Kilépni a komfortzónából

Meglehetősen szokatlan helyzetben találtam pénteken a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban élménypedagógiai képzésen részt vevő tanárokat, tanítókat. Némelyek bekötött szemmel, mások jókora fülhallgatóval a fejükön kézzel-lábbal próbálták rávenni társaikat, hogy apró építőelemekből széket, asztalt, netán zsiráfszerű alkotmányt rakjanak ki. És bár szemmel láthatóan komolyan vették munkájukat, a terem hangulata mégis a kisgyermekek játékának felszabadultságát sugallta. Aztán elkészült az első tenyérnyi székecske, és alkotói a siker örömével arcukon kezdték megosztani a kétnapos élménypedagógiai képzésen megélt tapasztalataikat.

– Meglepően szokatlan helyzetbe kerültünk imént. A bútorgyárat megjelenítő játékban nehezített kommunikációs körülmények között kellett együttműködnünk, úgy hogy volt, aki nem látott, volt, aki nem hallott. Így metakommunikációra kényszerültünk, ami nagy egymásra figyelést, nyitottságot és együttműködési készséget igényelt. Számomra nagy élmény volt – osztotta meg friss tapasztalatát Mészáros Enikő magyar szakos tanárnő, aki rendkívül hasznosnak ítélte a kétnapos élménypedagógiai képzést.

Hasonlóan vélekedett csapattársa is, Széll Bíborka tanítónő. – Számomra a legfontosabb tanulsága, üzenete ennek a két napnak, hogy nem kell feltétlenül megfelelni az elvárásoknak. A fontos az, hogy az ember a maga képességeit felhasználva, kis és nagyobb közösségben együtt tudjon működni társaival a felmerülő feladatok megoldásában. A gyermekeket sem kell a magunk elvárásaihoz igazítani. Sokkal fontosabb, hogy játékos módszerekkel fejlesszük egyéniségüket, képességeiket és a közösségbe való beilleszkedésüket.

Kiss Mihály András, matematikatanárként így fogalmazott: – Habár a számtan olyan tantárgy, amelyet a tág tananyag, a kötelező felmérő vizsgák  és a reál jelleg miatt nehezebb játékosan megközelíteni, az élménypedagógiai képzésen szerzett tapasztalatok a teljes oktatási szemléletét megváltoztathatja a tanárnak, akár a számtantanárnak is.  

– Az oktatónk arra törekedett, hogy kimozdítson minket az eltunyulással járó komfortzónából, és úgy érzem ez minden pedagógusnak fontos feladata, hogy önmagát és diákjait átbillentse a tanulási zónába. Ez természetesen idő- és energiaigényes munka, ami előzetes felkészülést, ráhangolódást feltételez a tanár részéről és némi nyitottságot a diákok részéről is. De meggyőződésem, hogy ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabbá lehet tenni a tanítást, mint az elméleti oktatásra alapozott poroszos hozzáállással – fogalmazott Mészáros Enikő tanárnő. A képzés kapcsán érdekes tapasztalatként említette azt is, hogy a közös játékok során megélt helyzetekben a szorongó diákokkal is azonosulni tudott. – Tanárként mindig az irányító szerepet ragadjuk magunkhoz. Érdekes volt megtapasztalni azt, hogy milyen erős érzelmeket tud kiváltani belőlünk (dühöt, haragot) egy egyszerű rajzos feladat. Merthogy rajzolni nem mindannyian tudunk, van, aki nem is szívesen vesz ceruzát a kezébe. A feladatot viszont végre kellett hajtani. Gondolom, a különböző képességekkel rendelkező diákok gyakran szembesülnek ezzel az érzéssel az iskolában. Számomra a legtanulságosabb eleme a képzésnek egy olyan játék volt, mely rávezetett, hogyan tudunk felülkerekedni az érzelmeinken a csapatban való együttműködés és siker érdekében.

Széll Bíborka tanítónő azt is hozzátette, számára ez a képzés nem volt teljesen újszerű. Korábbi pedagógusi továbbképzéseken is találkozott már alternatív oktatási, nevelési módszerekkel, amelyeket már sikerrel alkalmaz. – Az itt szerzett tapasztalatokat is be szeretném építeni a mindennapi tevékenységeinkbe. Meggyőződésem, hogy az élménypedagógiában alkalmazott játékok az én örökmozgó apró előkészítőseimet is le tudják kötni, úgy hogy ne csupán tárgyi tudásuk gyarapodjon, de megtanulják elfogadni egymást, együtt dolgozni, felvállalni akár a kisebb lemaradást, kudarcot is és együtt örülni a sikernek.

A sikerélmény megélésében amúgy példamutatóan viselkedett a dévai képzésen részt vevő pedagóguscsapat. Ezt maga Bányai Sándor oktató állapította meg, aki a nagyszerűen előkészített és felvezetett játékok mindegyikét közös kiértékeléssel zárta. Bányai Sándor egyetemi docens, az élménypedagógia egyik elkötelezett fejlesztője és misszionáriusa egy erdélyi turné keretében tartott kétnapos képzést 24 Hunyad megyei pedagógus számára.

– Nagy örömmel fogadtuk körünkben a neves oktatót, aki az RMPSZ kolozsvári Gál Kelemen oktatási Központja közvetítésével és támogatásával jött el Dévára. Nagy igény volt ilyen jellegű képzésre, hiszen az élménypedagógia, több más alternatív oktatási módszerrel együtt nagyszerűen alkalmazható viselkedés-zavaros és intézményesített gyermekek körében is. Annak is nagyon örültem, hogy a megye több magyar, illetve tagozatos intézményéből érkeztek kollégák, így Vajdahunyadról, Csernakeresztúrról a Zsil völgyéből és természetesen Déváról is.  Igaz, a tanítók, óvónők nagyobb érdeklődést mutattak a képzés iránt. Talán jó lett volna, ha tanár kollégák is nagyobb számban vesznek részt ezen a képzésen, hiszen a kamaszok, középiskolás diákok körében is nagyszerűen alkalmazható. Mindenképp köszönet Bányai Sándor oktatónak és munkatársának Módi Kinga aradi kolléganőnknek, Irsai Mónikának, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetőjének, a képzést befogadó és anyagilag is támogató Téglás Gábor Elméleti Líceum közösségének, illetve a helybeli kollégáknak, akik nyitottságot mutattak egy ilyenfajta képzésre, és remélhetőleg az itt tanultak alkalmazására is – fogalmazott szervezőként Csatlós Erzsébet Zsófia, az RMPSZ Hunyad megyei elnöke.

A kétnapos dévai képzés alkalmával a résztvevők mellett Bányai Sándor oktatóval, a Kalandok és Álmok élménypedagógiai központ vezetőjével is beszélgettünk. Az alternatív oktatási-nevelési módszert körüljáró interjúnkat egy következő lapszámunkban olvashatják.