Kedves Honfitársaim!

2011. október 20-án megkezdődött Romániában az a népszámlálás, amelynek célja október 31-ig összeírni minden román állampolgársággal rendelkező személyt. Nekünk, Hunyad megyei magyaroknak különösen fontos ez a népszámlálás!

A megelõzõ, 2002-ben megtartott népszámlálás után most ismét nagy kihívás elõtt áll a Hunyad megyei magyarság. Meg kell mutatnia, hogy létezik, hogy ha megfogyatkozott is itt-ott, de tud összetartva erõs és meghatározó egység lenni. Meg kell mutatnunk, hogy nem tekinthetnek minket itt maradt, elfelejtett, leírható, szétszóródott résznek (nemzettöredéknek). Meg kell mutatnunk, hogy nem vagyunk hontalan tömeg, nem vagyunk ország nélküli kisebbség csupán, mert mi szerves részét képezzük a magyar nemzetnek. Nem kívánunk azok közül valók lenni, akik egy marék ezüstért, vagy ingyen is akár feladják önazonosságukat.

Sokunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy hány magyar él Hunyad megyében? Csökkent vagy nőtt a magyarok számaránya? Ez a népszámlálás az elkövetkező tíz évre meghatározza majd a magyar nyelv használatának, iskoláink, egyetemeink, egyházaink, kulturális intézményeink működésének sorsát. Nemcsak jövőbeli lehetőségeink, hanem önbecsülésünk is függ a népszámlálás eredményeitől!

A tét talán most sokkal komolyabb, mint kilenc évvel ezelõtt volt! A migráció számadatait, a természetes népmozgalmi tényeket figyelembe véve sokan már temetnek minket, erdélyi, Hunyad megyei magyarokat, mondván, a féktelen fogyatkozásnak indult romániai magyar nemzetünk számára már nincs menekvés. A magyarságot lekezelõ módon, hátsó szándéktól vezérelve emlegetõk szavait most határozottan vissza kell utasítanunk. Most határozottan kell bizonyítanunk, hogy méltó utódjai vagyunk õseinknek, akikrõl oly felemelõen nyilatkoztak a világ kiemelkedõ személyiségei.

Fruili Berengar (845–924) itáliai király 921-ben mondta a magyarokról:„Kürtszóra indul, fordul egész serege. ... Ha megindulnak, megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedülálló. Nem félnek a haláltól! … Legyőzhetetlenek!”

Charles Maurice Talleyrand-Périgord gróf (1754–1838) francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak a magyarokról: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz."

A népszámlálás módszertana szerint a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás olyan személyes adat, amelyről csak a kérdezett saját maga vagy valamely közeli családtagja nyilatkozhat. Ezért fontos, hogy a külföldön tartózkodó személyről lehetőleg csak a családtagok nyilatkozzanak. A vegyes házasságú családokban pedig mindenkit arra kell biztatni, hogy bátran vállalja magyar nemzetiségét. Ne engedjük semmiképpen, hogy ceruzával vagy más, utólag kitörölhető írószerrel töltsék ki a kérdőíveket. A népszámlálás során ügyeljünk arra, hogy minden esetben csak magyar (maghiar) nemzetiséget és anyanyelvet, valamint a megfelelő felekezeti hovatartozást regisztrálják!

Mi bátran vállaljuk, hogy magyarok vagyunk, mert hisszük azt, hogy minden magyar számít! Hátrányunk semmiképpen nem származhat abból, ha vállaljuk, román állampolgárként a magyar nemzethez tartozunk, az anyanyelvünk a magyar.

Biztatásnak Sajó Sándor szavaival fordulok minden Hunyad megyei, magyarul érző és gondolkozó nemzettársamhoz:

„De túl minden bún, minden szenvedésen

Önérzetünket nem feledve mégsem.

Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni nagy szent akarat,

Mely itt reszket a Kárpátok alatt…”

(Sajó Sándor – Magyarnak lenni)

Bízva minden Hunyad megyei magyar összefogásában, kérem, vállalják magyarságukat!

DÉZSI Attila

Hunyad megye prefektusa