Kitüntetés helyett lélekemelő szentmise Arad-Gájban

Legutóbbi, pénteken megjelent Hitélet rovatunk egyik aradi híre a következőképpen jelent meg: Az arad-gáji Boldog Gizella tiszteletére felszentelt római katolikus templomban a vasárnap 10 órakor kezdődő szentmisén részt vesz dr. Faltin Erzsébet, A királyné című regény írója Vitéz Szilágyi Árpád, a Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület elnökének a társaságában, akik meglepetést tartogatnak ft. Sándor Tivadar plébános számára.

Nos, vasárnap a szentmisén részt vettünk, hogy tudósíthassunk az eseményről, miszerint ft. Sándor Tivadar kitüntetést kap a jelzett szegedi civilszervezet vezetőjétől.

Ehelyett azonban ft. Sándor Tivadar a szertartás elején bejelentette: pénteken délben telefonon kapta a szomorú hírt, miszerint Vitéz Szilágyi Árpád súlyos autóbalesetet szenvedett, ezért a jövetelüket elnapolták.

Szentbeszédében a plébános a balesetből kiindulva, kitért arra, hogy az életünkben bekövetkezhető kellemetlen eseményeket, sőt a csapásokat is el kell fogadnunk, de fel kell tennünk a kérdést: ki vagyok én? Természetesen, Istennek a gyermeke, az Ő teremtménye. Isten azonban úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát is feláldozta értünk. Éppen ezért felelősséggel kell viszonyulnunk a hitünkhöz, a nemzetünkhöz és ne önmagunkért, egymás mellett, hanem egymásért éljünk. Erre igen szép régi hagyományt elevenített fel: régen a háziasszonyok, amikor kalácsot sütöttek, a szomszédoknak is vittek kóstolót, hogy érzékeltessék velük a szeretetüket, a ragaszkodásukat. Manapság szomorúan állapíthatjuk meg: ez a fajta összetartozási érzés hiányzik, észrevétlenül elmegyünk egymás gondjai, bajai mellett.

E hozzáálláson változtatni azonban nincs jobb alkalom az adventnél, a Jézus Krisztus születésére való várakozásnál, amikor a szívek és a lelkek megnyílnak a szeretet, illetve egymás felé. Éppen ezért, nézzünk önmagunkba: mit tudnánk tenni a testvéri szeretetnek a felebarátaink felé való megnyitásáért, kiáradásáért? Ha megtesszük, és az ismerőseink ezt megérzik, a kölcsönös szeretet kiáradásával válhatunk Isten igaz gyermekeivé. A lélekemlő adventi szertartás végén Adamcsek Annabella kislány igen szépen szavalta el Hesz János A Megváltóra várva című költeményét.