Lozsád hétszáz éves

Lozsád, a 200 lakosú, fele-fele arányban református magyar – ortodox román Hunyad megyei kis szórványfalú református templomában tartott ünnepi istentisztelettel kezdődtek meg az idei Hunyad Megyei Magyar Napok.

Lozsád ugyanis idén ünnepli 700. születésnapját, neve 1320-ban szerepel először oklevelekben.

700 év történelmi csoda, jelzés, hogy létezik olyan kis magyar kincs a szórványban, amely 700 éven keresztül konokul átvészelte a történelem viharait és rendkívüli élni akarása révén megmaradt a mai napig. Hét évszázad alatt sok volt a küzdelem, a nehézség, a szenvedés, de végül a hit, a remény és a kitartás erősebbnek bizonyult, jegyezte meg Czuhai Csaba lelkipásztor. Őseink tudtak hinni és dolgozni, az általuk kitaposott ösvényen kell tovább haladni, takaréklángon ugyan még eléldegélhet egy ideig, jövőt azonban nem lehet építeni. A jövő záloga a lelki felébredés, aminek pozitív jelei is láthatók, a faluban 6 gyerek jár magyar nyelvű hittanórára a református lelkipásztorhoz.

Megtisztelő, hogy Lozsád 700. születésnapján éppen itt tartják a tizenegyedik alkalommal szervezett Hunyad Megyei Magyar Napok nyitórendezvényét, hangsúlyozta Kocsis Attila, a dévai Téglás iskola igazgatója, a magyar napok szervezőbizottságának elnöke. Másféle ünnepségre számítottak, de a koronavírus-járvány keresztbe tett az elképzelésnek. De nem törölte el, mint sok más rangos nemzetközi rendezvényt, mint az olimpia, foci Európa-bajnokságot és számos mást. Holott a szervezőknek az lett volna a legkönnyebb, ha a járványra hivatkozva lefújják az idei magyar napokat. Nem ezt tették, s ha az előző évekhez képest visszafogottabbak és többnyire online változatban zajlanak, idén is megtartják a Hunyad Megyei Magyar Napokat, nem utolsósorban éppen Lozsád tiszteletére. 700 év folytonosság ugyanis történelmi távlatokban is jelentős időszak egy falu számára, a Lozsádot megalapító középkori magyarok aligha hitték volna, hogy hétszáz év után a falu élni fog és utódjaik fogják lakni, ahogy mi, mai modern emberek sem tudjuk elképzelni, milyen lehetne további hétszáz év után.

A helyiek roppant büszkék falujuk 700 éves történetére, hangsúlyozta a bemutatón Székely Attila református gondnok, Martinyesd község leköszönő helyi tanácsosa (közigazgatásilag Lozsád oda tartozik). A falu történetében voltak jobb és rosszabb időszakok, a tizennyolcadik században például valamivel több, mint ezer lakosa volt, mely közül több mint 800 református magyar. A huszadik század elején viszont 800 alá esett a lakosság, a magyarok száma pedig 500 alá. 1910-ben a bukovinai székelyek betelepítésekor Lozsád is felvetődött Déva, Vajdahunyad, Csernakeresztúr és Sztrigyszentgyörgy mellett, jegyezte meg történelmi felszólalásában László Gergely Pál. Az elképzelés azonban diverzió révén meghiúsult, holott eleve csak a bukovinai Andrásfalva református lakosságával, mintegy 2-300 emberrel erősítették volna meg Lozsád akkori mintegy 450 fős magyarságát. Amúgy a falu valószínűleg 60-70 évvel idősebb 1320-as első okmányos említésénél, véli László Gergely Pál, számos történész szerint már az 1241-42-es nagy tatárjárás után a Maros völgyi védetlen, sík területekről a dombok mögött eldugott, nehezebben elérhető Lozsádra (és környékére) menekült a lakosság. Lozsádot vélhetően a Déva melletti Szántóhalma és Szentandrás elmenekült lakói alapíthatták, miközben a két említett falú hosszú idők óta színrománok.

Lozsád azonban bukovinai székely erősítés nélkül is megmaradt. Jelenlegi református temploma 1898-ban épült a régi helyett, s még az 1980-as évek második felében is 50-60-an jártak rendszeresen templomba vasárnaponként, emlékezett vissza Kún Árpád ny. lelkipásztor, aki éveken keresztül szolgált Lozsádon.

Évszázadokon keresztül az elszigeteltség nagy előnyt jelentett Lozsád számára, a modern időkben viszont hátrány. Ennek kiküszöbölésére 2017-ben Székely Attila javaslatára Winkler Gyula EP-képviselő kezdeményezésére falu-revitalizációs programot indítottak el Lozsádon, ami Erdély szerte unikum. A revitalizáció célja, hogy méltó életkörülmények megteremtése révén a helyi fiatalok ne költözzenek el, hanem szülőfalujukban teremtsenek jövőt, esetleg mások is oda költözzenek.

Ehhez azonban a helyiek hozzájárulására is nagy szükség van, egy település vagy közösség akkor hal ki, ha lakói feladják, ha nem építenek jövőt, s ezt kívülről aligha lehet pótolni. A külső segítség nyilván sokat számít, mindig jól jön, de egymagában nem elég a megmaradáshoz, belső akarat nélkül, véli Winkler.

Akarat és utánpótlás azért van Lozsádon, legalábbis közösségvezetői szinten. Székely Attila nemrég mondott le a helyi RMDSZ elnöki tisztségéről fia, ifj. Székely Attila Róbert javára, aki múlt vasárnap édesapja tanácsosi mandátumát is megszerezte a helyhatósági választáson. Sőt, Lozsádot további két magyarul is tudó református fiatalember képviseli Martinyesd község tanácsában, ők azonban más pártok színeiben szereztek mandátumot, jegyezte meg az ifjabb Székely. Aki szerint jövőre bepótolják a 700 éves ünnepség kieső rendezvényeit, a jövő évi Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával Lozsádon lesz néptáncelőadás, énekkórus, gulyásfőzés és a magyarországi testvérközség képviselőit is meghívják.