Ki vagyok? Hová tartozom?

„Lehet furcsa, lehet fölösleges kérdéseknek tűnnek, de szeretném valahová besorolni magam a zűrzavaros világban. Fő információforrásom a megbízható Kossuth Rádió volt évtizedeken keresztül. Jó másfél, két éve hallottam először, hogy a magyar kormány fontos célkitűzése az alsóközéposztály megsegítése, megerősítése. Azóta többször használták már magasabb rangú riportalanyok szintén ilyen kontextusban ezt a szót, de nem értem pontosan, hogy ezáltal kire gondolnak. Ha nyelvtanilag értelmezzük a társadalmi osztályokat, akkor kell legyen közép-középosztály, felsőközéposztály, és fölöttük a „felső tízezer”. Na de hogyan nevezzük azokat a szerencsétleneket, akik az alsó középosztály szintjét sem érik el, azok alatt élnek? Nyomorultak, szegények, mélyszegények?

Jómagam 19 év iskola elvégzése, s 46 munkában töltött év utáni nyugdíjazásom folytán még véletlenül sem tartom magam alsóközéposztálybelinek, mert legfeljebb egy hétre van biztosítva a mindennapi kenyér- és kajapénzünk. A 950 lej nyugdíjamnak majdnem fele a havi házbér, és több mint negyedét teszik ki a legszükségesebb rezsiköltségek. Van egy félnormás állásom, de azzal se tudok anyagi fedezetet biztosítani több mint két hétre előre. Kultúrára se tudnék költeni. Szerencsénkre régebbről van jó párszáz könyvem, de majdnem 25 évnyi színjátszás után egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy évente legalább egyszer színházba menjek. Az újság havi előfizetésére s a telefonszámlákra úgy tudom előteremteni a pénzt, ha a félnormás állásom mellett van időm és erőm más munkát is elvégezni.

Sajnos nagyon sok aradit ismerek, akik hasonló helyzetben vannak, tehát semmiképp nem tartoznak még az „alsóközéposztályhoz” sem.

Örülnék, ha valaki meg tudná nevezni az ettől lefelé létező társadalmi csoportokat, réteget. Talán ezekről is lehetne néha konkrétan szót ejteni (…).

A Nyugati Jelen (és elődjei) rendszeres olvasója

Katona Béla”

***

Kedves barátom (jó negyvenéves ismeretségünk kapcsán, ugye, nevezhetlek így?!), nagyon érdekes kérdést vetettél fel. A legtöbb ember, tapasztalataim szerint, nem gondolkodik azon, hogy hová, melyik társadalmi kategóriába is tartozik. A legfontosabb manapság (de vajon mikor volt másképp?), a megélhetés, az, hogy tud-e az ember magának és családjának ilyen-amolyan úton-módon megszerzett jövedelméből (viszonylag vagy egészen) tisztességes életvitelt biztosítani.

Prima vivere, deinde filozofare (előbb élni kell, aztán filozofálni) tartja a latin mondás. Ami talán igaz, talán nem, vagy is-is. Aki azonban filozofál, annak, szerintem, biztosan intellektuális igényei (és képességei) vannak. Akinek pedig ilyen igénye nincs (bár minden ember filozófus a maga módján), az megelégszik azzal, hogy a társadalmat, a sorsot stb. szidja, ha rosszul megy sora. És nincsenek kevesen, akiknek rosszul (sőt: nagyon rosszul) megy.

De hagyjuk a bölcsködést: magam aligha tudnék egyértelműen, pontosan, megbízhatóan válaszolni a konkrét kérdésre, hogy mi van az alsóközéposztályon alul. Arra sem, hogy mi az a közép-, felső- vagy alsóközéposztály (ha vannak ilyenek), milyen kritériumok szerint sorolják azokba az embereket, egyáltalán: milyen manapság – 25 évvel a forradalom után – tudományos megközelítésben és terminusokban Románia társadalmi rétegződése.

Felhívnám tehát a Kedves Olvasót: aki hozzá tud vagy akar szólni ezekhez a kérdésekhez, tegye meg. Közösen hátha okosabbak leszünk.

Jámbor Gyula