Kultúrkincsek a határ mentén

Nyaranta aradiak (persze más városbeliek is) népes csoportjai keresik fel a határ túloldalán könnyen megközelíthető élményfürdőket: Battonya, Tótkomlós, Gyula, Orosháza, Makó egymással is verseng a határon inneniek „kegyeiért”. Remek helyek, már igencsak régecskén lekörözték a mi egykoron felkapott, de az ügyetlen menedzsment miatt jócskán lemaradt strandunkat. Csakhogy, miközben termálvízről, élményfürdőről ábrándozunk, észrevétlenül elrobogunk egy sor útba eső, vagy parányi kitérővel elérhető kulturális érték mellett. Ezekből ugyanis bőséggel akad itt, a határ mentén. Ráadásul szinte valamennyinek „köze van” Aradhoz, e kisrégió eseményekben gazdag történelmi és kulturális múltjához. Vagy nem tudunk róla, vagy célirányos utunk közben nem szentelünk rá rövidke időt. Pedig megérné.

Battonya már szinte Arad „alvóvárosának” tekinthető. Hétköznap is, hát még nyári hétvégeken. De a kisváros híres szülöttének, Molnár C. Pál festőnek emlékházát (a helyi román iskola mellett) és az ott berendezett izgalmasan szép képzőművészeti kiállítást maroknyian, ha látták. A helyi római katolikus templom oltárképe is a festő tehetségét dicséri. Pedig a művész Aradon érettségizett és a Főreálban figyeltek fel tanárai a tehetségére. Egy kicsit tehát a miénk is. Illik tudni róla.

Lőkösháza Kisiratos „nagytestvére.” Határában, a pár éve restaurált Bréda-Bohus-kastélyról már írtam, s megismétlem: nem bánja meg, aki útban Budapest felé megszakítja pár órára az utazását és felkeresi.

Korunk egyik legnagyobb európai építésze, Makovecz Imre révén Makó híre már messze földre eljutott. A hagymák városa ma tucatnyi merész épületével hirdeti a természetes anyagok, az organikus építőművészet diadalát. 

Nyilván nem csak a fürdőre gondoltam! Arról nem is szólva, hogy József Attila diák­éveinek városában született a múlt század zseniális autótervezője, Galamb József, aki a „mi” Wei-tzer Jánosunk ösztöndíjával tanult, és lett Detroitban a Ford gyár második embere. Makón, amelyet a Maros menti lombsétány ötletéért is irigyelhetnénk, a múzeum udvarán áll az a gyönyörű Sissi (Erzsébet királyné)- mellszobor, amelyet 1901-ben Salacz Gyula aradi polgármester rendelt meg Zala Györgytől, a Szabadság-szobor alkotójától. A mai Astoria-Continental Szálló előtti hajdani megyeháza kertjének volt az ékessége az első világháború végéig. Akkor néhány, a határon innen eső település levéltári dokumentációjáért „gazdát” cserélt.

Elek nagyközség valamikor Arad megyéhez tartozott. A tőle pár kilométerre húzódó, szintén népes román ajkú lakossággal rendelkező Kétegyházán a Budapestre tartó gyors is megáll. Nos, a település nemcsak azért érdemel figyelmet, mert itt született az Arad mindmáig forrásértékű monográfiáját összeállító Márki Sándor akadémikus, hanem mert itt áll az Andrássy-Almási-kastély. 

A műemléket Andrássy Zsigmond aradi alispán építtette 1747-ben. Utána pedig Almási Ignác, Temes megyei főispán és alkancellár vásárolta meg. A barokk-copf stílusú, napjainkban szakközépiskolaként működő épületben kapott elhelyezést a Gödöllői Agrártudományi Egyetem számos ritkaságot (traktor 1913-ból) őrző múzeuma.

De legalább ilyen izgalmas az egykori uradalom fallal körülkerített kápolnája és kertje. Itt található ugyanis egy csodálatos síremlék, Zala György munkája. Ez a remekmű, tudtommal (lehet, hogy információim hiányosak), nem szerepel a művész munkáit feltérképező összefoglalókban. 

A kriptákat rejtő kápolna és a szoborral díszített cinterem akár egy célirányos utazást is megérdemel.

Karnyújtásnyi tőlünk kulturális emlékek, látnivalók, érdekességek. Nyakunkon a nyár, de a test öröme mellett, a szellemi táplálék is életünk tartozéka.

Vagy legalábbis annak kéne lennie...