Levél Petrozsényból

A petrozsényi magyar nyelvű oktatás közelmúltbeli történelmét sokan ismerik. 

Annak idején, 2005-ben szenzációként hatott az újraéledt magyar iskola, hiszen még júniusban 11 gyermek tanult összevont osztályban egy tanítóbácsival, Kiss Andrással, szeptemberre már 142 gyermek gyűlt össze...  arra a hírre, hogy itt többet is adunk a gyerekeknek: bentlakást, teljes életfeltételeket és napközi oktatást. Ne feledjük, hogy Böjte Csaba ferences testvér kezdeményezése és pártfogása volt ennek a szenzációs újraéledésnek a háttere.

Ma  193 gyermek tanul magyar nyelven a magyar iskolában. Az elmúlt évek során voltunk 224-en is. A román oktatáspolitika értelmében akkor lehet önálló kisebbségi osztályról beszélni, ha van legalább tíz gyermek. Ezt a létszámot évfolyamonként hál’istennek sikerül  tartani, sőt, messze túlszárnyalni (pl. csupán a negyedikben 23-an vannak).

A legnépesebb az óvoda. Ott most 85 gyermek van beírva. Pár éve azonban létrejött egy olyan jelenség, amit nem igazán tudok sem diagnosztizálni, sem orvosolni. A 85 ovis 95%-a napközis. Mire eléri az iskoláskort, a szülő automatikusan a román iskolába iratja – miután 3-4 évet a Szent Ferenc Alapítvány, illetve a Jézus Szíve napköziotthon ingyen vagy szinte ingyen napi 4-6 -8 órát foglalkozatatta, étkeztette. Ha hozzáadjuk a délelőtti óvodai oktatást, kiderül, hogy a gyerek a mi gondunkra volt bízva majdnem egész nap. Még az sem fontos a szülőknek, hogy mi lesz most a román nyelvű elsőben, hiszen az óvodai évek alatt az óvónénik magyar anyanyelvi kompetenciákat fejlesztettek a gyermekben .

Bármit megálmodtunk a magyar iskolának, a Jóisten megadta. Magyar ajkú főtanfelügyelő-helyettesünk van, az  óvodában, az elemi és gimnáziumi oktatásban szakképzett káderek dolgoznak. A Szent Ferenc Alapítvány különféle  pályázatok révén (pl. évente a PRO DIASPORA ), de saját büdzséből is jelentős összegeket különített el az iskola szépítgetésére, felszerelésére. A karbantartó és a takarítónő is a Szent Ferenc alapítvány alkalmazottja. Bármilyen javítás, meszelés, felújítás stb. ugyancsak az Alapítvány kasszájából történik. 2010 őszétől a megyei prefektus javaslatára az RMDSZ magyar ajkú igazgatót nevezett ki a magyar iskolába, aki az úgynevezett konzorcium, vagyis iskolacsoport tanácsában a tagozat érdekeit képviseli.

Tehát minden feltétel megadatott. Ennek ellenére a jelenlegi felkészítő csoport csupán két – tiszta  magyar – gyerekét román iskolába írták már be.

Mi az oka a jelenségnek? Kifogás mindig találtatik. Most az a baj, állítólag, hogy túl sok a román beszéd oviban, iskolában! Lehet, de szórványban vagyunk! Attól még megtanultak és jól beszélnek magyarul azok, akik a nyolcadik végén tőlünk kikerültek. Jómagam is szórványiskolában tanultam anyanyelvemen, és a gyerekeim is.

 Bármennyire is büszkélkedünk megyénk más szórványiskoláinak színvonalával, eredményével, mindannyiuk fölött ott a fenyegető kard: nagyon silány az összevontság miatti létszám, tehát a következő lépés a megszűnés.

Ez a veszély nem fenyegeti a petrozsényi magyar iskolát. Persze, hogy igaz az, amit sokan kifogásolnak: nem csupán magyar gyermek tanul nálunk. De ne feledjük, hogy a Szent Ferenc Alapítvány először is életet ment. Mindegy, milyen színű, nyelvű a gyerek, befogadjuk őt, aztán majd ő magyarul tanul. Anyanyelvét nem veszíti el soha, de gazdagabb lesz attól, ha magyarul is tud.

Kedves magyar testvéreim, ha nem lenne a szegény sorsa miatt idekerülő, sérült lelkű kicsi gyermek, az Önök magyar gyermekei nem lenne hol tanuljanak  magyar nyelven! Végül is, kinek nehéz – talán a magyar szülőknek? Nem! Az óvó nénik, tanító nénik, tanárok és nevelők azok, akik naponta kompromisszumot vállalnak és sokszor emberfeletti erővel, és az ennél még fontosabb lelkiismerettel vállalják ezen gyermekek oktatását.

Ezen áldozat sem a magyar szülőt, sem gyermekét nem érinti. A Téglás Gábor Iskolacsoport sok értékes, talpraesett, ügyes gyermeket fogad be kilencedikbe minden évben azok közül, akik  nálunk végzik a nyolcat.

Mitől jobb a magyar ajkú gyereknek, ha anyanyelvét nem tanulja meg, csak  – legfeljebb – konyhanyelv szinten?  Tévhit az, ha román tagozaton tanul, onnan több eséllyel indul. A román állam a magyar ajkú gyerekeknek is egyenlő esélyt teremt. Aki egyenlőtlenné tesz, az mindenképpen a szülő, mert megfosztja gyerekét attól, hogy adott esetben pont az anyanyelvi tudása miatt érvényesülhessen. Az anyanyelv iskolaszintű ismerete minden ember teljes egyéniségét egészíti ki. Enélkül valahol két világ között érzi majd magát a felnőtté vált gyerek, aki nem ismeri anyanyelvét. Mert románok közt nem lehet erkölcsileg teljes jogú román, ha nem annak született, de lehet-e magyar magyarok közt, ha nem ismeri anyanyelvét? Az lenne az ideális, ha románok közt román és magyarok közt magyar lehetne, nemde?

Az eltelt öt év alatt a magyar iskola tanárai, tanítói rengeteg kulturális rendezvényen szerepeltették a gyerekeket. Azóta van Petrozsényben farsangi mulatság, szüreti bál, Mikulás, betlehemes karácsony, március 15. stb., amióta van magyar iskola.

Olyan a magyar iskola, mint egy méhkaptár. Olyan jó, hogy – bár egy nagy iskolacsoporthoz tartozunk – itt, helyben megéljük a kis magyar közösségi életünket.

Magyarországi és székelyföldi iskolákkal vagyunk kapcsolatban, nyaranként rengeteg a tábor! Olyan élményekkel jönnek csemetéink haza, amelyeket soha nem fognak elfelejteni!

Minden feltételünk megvan, jogainkat tiszteletben tartják... Kedves magyar testvéreim, miért ne éljünk mindennel, amit gyermekeink számára felajánlottak? Miért fosztjuk meg gyermekeinket és magunkat attól, amit ingyen kapunk mi, itt Romániában s amiről kisebbségben élő emberek milliói nem álmodhatnak más országokban?

Gondolkozzanak el ezen, és szívleljék meg piciny népünk fennmaradása érdekében is.

Ács Éva, a petrozsényi magyar iskola és gyermekotthon igazgatója