel a Csikyben voltam, befejeztem egy fejezetet az egyik IX. osztállyal, beígértem nekik egy fejezetzáró felmérőt visszajövetelünk esetére, reményemet fejeztem ki az igazgatónő irányába miszerint még találkozunk, majd Zimándújfalura mentem.

A napot gond nélkül végigvittük, cseppet sem volt vakációs hangulat, sőt.

Március 11-én reggel tantestületi értekezletet tartottunk, akkor még úgy volt, hogy a tantestület köteles lesz iskolába járni, így megszerveztük az akkor még 10 naposra gondolt periódust. A nap folyamán ez megváltozott, hivatalossá vált az, hogy otthonról kell majd dolgozni, csak az adminisztratív és kisegítő személyzet lehet az intézményben. Így változtattunk mi is.

Március 12-én már csak a szűkön vett vezetőség, a tanítók és osztályfőnökök megszervezték az online oktatást. Ezt hétvégére egész jól nyélbe ütöttük, Facebook- és WhatsUp-csoportok születtek minden osztály számára, mindez kiegészült GoogleClassroom-mal és angol oktatási platformokkal. A következő héten az óvónők is csoportokat hoztak létre, így mind a négy ovis csoport is lefedés alá került.

Büszkén jelenthetem ki, hogy  – egy március 19-i gyors felmérés szerint – az ovisok kb. 60 %-a, az elemi osztályok 81 %-a, az általános iskolások 76 %-a részt vett valamilyen formában az online oktatásban. A számokhoz tudni kell, hogy nem mindenkinek van internet-hozzáférése, s van olyan diák is, aki nem kíván aktív lenni. A tantestület minden tagja – az óradíjasokat leszámítva – folyamatosan tartja az online kurzusokat, de az óradíjasok közül is van aki.

Ahogy egy Facebook-bejegyzésemben nemrég megjegyeztem, számomra a legnagyobb tanulság az, hogy igenis lehet ezt csinálni, sőt kell is.

Közben bevezették a szükségállapotot, majd az ezeket alátámasztó katonai rendeleteket. Hamarosan a tanfelügyelőség utasítására már az adminisztratív személyzet stb. is csak szükség esetén mehet az intézményekbe, így teljesen átálltunk az online munkavégzésre.

Zimándújfalu esetében ez kb. azt jelenti, hogy hetente 2–3 alkalommal megyek ki, amikor aláírni, pecsételni, igazolásokat adni stb. kell, a lehető legrövidebb időre. Így tesz a titkár is. Egyébként minden lehetséges munkavégzés otthonról történik. Ebből azonban van elég, szerencse azonban, hogy meg lehet oldani. Gyűléseket is online tartunk, az igazgatók is a tanfelügyelőséggel; a kollégákkal Whatsuppon egyeztetünk ahányszor csak kell, gyűlést Zoom-on tartunk. Lehet így is.

A napom telített, néha talán hosszabb is, mint „rendes” iskolaidőben, mivel reggeltől estig jöhet valami. Jómagam arra a következtetésre jutottam, hogy:

Szerencsére nekünk van egy kisebb kertünk, udvarunk, ki tudunk menni levegőzni. Ezt leszámítva csak szükség esetén hagyjuk el otthonunkat.

Fontosnak tartom hozzátenni, hogy nem hagyhatjuk cserben diákjainkat, ez becsület kérdése. Haladni kell, gyakorolni kell, nekünk kell példát mutatnunk. Írtam is: a megyei magyar oktatás nagy lehetősége ez a periódus, mert bebizonyíthatjuk, hogy át tudunk állni egy másik módszerre, eljutunk mindenkihez, aki erre igényt tart, és végezzük tovább hivatásunkat.

Jó lenne, ha megengednék azt, hogy jegyeket adjunk, osztályozzunk, mert így jelentősen növelnénk az otthoni munkavégzést országos viszonylatban. Ezt még nem lépte meg a minisztérium, így aztán van ilyen meg olyan diák, ilyen meg olyan pedagógus. Megkockáztatnám, hogy a diákok egy részét le is lehetne zárni, ha a jegyadást engedélyeznék, de mindenképpen honorálni kellene azokat, akik otthon napi szinten dolgoznak.

A bezártságot el kell viselni, de el lehet tölteni hasznosan az időt.

Csak biztatni tudom a diákokat, szülőket és pedagógustársaimat. Ez a periódus el fog múlni, és egy másfajta tanügy marad utána, egy olyan, amelynek egy része megtanulta, hogy lehet másképp is, esetenként jobban.

Utóirat: esténként Magyarosi Csaba utazós vlogját nézem. Állítom, segít.