„Legyél nyíltszívű, őszinte, hiteles! A többit bízd Istenre! (2.)

„Sokat nevettünk, viccelődtünk vallásórák alatt”

– Gondoltál-e valaha arra, hogy ellátogass a Marsra?

– Gondoltam hát!

– Hiszel a földönkívüli élet létezésében?

– Giordano Bruno kollégám óta ez nem kérdés. Szkeptikus vagyok. De napi rendszerességgel nézem a földönkívüli és ősi idegenekkel foglalkozó dokumentumfilmeket. Szórakozom a ténygyártáson, meg azon, milyen jól eladják magukat. Azon töprengek közben, hogy a kor technológiájához viszonyítva még mindig csak homályos képeket mutogatnak. Egyébként, egyik kollégám Budapesten ebből írta szakvizsgáját. Az UFÓ-król. Nem kapott nagy jegyet, de elfogadták a dolgozatát.

– Mit tennél, ha egyszer, istentisztelet alatt betévedne templomodba egy földönkívüli teremtmény?

– Először is szólnék neki, hogy a hátsó asztalról vegyen el egy énekeskönyvet. És maradjon csendben! Kapcsolódjon be a liturgiába, és kövesse figyelmesen a prédikációt, mert a pap sem prédikál kétszer… Azután pedig, amikor kifele megy, az Univerzum nemesfémeiből tegyen be egy nagyobb darabot a perselybe, az egyházközség szükségleteire. Utána folytatnánk a harmadik típusú találkozást egy flekkenezéssel, halk cigányzene kíséretében, de mindenképpen kihangsúlyoznám neki, hogy „én nem leszek a szürkék hegedőse”.

– Te is tanítottál valamikor a Csikyben. Kapcsolódnak ehhez emlékeid?

– Csak szép emlékeim vannak erről az időszakról. Emlékszem, egy ötödikes generáció földrajz vagy történelem óra után vágtatott be vallásórára. Izgatottan kérdezték, hogy hiszek-e az ősrobbanásban. Mondom, ez az az elmélet, amely szerint… de az ifjú tudóspalánták nem engedték, hogy folytassam, hanem azt mondták: először volt a nagy semmi, és ez felrobbant, ebből lettek a csillagok meg minden. Érti, tanár bácsi? Mondom, nem teljesen. Szóval, azt mondjátok, hogy először volt egy nagy semmi, ez közben forgott, és egyszer csak a nagy semmi a nagy nyomástól felrobbant. Nem úgy, hanem… Mondom, ez eléggé furcsa. És ezt nevezik tudománynak. Maga ezt nem érti, tanár bácsi – folytatták az ifjú titánok. A lányok együttérzőn néztek rám. Aztán az egyik azt mondta: Tanár bácsi, hagyja őket! A fiúk hülyék… Egyébként mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Jó órákat tudtam tartani a szakosztályokkal és az „A” osztályosokkal is. Mindenkivel szót értettem. Sokat nevettünk, viccelődtünk.

„Az életünket kéne megreformálni”

– Elárulnál valamit családodról?

– 2018-ban újraházasodtam. Feleségem Szofia. Szerbiából jött, Bácskából. 10 évig Szabadkán volt evangélikus lelkész. Most itt van Kiskapuson, pontosabban, ő az oltszakadáti lelkész. Kiskapuson lakunk, hétvégén innen járok ki Oltszakadátra. Ő jelenleg szülési szabadságon van. Februárban született meg a fiúnk, Milán Barnabás. Előző házasságomból két gyermekem van; Bálint Boldizsár 17 éves és Jázmin Judit, ő 15 éves. Mindketten a Csikybe járnak. Tartjuk a kapcsolatot telefonon, illetve WhatsApp-on. Vakációban eljönnek. Sokat nevetünk, amikor együtt vagyunk. Örültek a kis féltesónak.

– Mit gondolsz, nem lenne szükség az egyház megreformálására?

– Szerintem, nem. A formák változnak, de az emberek igénylik a klasszikus, régi, jól bevált istentiszteleti formákat. Nem véletlenül. Mindig az egyházat akarják reformálni egyesek, nem a saját életüket. Az életünket kéne megreformálni Istennek tetsző irányba.

– A jövőben nem fogja leteperni a kereszténységet Európában az iszlám?

– Szerintem nem, ha vigyázunk. Csak azt vehetik el tőlünk, amit odaadunk. És mi nem akarjuk odaadni a hitünket, a kereszténységünket.

„A politikát nem szabad bevinni a templomba, de kell!”

– Mivel töltöd szabadidődet?

– Írok, netezek, filmeket nézek, kertészkedem, füvet nyírok, babázom.

– Szereted a zenét?

– Igen, szeretem. Főleg klasszikusokat hallgatok; Bach, Mozart, Vivaldi, Brahms a kedvenceim.

– Sportolsz?

– Nem. De ha a sörkorcsolya és a konyak-kenu sport, akkor igen.

– Mit olvastál utoljára?

– Murakami Harukitól A kormányzó halálát.

– Kedvenc szerzőid, kedvenc olvasmányaid?

– Thomas Mann Varázshegy, József és testvérei; Tolsztoj Anna Karenina, Feltámadás. De olvasom Stephen Kinget is, mert jó ötletei vannak, és szép mondatokat ír; megemlíteném Murakami Harukit is, aki a kortárs mágikus realizmusnak nagymestere, tőle az 1Q84 a kedvencem, de a Kurblimadár krónikája is jó, továbbá John Updike és Csáth Géza, hogy csak a legfontosabbakat soroljam.

– Politikai beállítottságod?

– RMDSZ.

– Szereted a politikusokat?

– Szeretem azokat, akik érdekeinket képviselik.

– Be szabad vinni a templomba a politikát?

– Nem szabad, de kell!

„Mindig színesben álmodom”

– Köt még valami Aradhoz?

– Igen, persze. A volt családom. A bátyám és apám is ott élnek. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. És persze őseim sírjai is ott domborulnak.

– Szereted Aradot?

– Szeretem, minden más városnál, településnél jobban.

– Milyen gyakran jársz itthon?

– Most már ritkábban. Általában vakációkban.

– Azt hiszem, érzelmes típus vagy. Igaz ez?

– Igaz.

– Mikor könnyeztél utoljára?

– Valamikor a napokban.

– Szoktál álmodni?

– Minden éjjel.

– Színesben vagy fekete-fehérben?

– Mindig színesben álmodom.

– Hazudtál-e valakinek, valaha?

– Igen.

– Szoktál káromkodni?

– Ha az embernek van számítógépe és egy autója, akkor a magyar nyelv mélységeit is megismeri annak naturalista mivoltában.

„Az imának gyógyító ereje van”

– Mit tervezel a következő 30-40 évre?

– Család, szolgálat. Bárhol legyen. Nem igyekszem másik helyre kerülni, hanem azt a helyet, ahol vagyok, jobb hellyé változtatni.

– Mekkora szerepet játszik életedben a pénz?

– Valahol ott, hátul van a sorban. A szükséges rossz.

– Pihenőszabadságod hány napos?

– Egy hónap.

– Hogy áll egészséged?

– Nem panaszkodhatom semmire. Egészséges vagyok.

– Hiszel az alternatív gyógymódokban?

– Az, hogy hiszek, nem tudom, mennyire helyénvaló kifejezés. Alkalmaztam homeopátiát a gyerekeimnek akkor, amikor már semmilyen más módszer nem használt. Azóta nem betegek. Nem tudom, hogyan működött, én nem igazán hittem benne, de ez van. Azért, mert nem hittem benne, még nem lettem az ellensége.

– Lehet gyógyító ereje az imának?

– Nem lehet, hanem van!

– Tudsz főzni?

– Szurkot és szappant. Ehetőt nem.

– Kedvenc ételed, italod?

– A töltött káposzta, illetve a skót viszki.

– Milyen a hangulatod mostanában?

– Jó a hangulatom. Nem hagyom, hogy elrontsák.

– Elérhető-e az igazi boldogság?

– Elérhető. Nincs recept. Élj! Bátorság, bátorság, bátorság!

– Megfogalmaznád ars poeticádat?

– Legyél nyíltszívű, őszinte, hiteles! A többit bízd Istenre?

– Hozzátennél még valamit?

– Ami utánunk marad, az nem a tárgyaink. Azok egy darabig még hordozzák azt a szeretetet, ami összekötött velük, de aztán megkopik az is. Legfontosabb Isten szeretete, ami kiárad ránk. Az élet nem rólunk szól, hanem Róla. És az Ő szeretete marad meg mibennünk. Ezt magunkkal vihetjük, ez az, ami megmarad. „… a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.” /Dante Alighieri (Babits Mihály).