Malmozósdi

– A legfontosabb, hogy sürgősen megtaláljuk a formát, amelyen keresztül végre ismét napirendre kerülhet a kisebbségi törvénytervezet, amely gyakorlatilag négy éve elakadt az alsóházban – mondta a Nyugati Jelennek Faragó Péter RMDSZ-es képviselő.

– A jelenlegi procedúra nem alkalmas a megszavazására, mert pont emiatt akadt el a bizottságokban, most először is azt kell tisztázni, hogy pontosan hol, melyik volt az utolsó, érvényes jegyzőkönyv. Ami a fő akadály volt a bizottsági megbeszéléseken, hogy három bizottság kötelezően közös ülésen együtt dolgozik, s feltétel, hogy nem csak külön-külön, hanem együtt is meg kell legyen a kvórum. Ha nem, akkor elnapolják az ülést, s ezzel aztán a végtelenségig húzható az idő. Az RMDSZ és a PD-L kevés a kvórumhoz, ott kell legyenek a többi kisebbségek is, újabban pedig a parlamentben frissen alakult UNPR is, de ebben az esetben sem biztos, hogy elegen vagyunk – húzta el a függönyt a tervezetre hivatalból ráhúzott akadályoztatásról az aradi képviselő.

A kisebbségi törvény megoldható lehetne a kormány felelősségvállalásával is, ám erről egyelőre nem folyik egyeztetés a PD-L-vel, s Faragó elismeri, az RMDSZ sem igazából támogatja ezt a törvényalkotási kiskaput.

– A kisebbségi törvény elsősorban a szórványban élő magyarság szempontjából lenne életbe vágó, mert végre tisztázná a magyar közösségek, és természetesen, a többi, hivatalosan elismert kisebbség kulturális rendezvényeinek finanszírozását – magyarázta. – A törvény ugyanis a kisebbség létszámától függően kötelezi az önkormányzatokat, hogy a költségvetésben évente meghatározott összeget különítsenek el erre a célra, s a pénz elköltéséről a közösség dönthessen. Mindez átlátható finanszírozást biztosít, végre nem kell majd minden magyar rendezvényre külön pénzért kuncsorogni az épp hatalmon lévő többségi pártnál. Az RMDSZ számára 2011-ben az egyik fő célkitűzés a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása – sommázott Faragó.

Előzmények, akadályok

Már a ’90-es évek elején felmerült egy kisebbségi törvény szükségessége, ám a szélsőséges Nagy-Románia Párt akkor még erős volt, az átalakuló, szakadó szociáldemokrata vonal is rendre nacionalista hangnemet ütött meg. Az első komoly esély akkor adódott, amikor Románia kérte felvételét az Európa Tanácsba, s habár Bukarest tucatnyi probléma megoldásával adós maradt – köztük a kisebbségi törvénnyel –, vagy csak ígéretet tett rájuk, az ET végül 1993-as állásfoglalásában javasolta az ország felvételét. Ezt követően aztán ismét feledésbe merült a kisebbségi törvény, az EU sem sürgetett különösebben, de 2004-ben, amikor már közeledni látszott Románia uniós csatlakozása, a kormányzati tényezővé vált RMDSZ elérkezettnek látta az időt előrukkolni a kérdéssel. A tervezet szövegével, a területi autonómia alternatívájaként a Szövetség 2005-ben állt elő, s habár az Európai Parlament két jelentésben is sürgette a román parlamentet az elfogadására, végül Románia úgy lépett az unióba 2007-ben, hogy adós maradt ezzel a törvénnyel is. A 2008-as parlamenti választások után az RMDSZ egy évre kiszorult a hatalomból, 2009 decemberében viszont Markó Béla az oktatási és a regionális átszervezési törvény mellett a kisebbségit is bevetette a PD-L-vel a koalíciós egyezségbe, majd a kormányprogram része lett. Persze, naivitás volt azt hinni, hogy a román partner futva és mosolyogva teljesíti az RMDSZ támogatási feltételeit, hisz az oktatási törvényt is csak kínkeservesen sikerült átverekedni. Igaz, ennek fékezésében a földrajz vagy történelem magyar nyelven való oktatása a legkisebb kavics volt, de ez más kérdés.

A törvény leporolásához, képviselőházi elfogadásához (ez a döntő ház) a

PD-L politikai akaratára van szükség, de az igazsághoz tartozik, hogy az RMDSZ székelyföldi vonalának, egyáltalán a tömbmagyarságnak nem igazán sürgős a dolog, ők inkább a területi autonómiát nyomják előtérbe, mindez természetesen a románok malmára hajtja a vizet. S az is félő, hogy kellő, egységes magyar fellépés hiányában a románok kizsigerelt kisebbségi törvényt dobnak az asztalra, kipipálva egy újabb kényszerű kötelezettséget, s ebből a magyarságnak aztán semmi haszna nem származik.