Kis pénzből is lehet nagy mulatságot csapni

A falunapok 2007 óta íródó történetében az idei volt a leggazdagabb és legváltozatosabb Szentpálon, ami paradoxonnak tűnhet, mert a gazdasági válság miatt most sokkal kevesebb pénz állt a szervezők rendelkezésére, mint az előző években (a sofronyai központú önkormányzat például csak elenyésző összeggel, egy 400-500 fős rendezvényhez képest aprópénznek számító 750 lejjel tudta támogatni a falunapot). De hogy ilyen körülmények között is az eddigi legszínvonalasabbat tudták megszervezni, rácáfol arra, hogy a pénz körül forog minden, másrészt azt bizonyítja, hogy a két főszervezőnek, Sandu Piroska alpolgármesternek és Péró Károly RMDSZ-elnöknek sikerült egy elszánt csapatot maguk köré szervezniük, akik nemcsak munkával, hanem ötletekkel is segítették a rendezvényt (a szponzoroknak külön köszönet jár).

Azt is ki kell emelni, hogy ilyen közösségi rendezvények alkalmával Szentpálon még él a kalákamunka szokása, és a falunapot megelőzően körülbelül harmincan jelentkeztek, hogy kétkezi munkával segítsenek megfelelően előkészíteni a kultúrház és az iskola udvarát, és úgy látszik, a falubeliek az égiekkel is jóban vannak, mert szombatra ragyogó időt kaptak.

Kora délután ünnepi istentisztelettel kezdődött meg a IV. Falunap programsorozata, utána pedig a világi elöljárók és meghívottak nyitották meg a rendezvényt. Mire Ioan Babau polgármester és Faragó Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő befejezték köszöntő beszédüket, már 20 bográcsban és üstben volt oda téve a vacsorára való: az ezúttal nem versenyszerűen megszervezett főzőfesztiválra benevezettek hagyományos bográcsost, paprikást, csülkös babgulyást, halászlét és pacallevest főztek a népnek. A kisgyerekek a légvárban tombolhattak, vagy a kisvasúttal tehettek egy kört, netán a szerencsekereket forgathatták valami nyeremény reményében, a nagyobbak és kalandvágyóbbak pedig kipróbálhatták a paint ball-t. A zimándújfalui önkormányzattól kapott színpadon a szentpáli ifjak kabaréval kezdték a műsort. A most aktuális politikai és gazdasági helyzet által ihletett humoros jeleneteken látszott, hogy a fiatalok sok munkát és időt fektettek bele, amiért dicséret illeti őket, miként azért is, hogy a nagyobbak – a középiskolás korúak – sokat foglalkoztak a kisebbekkel, hogy megtanulják a szerepüket a falunapra. A helybéliek: Veres Teréz óvodásai és Nagy Franciska elemistái népi gyermekjátékokat és néptáncot adtak elő. A hagyományőrző műsorban a sofronyai román iskola diákjai (azt már kisebb örömmel írjuk le, hogy sok szentpáli magyar gyerek is oda jár…), majd az aradi Doina Mureşului néptáncegyüttes következett, utánuk meg magyar néptáncokat adott elő a simonyifalvi Leveles, a majláthfalvi Százszorszép és a pécskai Búzavirág. A magyar együttesek fellépése előremutató, mert nem kizárt, hogy a látottak alapján a közeljövőben Szentpálon is kedvet kapnak egy hagyományőrző csoport alakításához.

Miközben zajlott a kulturális műsor és a bográcsokból ínycsiklandó illatok szálltak (vagy a többségének a tartalmát már el is fogyasztották), a magukat elég erősnek vagy szomjasnak érzők próbára tehették kézerejüket és torkukat a kötélhúzó-, illetve a sörivó-versenyen. Mikor a sofronyai Sonor lakodalmas együttes leszállt a színpadról, a részvevők többsége csak akkor eszmélt fel, hogy beesteledett, és a felújított kultúrházban már hangolt a Roller a falunapi bálhoz.

A tavalyi tűzijátékot nem ismételték meg, de ki bánja? A külcsínnél többet ér a belbecs, és aki idén részt vett a Szentpáli Falunapon, elmondhatja, hogy tartalmas szórakozás és nem olcsó vásári mulatozás részese volt.