Kilencven éve halt meg gróf Klebelsberg Kuno

1875. november 13-án született az akkori Magyarpécskán. Osztrák származású édesapja akkor huszár századosként szolgált a Monarchia Magyarpécskán is állomásozó, 14. közös huszárezredében.

Apja lovasbalesete miatt egy éves és nyolc hónapos korában árván maradt, ezért magyar köznemes édesanyja – Farkas Aranka – családjánál, Székesfehérváron nőtt fel és járt iskolába. Jogi tanulmányait Budapesten, Münchenben, Berlinben és a párizsi Sorbonne-on végezte. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett.

Klebelsbergnek a népoktatás és az elitképzés fontosságáról vallott elképzelései Berlinben alapozódtak meg. Azt vallotta, hogy emelni kell a dolgozó tömegek értelmi színvonalát, és minden területen szakembereket kell kinevelni.

Klebelsberg folyamatosan képezte magát, élete végéig tanult. Mindig beleásta magát a megoldásra váró téma irodalmába. Ez a magánéletében is jellemezte. Csak akkor fogott hozzá hidegkúti otthonában kertjük megtervezéséhez, amikor már kiismerte magát a cserjék, virágok, bokrok világában. Könyvtárának több ezer könyve bizonyítja tudásvágyát, és hogy mennyi minden foglalkoztatta. Átfogó tudása, példátlan olvasottsága volt. Utazásaira is gondosan készült, és mindent a magyar kérdésekre vonatkoztatva figyelt meg, és vizsgált át.

1898-ban Bánffy Dezső miniszterelnök vitte a miniszterelnökségre, segédfogalmazónak, ahol 1910-ig haladt a ranglétrán: segédtitkár, titkár, majd osztálytanácsos lett. A miniszterelnökségen eltöltött tizenkét esztendő alatt hat miniszterelnök mellett szolgált. Nézeteiben és emberileg a kormányfők közül Tisza Istvánhoz került a legközelebb.

1910-től 1914-ig a Közigazgatási Bíróság ítélőbírójaként dolgozott, ami nagy megtiszteltetés volt. Ott megismerhette a magyar közigazgatás minden fontos részletét.

1914-ben őt nevezték ki a második Tisza-kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának adminisztratív államtitkárává. Pogány Frigyessel ekkor dolgozta ki a népiskolai hálózat kiépítési programját, és létrehozta a háborúban maradandó sérüléseket szenvedetteket ápoló Rokkantügyi Hivatalt.

Az őszirózsás forradalom után visszavonult a közélettől, a tanácsköztársaság idején bujkálni kényszerült.

Az 1920-as nemzetgyűlési választásokon a Keresztény Nemzeti Párt tagjaként kapott mandátumot.

Klebelsberg úgy gondolta, hogy Trianonba „bele kellett menni”, mert más lehetőség nem volt a magyar állam fennmaradására, de mindig figyelmeztetett a békediktátum igazságtalanságára és szomorú következményeire. Vallotta, hogy a magyar nemzetet ezeréves történelme megtanította, hogy miként tűrje és élje túl a katasztrófákat. Hitt abban, hogy „pesszimista hangulatú nemzet nem tud emelkedni”.

1921 végén Bethlen István kérésére, csak kötelességből, belügyminiszter lett.

Bethlen István az 1922-es választást követően Klebelsberget a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élére állította. Akkorra megismerte a hivatali ügyintézés minden fortélyát, „minden sarkát és zegét-zugát”, aminek miniszterként is hasznát vette: a szabotáló, késleltető intézkedéseket azonnal észrevette. Saját megítélése szerint is felkészülten, a miniszteri munkához szükséges tapasztalatok birtokában vállalta el a tárca irányítását. De azt is érezte, hogy a „veszedelem,” és a „nemzeti katasztrófa” közepette ennek a tárcának „rendkívüli súlya és komolysága” van, mert a „magyar kultúra épületén” a trianoni békediktátum következményeiként olyan repesések jelentek meg, amelyek a nemzet számára végzetesek lehetnek.

1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig volt a Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere. A kultusztárca részesedése a költségvetésből 1924–1925-ben 8,7%, 1928–1929-ben 10,5%, 1931-ben 15% volt. 1926-tól az Alföldön 3 év alatt 5000 iskolai objektum, bennük 5784 tanterem, 2278 tanítói lakás épült. Felállíttatott 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolakönyvtárat és 500 óvodát. Végrehajtotta a polgári iskolák és középiskolák megújítását, a tananyag korszerűsítését, a tankötelezettség 16 évre emelését, fejlesztette az ismeretterjesztést. Az 1910-es 33,3%-os analfabetizmus 1932-re 10% alá csökkent. Megépült 21 klinika, 3 főiskola, valamint a Tihanyi Biológiai Intézet. A kolozsvári egyetemet 1921-ben Szegeden, a pozsonyit 1923-ban Pécsett, a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémiát Sopronban juttatta új otthonhoz. Az államilag támogatott kutatói állások számát megsokszorozta, 1900-ban 531 volt, az 1926/27-os tanévre 1156 lett. Az egyetemi hallgatók száma 1913-ban 14 575, az 1930–31-es tanévben 16 053. Ösztöndíjjal 1957 fiatal tanulhatott külföldön. Támogatta a művészeteket, a tömeg- és versenysportot. A Margit-szigeten megépíttette a nemzeti sportuszodát. Külföldi ösztöndíjakkal, külföldi magyar intézetek alapításával széles körű nemzetközi kulturális kapcsolatokat épített ki.

Klebelsberg Kuno vallotta, hogy „mentől műveltebb, civilizáltabb és erkölcsösebb egy nemzet, annál jobb dolga van annál a nemzetnél a gyermeknek. Ez a nemzetek kultúrfokának, az én meggyőződésem szerint, az első fokmérője”.

1932. október 11-én halt meg Budapesten, és a szegedi székesegyház altemplomában nyugszik.

2000. november 11-én a pécskai római katolikus templom kertjében felavattuk a Budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum ajándékaként kapott, a temesvári Jecza Péter alkotta szobrát.

Nagy István fizikatanár