Kóborkutya-botrány Déván

Alaposan felbolygatta a kedélyeket Déván a kóbor kutyák helyzete, valamint Mircia Muntean polgármester kijelentése.Nemrég az éjszaka leple alatt 10 kóbor kutyát lőttek le ismeretlenek a város egyik terén. 

Az ügy kettéosztotta a város közvéleményét: egyesek felháborodtak a brutalitáson, mások viszont az évek óta aktuális probléma megoldását látták benne. Utóbbi kategóriába sorolható Mircia Muntean is, aki az ügy kapcsán olyasmit jelentett ki az egyik helyi kereskedelmi televízióban, hogy profi vadászokkal kellene megoldani a kóborkutya-problémát.

Másnap a liberális polgármester már visszakozott, azt állítván, hogy tetteit félreértelmezték. Ennek ellenére az egyik állatvédő civilszervezet feljelentést tett a polgármester ellen. Néhány évvel ezelőtt ugyanaz az állatvédő civilszervezet feljelentette Munteant, amikor az önkormányzat rovar- és patkányirtási akciója során több kóbor kutya vált a rágcsálóknak szánt méreg áldozatává.

Örökbefogadás helyett elaltatás?

A dévai önkormányzat a kóbor kutyák elaltatását tervezi. Kényszerből, állítja Corina Oprişiu városmenedzser. Az önkormányzat összeszedi ugyan az ebeket és a szántóhalmi speciális gyűjtőközpontba szállítja, ahol fertőtlenítik, ivartalanítják és beoltják őket. Abban a reményben, hogy azután a lakosság örökbe fogadja az ebeket. Csakhogy a számítás nem jött be, a lakosság egyáltalán nem partner: eddig ugyanis csupán a kezelt kutyák kevesebb, mint 1%-a talált gazdára, míg külföldön az arány meghaladja a 85%-t.

A szántóhalmi gyűjtőközpont csak 50 kutya elszállásolására alkalmas, a városban pedig olyan 5-600-ra becsülik a gazdátlan kutyák számát. „Import” nélkül. Az utóbbi időben ugyanis többször előfordult, hogy az éjszaka leple alatt Déván engedték szabadon a más településeken összegyűjtött kóbor kutyákat. A szántóhalmi gyűjtőközpont működtetése pénzbe kerül, a város évi 200 000 lejt fordít a kóbor kutyák kezelésére. Csakhogy ennél négyszer több pénzre lenne szükség, hangsúlyozza Corina Oprişiu.

Ezért tervezi a városvezetés a kóbor kutyák elaltatását. Vajon a dévaiak hajlandók lennének-e többet fizetni adólejeikből a kóbor kutyák kezelésére és gondozására? Vagy inkább másra fordítanák a közpénzt?

Ráadásul az ivartalanítási akció sem jelent megoldást. Az évek során számos ilyen hadművelet történt már, Déván is, Vajdahunyadon is, más városokban is. Abból a megfontolásból, hogy utódok nélkül a kóborkutya-kérdés idővel magától megoldódik. Eme számítás sem jött be, hiába fordítottak jelentős összegeket az ivartalanításra, az ebek tovább szaporodtak, számuk aligha csökkent a néhány évvel ezelőtti szinthez képest.