Lozsád megtelt élettel és pezsgéssel

Lozsádon, a kis szórványfalu kultúrotthonában kezdődtek meg szombaton a Hunyad Megyei Magyar Napok. Lozsád rövid ideig a magyarság központja volt, jegyezte meg humorosan Winkler Gyula EP-képviselő, hiszen a magyarországi Vas megye több településének képviselői ugyanúgy részt vettek az ünnepségen, ahogy a Kárpát-medence másik végén lévő Hargita megyeiek is.

Az alig 200 lakosú, fele-fele arányban magyar–román falu 2020-ban ünnepli első okiratos megemlítésének 700. évfordulóját, az RMDSZ pedig falurevitalizációs programot indított el ez alkalomra. Akárcsak annyi más erdélyi falu, Lozsád népessége is folyamatosan csökken, a fiatalok elvándorolnak, és főleg az idősek maradnak. A szombati rendezvényre érkezett vendégek számára ez meglehetősen furcsán hangzott, Lozsád úgy megtelt élettel és pezsgéssel, hogy már az öregek sem igazán emlékeztek hasonlóra. A helyiek szép számmal gyűltek össze a kultúrotthonnál, de dévai, vajdahunyadi, szászvárosi, magyarországi és székelyföldi vendégek is érkeztek.

A Hunyad és Vas megyék közötti, közel 30 éves testvérkapcsolat keretében a nyáron Martinyesdi község (Lozsád oda tartozik) testvérközségi kapcsolatot kötött a Vas megyei Ikervárral. Pénteken a martinyesdi községházán közös tanácsülést is tartottak, Székely Attila helyi RMDSZ-es tanácsos közvetítő szerepének köszönhetően. A pénteki tanácsülésen a közös programok kidolgozása volt a téma. A kapcsolatot emberi szintre kell levinni, a lozsádi és az ikervári emberek és szervezetek szintjére, hangsúlyozta Fehér Ferenc, Ikervár polgármestere. A példa Vas és Hunyad megye, illetve Szombathely és Vajdahunyad testvérkapcsolata, amely az utóbbi időkben egyre több tartalommal töltődik meg, jegyezte meg Marton Ferenc, a Vas megyei közgyűlés alelnöke.

Adinel Botescu, Martinyesd község polgármestere is a magyarországi testvérközségi kapcsolat fontosságát méltatta, melyben a parányi lozsádi magyarság kiemelkedő szerepet vállal. Lozsád kitört az elszigetelődésből, bekapcsolódott a Hunyad megyei magyar életbe, s immár az anyaországgal is kapcsolatot teremtett. A falu-revitalizáció a bizalom jele, hogy a szórvány szórványában is lehet magyar jövőt építeni, jegyezte meg Winkler Gyula.

Az igazi látványra azonban az ünnepi beszédek után került sor, amikor a dévai Szivárvány nyugdíjaskórus, a lövétei Kákvirág néptánccsoport és a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület lépett fel. Közben kint az udvaron elkészült a finom gulyás és a töltött káposzta, melyet a helyiek és a vendégek sokáig falatozták, kellemes beszélgetések mellett és magyar nóták kíséretében.