Lénárdék zimándújfalui paradicsomában jártam

Lénárd László a székelyföldi Berecken született, a felesége, Erzsébet – mindenkinek Zsóka – Fazekasvarsándon. 43 évvel ezelőtt kötöttek házasságot. 38 évig Arad-Mikelakán, tömbházlakásban éltek, ahol a két gyermeküket, Jácintot és Noémit nevelték fel. Lénárdéknak a fiuktól, Jácinttól két unokájuk, a 12 éves Noel és az 5 éves Gréti, második gyermeküknek, Noéminek ugyancsak két gyermeke született, a 10 éves Bence, valamint az 5 éves Kende. Amikor Aradon laktak, a gyermekeik mindig magyar iskolában tanultak, előbb Mikelakán, majd a Csiky Gergely Főgimnáziumban. Tehát tősgyökeres aradi lakosokká váltak azzal együtt, hogy egyikük sem aradi születésű. Laci szülei 1962-ben Zimándújfalura költöztek, fiuk ott járt iskolába, utána Aradon, az egykori Magyar Királyi Főgimnáziumban tanult, amit az impériumváltás után Ioan Slavici Líceumnak kereszteltek el. Érettségi után elvégezte a Hegesztési Technikumot, majd a Vagongyár eladó részlegén dolgozott. Amikor azonban a rendszerváltás után elkezdődtek a nagy leépítések, Laci olyan munkahelyet keresett, ahol szükség volt rá.

Tekintve, hogy a feleségével, Zsókával együtt falun, kertes házban nőttek fel, közel 9 évvel ezelőtt elhatározták, hogy házat vásárolnak, illetve visszaköltöznek falura. Nagy kérdés volt, hova? Úgy határoztak, hogy Aradhoz közeli, de olyan magyarok által lakott faluba költöznek, ahonnan rendszeres autóbusz járat működik a megyeközpontba és vissza. Erre a legalkalmasabb László édesanyjának a zimándújfalusi szülőháza lett volna, de azt előzőleg már eladták, ezért úgy határoztak: ugyanott vásárolnak olyan kertes házat, ami a főúthoz, vagyis az autóbuszmegállóhoz közel található, hogy könnyen bejuthassanak Aradra. A kommunista időbeli pártitkárnak a házát vásárolták meg, mert tudták: az építésekor attól nem kellett sajnálni a betont, illetve a téglát, mert a beszerzésükhöz, illetve az építkezéshez is volt összeköttetés, de pénz is elegendő. László nevetve emlékezik vissza arra az időre, amikor még az acélidomok raktárában dolgozott és a fiatal munkatársai értetlenül faggatták: ha Aradon kényelmes panellakásuk, munkahelyük van, miért akarnak vidékre költözni?

Mert Zimándújfalun igen mutatós, jól felszerelt halottasházat építettek – válaszolta, amitől aztán a kérdezősködőknek elment a kedvük a további faggatástól.

A Zsókának feltett kérdésre, hogy nem fáj-e a szíve Fazekasvarsándért?, nevetve legyint: sajnos, se Fazekasvarsánd, se a mostani lakóinak a többsége nem a régiek, hanem a túlnyomó részük idegen, gyanús telepes. Maguk viszont mindig is szerettek szórakozni, ezért rendszeresen eljártak az Aradon szervezett magyar kulturális programokra. A koronavírus-járvány előtt folyamatosan megszervezett nótaestekre, szüreti mulatságokra Zimándújfaluról zökkenőmentesen utazhattak oda-vissza.

A nyugalom szigete

Mostani házuk, családi fészkük a nyugalom szigete, de ezen túlmenően is  sok szál köti őket a településhez. 1968-ban ugyanis Zimándújfalun indították be az YPSILON zenekart, amelynek tagjai rendszeresen a helybeli kultúrotthonban próbáltak. 1986-ig Arad megye minden magyarok lakta településére meghívták az együttest a lakodalmakba, bálokba, szüreti vagy farsangi mulatságokra. A Lénárd Gábor, Szabados Ferenc, Spier András és Lénárd László felállásban zenéltek. 1986-ban átalakultak a standard YPSILON zenekarrá, ahova belépett egy náluk 10 évvel fiatalabb dobos, Juhász Antal, ezért ő, Nagy Zoltán, Nagy Antal, továbbá a két Lénárd testvér addig muzsikáltak, ameddig csak lehetett. Két évvel ezelőtt, vagyis a vírusjárvány előtti utolsó évben az Aradi Expóban szervezett farsangi mulatságon az YPSILON Zenekar is megünnepelte fennállásának az 50. évfordulóját. Az alkalomra László fia, Jácint is hazautazott Németországból. Akkor jubileumi oklevelet is kaptak a nagy bálszervező LEER párostól, azaz Khell Leventétől és Homolka Ervintől.

Paradicsommá varázsolt porta

Portájukon nem kis büszkeséggel mutatták meg a banánfájukat, amely úgy szokott áttelelni, hogy késő ősszel, a fagyok beállta előtt a törzsét a földszinttől mintegy félméternyi magasságban levágják, a megmaradt részt rongyokkal alaposan bebugyolálják. Az egészet kívülről vízálló anyaggal burkolják, hogy a rongyok szárazon maradjanak. A mostani banánfát sajnálták olyan alacsonyra visszavágni, ezért 2,5 méter magasságban vágták el, a megmaradt részre ráhúztak egy, a törzsnél bővebb műanyag csövet, aminek a belsejét rongyokkal bélelték. Amikor tavasszal levették róla a csövet, a fa törzsén már mutatkoztak a bimbók. A termése nem ehető, díszbanán, amitől néhány méterre található a négy unoka számára fenntartott játszótér, de virágos, illetve zöldséges kert, gyümölcsös és halastó is található az 1136 négyzetméternyi telken. A fügecserje, a körtefa és a berecki birsalmafa mögött piroslik a paradicsom, de paprika, padlizsán, sóska, spenót, földieper, zöldbab, édes burgonya, sőt dísztök is található benne. Odébb málna és földieper piroslik, a kert végében komposztálót rendeztek be. A virágtermesztés tavasszal a hóvirággal kezdődik, ősszel a krizantémmal zárul. Amint hozzáfűzik, a homokos talajon történő gazdálkodás sikeréhez nyáron sokat kell öntözni, a víz a saját kútból származik. A ház felé visszatérőben megmutatják a házinyulaikat, amelyek közül a kölykök egyhónapos korukra elérik a két kilót, de a tojótyúkok is vidáman kapirgálnak. Mindent egybevetve, Lénárdék hangyaszorgalommal, folyamatos, kitartó munkával valóságos paradicsomot varázsoltak a jókora falusi kertbe.

Járvány a családban

Mindez nem mindig volt ilyen idilli, hiszen 2020. november másodikán, halottak napján Zsóka arra lett figyelmes, hogy kis hőemelkedés mellett mindene fáj, levertség, izzadás vett erőt rajta. Fejfájás közben csorgott az orra, a gyengeségtől jártányi ereje se maradt, étvágytalanság, hasmenés, hányinger és általános rossz közérzet uralkodott el rajta. Háromnapi rosszullét után a férje, László is rosszul érezte magát, egymást próbálták segíteni. Közben kihívták a családorvost, aki mentőt hívott hozzájuk. Azok Covid-teszthez vettek tőlük mintát, ami pozitívnak bizonyult. Kórházba nem akartak menni, ezért otthoni karantént rendeltek el számukra, de lelkükre kötötték: ha az állapotuk romlik, hívják a mentőt és menjenek kórházba. A zimándújfalui patikusnő nagyon aranyos volt, hazahozta, illetve az utcaajtóra akasztotta a gyógyszert tartalmazó szatyrot. Akkorára azonban már jártányi erejük is alig maradt, de miután először bevették a gyógyszert, meglepődtek az eredménytől, hiszen kissé könnyebben érezték magukat. Ezzel együtt Zsóka még sokáig izzadt, de se az ízlelését, se a szaglását nem veszítette el. Legjobban Zsóka édesanyjáért, Török Erzsébetért aggódtak, akihez a lánya csak szájmaszkkal vitte be az ételt. Ezzel együtt ő is megfertőződött, de szerencsére, a betegsége könnyebb lefolyásúnak bizonyult. Közel két hétig a lánya rendszeresen beadta neki a gyógyszereket. A házaspár tagjai közel 10 napig gyengélkedtek, Addig a lányuk vagy a szomszédok vásároltak be nekik, a szükséges kellékek listáját a szatyorral az utcaajtóra akasztották, telefonon megbeszélték a részleteket. Örömmel tapasztalták a szomszédok és az ismerősök segítőkészségét, hiszen minden szükségeset beszereztek számukra. Érdekes, hogy a betegség közepette meg sem fordult az elméjükben a halálfélelem azzal együtt, hogy a községet piros zónává nyilvánították. A faluban többen megbetegedtek, súlyos eset is volt, a templomokban is ellenőrizték a távolságtartás, a maszkviselés, illetve a kézfertőtlenítés szabályainak a betartását. Boldogok, amiért túl vannak a járványon és nyugodtan szorgoskodhatnak a paradicsomuk további szépítésén, otthonosabbá tételén.