Ki keres öt-tízezret, vagy többet havonta?

Vannak ismerőseim – bizonyára Önnek is, kedves olvasó – akik multinacionális, esetleg kis magáncégnél dolgoznak, és a hónap végén (pontosabban fizetés előtt pár nappal) már nemigen tudják, miből vegyenek kenyeret, s ha netalán beüt valami váratlan és sürgős kiadás, tartalékuk nem lévén, végképp összecsapnak fejük fölött a hullámok.

Ilyenektől hallani: jó lenne legalább 100-200 lejjel (alulról) megközelíteni az átlagbért.

A statisztikákból tudjuk, hogy a minimál- és átlagbér közötti fizetésűekből állóak teszik ki a hazai dolgozók döntő többségét. A (nominális, bruttó) minimálbér pedig, amelynek több százezer „haszonélvezője” van, idén január elsejétől 850 lej, amiből 710 lejt visz haza „tisztán” az alkalmazott. Havi 168 órás munkával számolva az órabér 5,059 lej. Júliustól a minimálbér 900-ra emelkedik. 

A folyamatosan növekvő tendenciát mutató országos átlagbér (2009 elején nettó 1355, 2012 januárjában 1467 lej), 2014 márciusában 1706 lejre emelkedett, 5,5 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év azonos hónapjában. Remélhetőleg nem írták el, mert mellesleg nehezen hihető: a dohányiparban, az Országos Statisztikai Hivatal szerint 7281 (!) lej, a szálloda- és vendéglőiparban 970 lej volt az átlagfizetés. Nem hiába nagyon drága a füstölnivaló, legalább az egészségünk rontásán dolgozókat jól megfizetik.

A minimál- és átlagbér közöttiek a statisztikákról hallván gyakran kérdezik: kik lehetnek, de főleg hányan azok, akiknek a bére így feltornássza az átlagfizetéseket?

Nyilván azok, akiknek a javadalmazásuk jóval nagyobb az átlagnál.

A Ziarul Financiarban most megjelent összeállítás erre ad választ, méghozzá megyénkénti lebontásban.

***

Kezdjük a legfontosabb, összefoglaló adattal: Romániában 124 815 alkalmazottnak van 10 ezer, 161 224-nek 5-10 ezerig, és 36 409-nek 10 ezertől 600 ezerig (!?) terjedő (bruttóban számítva, azaz adózás előtti) havi fizetése.

Hogy az országos rangsorban mindhárom rovatban a főváros vezet, nem csoda: általános jelenség világszerte (noha kivételek is szépszámmal akadnak). Nálunk Bukarestben van a legtöbb multinacionális cég központja, s az ilyen vállalat (bár általában dolgozói többségének a lehető legkevesebbel kiszúrja a szemét), csúcs-, sőt középvezetőinek tisztességes bért ad: a fővárosban több mint 72,5 ezer ember ír alá havi tízezer lejes fizetés átvételének, tehát az országosnak jó fele, és 36 ezer keres többet havi tízezernél. Nem meglepő az sem, hogy a második hely Ilfovnak, azaz Bukarest környékének jut (7439 „tízezres” alkalmazottal), hiszen lakosai közel vannak a tűzhöz.

A következő három hely viszont Erdélyé (Kolozs és Temes 7000-hez közeli, Brassó 3875 csúcsfizetésűvel), majd Prahova, Szeben, Konstanca, Iaşi megyék következnek, végül Arad zárja, az utolsó helyen, a tízes toplistát.

A magas fizetések megyék közötti aránytalan megoszlását mutatja, hogy az első négyben (Bukarest, Ilfov, Kolozs és Temes) az országos átlagbér legalább több mint kétszeresét keresők jó háromnegyede (76%) dolgozik.

Részletezzük a régiónkbeli állást, olvasóinkat valószínűleg ez érdekli leginkább. A számok sorrendben az 5-10 000 lej közötti, a 10 000 lejes, illetve az annál nagyobb fizetésűeket jelentik:

Temes: 8306, 7161, 1245;

Arad: 1949, 1517, 432;

Fehér: 689, 543, 146;

Hunyad:  462, 390, 72;

Krassó-Szörény: 274, 219, 55.

A magyarok által is lakott, eddig nem említett megyék közül Maros áll a legjobban (1667, 1398, 269), Bihar (1139, 948, 191), Hargita (406, 358, 48), Szilágy (360, 281, 79) és Kovászna (322, 252, 43) előtt.

***

A Ziarul Financiar által közölt, statisztikákra támaszkodó rangsorból – amelyben egyébként más gazdasági adatok nem szerepelnek – a megyék általános gazdasági helyzetére, fejlettségére is helytálló következtetéseket lehet levonni. Joggal lehet következtetni, például, a nagyfizetésűek számából az általános fejlettségre is. A sor végén szereplő Botoşani (198), Vaslui (195), Vrancea (157) Mehedinţi (144) megyékben kétszáz fő alatt van az igazán jól keresők száma.

Amit mindehhez hozzá kell tennünk, hogy némi kitekintésünk legyen: a romániai magas fizetésűek döntő többsége (az összes bérből élők csupán 3,17 százaléka) havi 1000-2000 eurót keres. Németországban, ahol idéntől vezetik be a minimálbért, óránként (kevés kivételtől eltekintve) legalább 8,5 eurós az órabér. Svájcról vagy Luxemburgról szó se essék…