Lemondott a király, éljen a király!

Ma lép trónra VI. Fülöp

2014. június 18. 19:39 (szerda) /

Lemondás-láz az európai királyi házaknál: Beatrix holland királynő után a spanyol I. János Károly is önszántából vált meg trónjától, s ma a spanyol parlament hivatalosan is uralkodónak mondja ki 47. évébe lépett fiát, aki VI. Fülöp néven válik Spanyolország királyává. Nagyjából olyan típusúvá, mint a többiek Európában, akik uralkodnak, de nem kormányoznak.

A spanyolok azonban, a britekhez hasonlóan, szeretik a királyság intézményét, ragaszkodnak hozzá, még akkor is, ha pénzbe kerül. A június elején, már János Károly lemondása után végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek jó 55 százaléka támogatja a jelenlegi államformát, a leendő uralkodó pedig a lakosság háromnegyede szerint jó király lesz.

De miért távozik I. János Károly több mint 38 éves uralkodás után?

Elemzők egyöntetű véleménye szerint a királyi házat megrendítette az utóbbi években ért több botrány (köztük az uralkodó kisebbik lányának, férje révén, korrupciós ügybe keveredése, a király két ével ezelőtti, nagy botrányt kavart afrikai elefántvadászata, házasságtörési afférok), amihez hozzájárul a 77. évében járó János Károly megrendült egészségi állapota. És olyan uralkodónak adta át helyét, aki országában nagy népszerűségnek örvend, mert sikerült – nem utolsósorban polgári származású, egykori tévés riporter feleségének köszönhetően – távol tartania magát a királyi ház botrányaitól.

Pedig János Károly is igen jól kezdte uralkodását: két nappal a spanyol diktátor, Franco tábornok halálát követően, 1975 novemberében lépett trónra (nagyapját, XIII. Alfonzt éppenséggel Francisco Franco űzte el), demokratikus átalakítást ígért és be is tartotta szavát – 1978-ban megszületett az új, demokratikus spanyol alkotmány, amely szimbolikus szerepet szánt a királynak –, az 1981-es katonai puccskísérlet alatt tanúsított bátor, férfias magatartásával pedig pedig végleg belopta magát honfitársai szívébe.  

Mindez azonban a múlté, a királyi házban megrendült bizalmat fiának, VI. Fülöpnek kell helyreállítania. Névelődje, V. Fülöp, a francia Napkirály XIV. Lajos unokája – spanyol király 1700–1747 között – a Habsburgokat felváltó, első Bourbon-dinasztiabeli uralkodója volt az akkor már fénykorán túl lévő ibériai országnak. Az ifjúnak már aligha nevezhető uralkodó, természetesen, igen jó nevelést kapott, kijárta a spanyol fegyvernemek iskoláit, hazai és amerikai egyetemeket végzett, a spanyol miniszterelnök szerint felkészültsége, személyisége és közügyekben szerzett tapasztalata garantálja, hogy megfelel majd a várakozásoknak. Pedig alig szerepelt a nyilvánosság előtt, botrányai sem voltak, interjút soha nem adott, és háttérnyilatkozatokat is ritkán. „Megtanultam nézni, hallgatni és csendben maradni”, jegyezte fel szavait egy spanyol író.

Ahhoz, hogy trónra léphessen, alkotmányjogászoknak kellett összedugniuk a fejüket megfelelő kiegészítő jogszabályok megalkotása végett, mert az alkotmányban nem volt paragrafus ilyen, lemondásos esetekre; arra meg pláne nem, hogy a lemondott uralkodó „tiszteletbeli király” maradjon, mint most János Károly.

De hát változnak az idők: európai uralkodók polgári származású (horribile dictu: akár elvált!) hölgyekkel lépnek házasságra, pápák mondanak le és válnak nyugdíjassá. S mi jöhet még a a XXI. században?

 

 

 

Hozzászólások