Kinek szóljon a citera?

A kert végéből szaladt Török Imre, amikor beléptem fazekasvarsándi háza kapuján, majd izgatottan bekísért a házba, mondván: érdekes dolgokat szeretne megosztani az újsággal. A nyugdíjas Imre bácsi ugyanis citerákat készít hosszú évek óta, a legjobban pedig az nyugtalanítja, hogy nincs kinek átadnia tudását.

A konyhában felesége, Ilona kávéval kínált, közben férje szétterítette az asztalon a tökéletesített citera tervrajzát. Szenvedélyesen mesélt a citerakészítésről, miközben megtudtam, közel 500 ismert dalt (indulókat, templomi énekeket) tud eljátszani saját készítésű hangszerein. A citerazenét már gyerekkorában megismerte, hisz ősei is muzsikusok voltak. Régen nem kellett asztalosnak lenni ahhoz, hogy valaki citerát készítsen. Azóta megváltozott a világ, s talán éppen ezért, hobbiját tekintve Török bácsi valóságos csodabogárnak számít. Az élete során volt már ács, kőműves és vasbetonos is. Most azonban, ha nincs más tennivaló a ház körül, alig várja, hogy leülhessen citerázni.  

„Ez a legolcsóbb hangszer, hisz hulladék fából is el lehet készíteni. Régen is csináltak ilyet. Bármit el lehet rajta játszani, mindenkinek ajánlom. Főleg egyházi énekeket lehet szépen megszólaltatni rajta, méghozzá két szólamon! A svábok, szlávok és a szerbek is két hangon nótáztak. Karmester nélkül. Ezt örökölték a szülőktől” – mesélte a mester, aki nagyon büszke két szólamú hangszerére, melynek nagy hasznát vehetnék például egy zeneiskolában vagy egy énekkarban.

A citerakészítéssel 62 éves korában próbálkozott először, hangszereit azóta folyamatosan fejleszti. Amikor csak lehet, bevonul a műhelybe és farag. No meg muzsikál, énekel. Híres citerazenekarok nótáiból merített ihletet. A citerához szükséges húrokat autók fékkábeleiből, motorkerékpárok alkatrészeiből készíti.

„A faluban, a padlásokon sok régi citerát találtam, majd elkezdtem lemásolni őket és továbbfejleszteni. Körülbelül tizenötöt készítettem, melyből négyet a kisiratosi gyermekotthonnak adományoztam. A citerazenekarok egy hangon játszanak. Az én citeráimon két hangon lehet muzsikálni” – mondta a citeramester, aki sajnálja, hogy unokáit nem tudta megtanítani a citerázásra. A mai generációt ugyanis ezzel már nem igazán lehet megfogni. Pedig lenne kitől tanulni. Imre bácsi készségesen megtanítana bárkit, sőt rendelésre is gyártana citerát kultúrotthonoknak, különféle művelődési intézményeknek, gyülekezeteknek, egyszóval bárkinek. „Unokatestvéreim is segítenének, a szerszámok egy része már megvan. Tudnék én százat is csinálni, ha lenne rá igény”.