Kézműveskedéssel formálni az ízlést

Az elmúlt években a Nemzeti Művelődési Intézet, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete, a Communitas Alapítvány és a Pro Identitas Egyesület támogatásának köszönhetően Arad megyében is zajlanak ASzakkör képzései, melynek eredményeképpen egyre többen visszatérnek a kézműveskedéshez, hiszen ez olyan lehetőségeket kínál, ahol ki lehet próbálni a mézeskalács-sütést/díszítést, gyöngyfűzést, nemezelést, makramézást, gyertyaöntést, papírfonást, natúrkozmetikát stb.

Veres Ildikó ma már a második gyöngyfűző szakkört vezeti, miközben előzőleg részt vett egyen, Ürögdi Katalin szervezőként pedig több szakkör kínálatába is belekóstolt, de a gyöngyfűzés maradt meg, mint fajsúlyos hobbi. Mindkettejük mindennapi életének részévé vált a gyöngyfűzés még úgy is, ha Katalinnak a munka mellett ez nem mindig fér bele annyira, amennyire szeretné, Ildikó pedig már saját webshopot működtet, és emellett szinte mindennap szakít időt a gyöngyfűzésre.

Akik egyszer belemerülnek ebbe a világba, azok érzik az apró szemek összefűzésében rejlő harmóniát, a hagyományok és a modern technikák találkozását, valamint azt az érzést, amikor a kéz munkája nyomán megszületik valami egyedi és megismételhetetlen – vallják egyhangúlag a kézműves hölgyek.

– Mikor és hogyan kezdtétek el a gyöngyfűzést, mi vonzott benne?

Katalin: – A kézművesség iránti vonzalmam a székelyudvarhelyi Artera Alapítványnál/ kezdődött. Nyolc évvel ezelőtt, amikor Lőrincz Zsuzsanna, az alapítvány elnöke megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni egy nyári kézműves táborba a Békés Megyei Népművészeti Egyesülethez, én igent mondtam. A táborban egy hétig a gyöngyfűzést tanultam és annyira megszerettem, hogy azóta szinte a mindennapjaim részét képezi. A technikai tudás elsajátítása mellett az vonz, hogy elkészíthetek a hagyományostól a modern ékszerekig bármit.

Ildikó: – 2023 februárjában fogtam először gyöngyfűző tűt és cseh üveggyöngyöt a kezemben, szerelem volt első fűzésre. Korábban sosem volt hobbim, úgy gondoltam, hogy nem nekem valók a kreativitást és precizitást igénylő foglalkozások, de a pandémia alatt felébredt bennem az alkotási vágy. Elkezdtem keresni a lehetőségeket az új tapasztalatok szerzésére. A Szakkörnek köszönhetően a gyöngyfűzésen kívül a hímzést is kipróbáltam. A gyöngyfűzésben rejlő minták, színek és ezek végtelen számú kombinációja magával ragadott.

– Mi az, amit a leginkább élveztek az alkotómunka folyamatában?

Katalin: – Ez egy aprólékos és időigényes munka, éppen ezért türelem és kitartás kell hozzá. A napi stressz levezetésére is jó, hisz kikapcsolja az agyat és stresszoldó hatással is bír. A különböző színek, formák és minták kombinálásával szinte végtelen lehetőség nyílik a kreativitás kibontakoztatására.

Ildikó: – Az alkotás öröme, hogy egy kis kupac gyöngyből viselhető ékszerek vagy kiegészítők kerekednek ki. Olykor még a hibák kijavítását, a visszabontást is lehet élvezni.

– Van valami különleges technika, amit szerettek alkalmazni?

Katalin: – Én a hagyományos népi ékszereket szeretem a legjobban készíteni, de azokat, sajnos, a mindennapokban elég fura lenne viselni, éppen ezért szoktam raw, herringbone, peyote, brick technikákkal modern ékszereket készíteni. Nem is igazán tudok választani, hisz mindegyiket nagyon szeretem.

Ildikó: – Mindig az aktuális tanulnivaló technika a kedvencem. Még nem ismerek minden technikát, amit a gyöngyfűzésben alkalmaznak, de az eddig használtak közül kiemelném a kalotaszegi hálós gyöngyfűzést.

– Dolgoztok valamin mostanában?

Katalin: – Jelenleg egy raw technikával készülő nyakláncot fűzök.

Ildikó: – Egy táska díszítő elemén dolgozom, amit hálós fűzéssel készítek.

– Ildikó, mi motivált abban, hogy webshopot hozz létre?

– A megfelelő gyöngyök hiánya. Sosem volt elég színem, megfelelő méretem, valami mindig hiányzott. Egyszer azt kívántam, hogy bárcsak annyi gyöngyöm lenne, mint ahány csillag az égen! Ez volt a kezdő löket, ezt követte az alapos átgondolás, osztás-szorzás, költségvetés, majd a férjem teljes mértékű segítségével és támogatásával tavaly decemberben sikerült beindítanunk a webshopot.

– Milyen termékekkel indítottál, és milyenek a vásárlói visszajelzések?

– Alapanyagokat árulunk: tű, cérna, kapocs, zár és persze több formájú és méretű gyöngy. A kezdő készletünket A Szakkör program gyöngyfűző tanfolyamához szükséges alapanyagjaival töltöttük fel, több méretű cseh kásagyönggyel és minimális alkatrészekkel, kiegészítőkkel. Nagyon sok bátorítást és javaslatot kapok gyöngyösöktől, hogy mivel lehetne még bővíteni a készletet. Az aradi gyöngyös közösség kifejezetten nagy örömmel fogadta a webshopot, de pozitív visszajelzéseket kapok Székelyföldről is, ahol a gyöngyfűzés kultúrája sokkal elterjedtebb, mint Arad környékén.

– Hogyan látod a gyöngyfűzés jövőjét?

– Saját tapasztalatomból és a környezetemben élők életviteléből kiindulva úgy gondolom, hogy ebben a rohanó, virtuális, gépsoron tömegével elkészített termékek korában az, aki felfedezi a kézimunka, a kézművesség csodáját, az alkotás örömét, abban valami megváltozik. Kicsit lelassul, kicsit elmélyül a színek, a formák világában, dúl benne az alkotási vágy, és keresi az új kihívásokat. A gyöngyfűzés egy terápia. Ez érvényes minden kézműves tevékenységre. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia szépen lerajzol egy mintát, talán meg is fűzi majd, de az élettelen. Miközben minden egyes kézműves termékben kicsit ott van az alkotó szíve, lelke, saját stílusa. Nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre több ember keresi azt a valamit, amiben kit tud teljesedni, amiben kreatív lehet, amiben alkothat. Én megtaláltam!

– Katalin, te kézműves foglalkozások szervezésével is foglalkozol. Hogyan látod, mi változott az utóbbi években a kézműves piacon?

– Szerintem Aradon nem beszélhetünk kézműves piacról, egy-egy városi megmozduláson szinte csak kínai termékekkel találkozunk. Ahhoz, hogy kézműves piacról beszélhessünk, ahhoz meg kellene szűrni a termékeket, hogy mit engedünk be, és mit nem egy vásárra. Erre törekszünk az aradi magyar napokon is több-kevesebb sikerrel. Sok kézműves vásárban ez már így működik Erdélyben. Az én célom az, hogy az emberek ízlését formáljuk, lássák azt, hogy mi a különbség egy kínai és egy kézzel készített tárgy között. Tapasztalják meg azt, hogy egy kézzel készített dologgal mennyi munka van, ezáltal tiszteljék a kézművesek munkáját, és rálássanak arra, hogy egy kézműves termék miért kerül annyiba, amennyibe.