Legfontosabb feladat az EP-választásokra való felkészülés

Faragó Péterrel, az RMDSZ Arad megyei elnökével, parlamenti képviselővel az elmúlt időszak igen ellentmondásos belpolitikai eseményei között próbálunk eligazodni.

– Mi a véleménye az egyre átláthatatlanabb hazai politikai cirkuszról, miközben az ország készül az EU-tanácsi soros, ráadásul első elnökségére? Arra ilyen körülmények között fel lehet-e készülni?

– Véleményem szerint nem lehet, mert ugye az állami bürokrácia járja a maga megszokott útját, viszont egy EU-taécsi elnökséghez a politikumnak kell meghatároznia azokat a fontos témaköröket, amelyek Európa szempontjából is fontosak. Ugyanakkor a román politikának kellene meghatároznia azokat a témákat is, amelyek az EU-n belül az ország számára is kiemelten fontosak. Ahogy Európának, úgy a hazai politikumnak is van egy olyan aggodalma, hogy a kormány fel tudott-e készülni, egyáltalán mivel is készül a soros elnökségre. Az EU csatlakozás óta ugyanis az ország először fogja e tisztséget betölteni, vagyis először lenne lehetőség felmutatni: méltó az elnökségre, amire alaposan fel is készült és valamilyen szinten mi diktáljuk a prioritásokat. A hazai politikum, köztük az RMDSZ is aggodalommal tekint a soros elnökség elé, hiszen hónapok óta nem telik el olyan hét, amikor ne robbanna ki egy-egy újabb belpolitikai viszály az állami legfőbb intézmények, az Elnöki Hivatal és a kormány között vagy a fő kormányzópárton belül. Ennek nagy visszafogó hatása van sok szempontból a hazai, de az európai soros elnökségre való felkészülés tekintetében is. Teljesen még nincs elkésve az ország, ha most beállna egy nyugalmi időszak, azt mondanám: talán valamilyen szinten fel lehetne készülni. Ezzel ellentétben a fő kormányzópártból sorra zárnak ki embereket, minisztereket, alakítják át már ki tudja hányadik alkalommal a kormányt. Vagyis a politikai életben mindenki ezzel foglalkozik, akarva, akaratlanul. Mi is, hiszen nem lehet tudni, holnap ki lesz valamelyik tárcának a minisztere, vagy holnapután miniszter lesz-e még a holnapi miniszter? Ebből a szempontból elkeserítő, ahogyan a fő kormányzópárt politizál. A kormány és az államfő állandó szembenállása is elviselhetetlen, hiszen semmiben nem képesek egyetérteni, konszenzusra jutni. Még abban sem, hogy az ország számára mi fontos európai viszonylatban. Kopogtat az elnökség, utána az EU parlamenti választás, miközben az ország tapodtat se halad előre.

– A fő kormányzópártban történt szakadással sem tudná az ellenzék azt megbuktatni?

– Szerintem azt senki nem tudja pontosan megmondani, mennyire szakad a PSD, és ha igen, e szakadás oda vezethetne-e, hogy a kormányt megbuktassák. Az én megközelítésem szerint nem az a legfontosabb, hogy valakik meg tudják-e buktatni a kormányt, hanem az: mi lesz utána? Vagyis, ha az ellenzék összes pártja, illetve a PSD-ből leszakadó rész együtt meg tudják buktatni a Dăncilă-kormányt, utána milyen kormány juthat hatalomra? Másnaptól kik lehetnek azok a felelős politikai erők, amelyek összeállnak és az eddigieknél jobban kormányozhatnak? Mert az ellenzék is nagyon színes politikai palettát képez, amelynek tagjai teljesen másképpen képzelik el a kormányzást. Mert ugye, az USR másfél éve egyetlen dolgot mond: az igazságügyi helyzetet lovagolja naponta. A Liberális Pártnak országos szinten is olyan komoly politikai tömörülésnek kellene lennie, mint Arad megyében. Ennek az elvárásnak azonban alig látszik a valóságalapja. Băsescu összetákolt pártja, valahogyan bejutott a parlamentbe, de ott szanaszét szakadnak, szenátusi frakciójuk már nincs, de azon is elmélkedni lehetne, mennyire tekinthetők komolyaknak. Tehát oda jutottunk, hogy a kormánnyal szembeni megfelelő alternatívát nagyon nehezen látunk létrejönni. Ugyancsak erre utal a legtöbb közvélemény-kutatási eredmény is, melyeknek szinte mindegyike azt mutatja: a jelenlegi válságos politikai helyzetben is a legnépszerűbb párt a PSD, vagyis még mindig messzemenően a legerősebb párt az országban. E helyzettel nincs mit kezdeni, mert minden közvélemény-kutató hasonló eredményt hoz ki. Éppen ezért a PSD-nek, de Romániának is az lenne az érdeke, hogy a saját belső viszonyaikat úgy rendezzék és úgy zárják le, hogy csakis a kormányzással és a parlamenti munkával foglalkozzanak. Amíg ők erre nem képesek, egyszerűen nincs más politikai erő, amelyik ezt felvállalhatná, tovább vihetné.

– Hogyan reagált a román törvényhozás az EP legújabb határozatára, amely a jogállamiság sérülése miatt elmarasztalta az országot?

– Mindenki a pártállása szerint értelmezte az EP elmarasztaló határozatát. Nekünk, magyaroknak nem is volt nagy újdonság, hiszen néhány hónappal korábban az EP ugyanilyen, félig-meddig álszent módon marasztalta el Magyarországot is. Véleményem szerint az EP Magyarországot mindenképp álszent módon, de Romániát is valamilyen szinten ugyanúgy marasztalta el. Az elmarasztalás egy-két napig inkább folyosói beszélgetéseken volt téma, a parlamentben hivatalos vitát nem tartottak róla, a parlament napirendjén azóta se szerepelt.

„Mi is itt élünk, nem száz, hanem ezeregyszáz éve”

– Ilyen felemás, ellentmondásos politikai viszonyok között, amikor a román pártok egyetlen egyesítő erejét a magyargyűlölet képezi, milyen lehetőségek maradnak az RMDSZ számára?

– Amikor szükségét érzik, a magyargyűlöletben eléggé össze tudnak hangolódni, ezért az RMDSZ megpróbál a lehető legpragmatikusabban politizálni a parlamentben, megpróbál mindig olyan többséget találni, amelyben a törvénykezdeményezéseink át tudnak menni. A számok még mindig azt mutatják, hogy a kormánykoalíció az, amelyik, ha akarja, biztosítani tudja a számunkra szükséges többséget. A parlamentben tapasztalható mindenfajta cirkusz ellenére még mindig rájuk lehet a legkomolyabban számítani napjainkban is. Tudom, hogy mindez nem hangzik valami jól, de hát ez van.

– A jelzett feltételek között milyen RMDSZ-es törvényjavaslatot sikerült elfogadtatni a parlamenttel?

– Sajnos, a jelzett körülmények között az igazán nagy terveink és elképzeléseink egyelőre jobb időkre várnak, azonban még ilyen feltételek között is hetente sikerült kisebb lépéseket tennünk. Egy részük a kisebbségi kérdésekkel az oktatás, az egészségügyi ellátás területén, illetve jó részük olyan törvénymódosítási kezdeményezés, amelyek az egész ország hétköznapi életét érintik. Ilyenek a jövedelmekre, a gazdálkodók számára a vadkárok kifizetésének az egyszerűsítésére és gyorsítására vonatkozók, továbbá általános vonatkozású törvénymódosító javaslatainkat fogadta el a parlament.

– Az RMDSZ csúcsvezetősége, illetve parlamenti frakcióinak a tagjai milyen lelkülettel várják a küszöbön lévő 100 éves centenáriumot?

– Ez az év erről szólt és attól tartunk, a jövő év is erről fog szólni a többségi társadalom számára, hogy megünneplik a 100 éves országukat. Minket ez annyiban mindenképp érint, hogy elmondjuk: mi is itt élünk, nem száz, hanem 1100 éve Erdélyben, ahol az erős magyar közösségnek ez a szülőföldje, ezért itt tervezi a jövőjét, a boldogulását. Ahányszor csak lehetőségünk van rá, mindannyiszor elmondjuk, hogy elvárjuk a gyulafehérvári ígéreteknek a betartását; elvárjuk, hogy Romániában az állam biztosítsa a magyar közösség megmaradásához szükséges feltételeket. Vagyis tanulhasson, dolgozhasson, itt találhassa meg boldogulását, jövőjét. Mindennek az érdekében szükségünk van az önrendelkezésre, amiket a Gyulafehérvári Nyilatkozatban meg is ígértek. Nos, ennek a betartását várjuk el a centenárium alkalmából is.

– Véleményem szerint ehhez a bal-liberális európai politika nem nyújt megfelelő támogatást, hiszen azt a nemzetiségi kérdések nem érdeklik. Erről mi a véleménye?

– Mindannyian észleljük, ha máshol nem, a médiából, hogy az EU-ban van egy nagyon erős törésvonal, ezért az EU változik, de változni is fog. Éppen ezért, nagyon fontos számunkra a jövő évi EU parlamenti választásoknak a kimenetele, vagyis hogy az EP milyen irányba megy el. Mindannyian érezzük a jelenlegi működés megváltoztatásának szükségességét, hiszen jelenlegi vezető politikusai a nemzetek felett képzelik el az EU jövőjét. Ezek számunkra nem jelentik a járható utat, hanem más politikusok egy erős EU-ban a nemzetek befolyásával, döntő tényezőkként vennének részt. Ez egy olyan út, amit mi is követni kívánunk. Éppen ezért a következő EP-választás kemény harc lesz, amelyikben eldől, hogy a jelzett két út közül melyiken indul tovább az EU. Ebbe nekünk, magyaroknak is meglesz a beleszólásunk, ezért nagyon fontos, hány erdélyi, illetve Kárpát-medencei magyar képviselőt tudunk odaküldeni. Tehát e nagy feladatra kell mindannyiunknak alaposan felkészülnünk, minden magyart mozgósítanunk, hogy olyan új Európai Parlamentet hozzunk létre, amely a bevándorlók beszállítása és kilátástalan honosítása helyett az őshonos nemzeti és vallási kisebbségek jogaival, illetve a családok megerősítésével, a gyermekvállalás serkentésével képzeli el az Európai Unió jövőjét.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!