Mit jelentsen március 15. a mai ember számára? Mindenekelőtt hazaszeretetet, a nemzethez való hűséget. Mely csak nagy hanyatlás idején gyengül, s eredménye óhatatlanul a nemzet erkölcsi erejének apadása.
Csakhogy a Szabadságharc ideje óta az értékrend átalakult, a mai emberek gyakran másoktól várják el a megoldásokat, ahelyett, hogy saját maguk keresnék. Mi lett volna, ha 163 évvel ezelőtt a márciusi ifjak is hasonlóan gondolkodtak volna? – tette fel a költői kérdést ünnepi köszöntőjében Babos Aranka, a vajdahunyadi RMDSZ elnöke a Hunyadiak kastélyában szervezett ünnepségen. Vajdahunyadon ugyanis kettős ünnepséggel emlékeztek kedd délután a 163 évvel ezelőtti eseményekre. Előbb a református templomkertben lévő Petőfi mellszobornál gyűlt össze a helyi magyarság, ahol a korábbi dévai és piski megemlékezésekhez hasonlóan ünnepi beszédek hangzottak el, majd koszorúkat helyeztek el a forradalmár-költő szobránál.
Ezután – első alkalommal – a kastélyban folytatódott az ünnepség, ahol díszelőadássukkal a mai márciusi ifjak bebizonyították: több mint másfél évszázad múltán a határon túli szórványban is méltó utódai az akkori pesti márciusi ifjaknak. A Hunyadiak ősi fészkében számos magyar rendezvény volt már, különösképpen az utóbbi másfél évben, március 15-i viszont idén először. A vajdahunyadi 6-os számú iskola magyar tagozatán, a dévai Téglás iskolában tanuló, illetve a néhány vajdahunyadi román iskolába járó diákból álló csoport a nevezetes 1848. március 15-i történeteket elevenítették fel a zsúfolásig megtelt terem ünneplő közönsége előtt. A falra kitűzött nagy kokárda alatt, melyet a helyi nyugdíjasklub tagjai készítették, nemzeti zászlót lobogtatva, a 27 vajdahunyadi és dévai fiatal előadta a magyar történelemben oly jelentős nap eseményeit, a 12 pont felolvasásától az egyetemisták mozgósításán keresztül a Nemzeti dal elénekléséig. Roppant színvonalas, felemelő előadás volt, a diákokat és az őket felkészítő Babos Aranka és Gherghina Rozália tanárnőket megérdemelt vastapssal jutalmazta a közönség.
A kokárda alatt másképp ver a magyar szív, hangsúlyozta a lélekemelő előadás nyomán Dézsi Attila prefektus, aki rövid felszólalásában Hunyad megye 100 évvel ezelőtti elődje március 15-i üzenetéből idézett. Az akkori főispán is ugyanazt tartotta fontosnak a nemzet számára, amiről manapság is sok szó esik: az egységet, azt, hogy a gondolat, az akarat és a tettek egységet teremtsenek, a haza és a nemzet szolgálatát célozzák, ahogy a Szabadságharc idején történt. Akkor is fontos volt a magyar összefogás, s még fontosabb volt, hogy egy cél elérése érdekében, nem valami ellen jött létre.
A vajdahunyadi ökumenikus magyar kórus szintén alkalomhoz illő dalokat adott elő. Az ifjak előadásában a dalokat a fiatalos lelkesedés, az induló-jelleg jellemezte, a felnőttek a madrigál kiforrottságával örvendeztették meg az ünneplő közönséget. Zene a továbbiakban is volt, amikor a dévai zeneiskola két tanítványa zongorán és hegedűn adták elő Brahms magyar táncait.
Akárcsak a többi ünnepség, a rendkívülien szép vajdahunyadi megemlékezés is a Himnusz eléneklésével zárult.
Ifjaké a terep Lupényban is
A vajdahunyadival egy időben a Zsil-völgyi Lupényban is ünnepelt a magyarság. Idén a magyar baptista imaházban, a bányavidéki városban ugyanis évről évre fölváltva, a római katolikus, református, unitárius és baptista templomokban, imaházban rendezik az ünnepségeket. Házigazdaként Vass Gergely baptista lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, Benedekfi Dávid, a helyi RMDSZ elnöke pedig Széchenyi idézettel fordult a közönséghez, a szórványmagyarság összefogásának fontosságát, főleg az egyházakét és az iskoláét hangsúlyozván. Ami az utóbbi időkben a testvérvárosi kapcsolatok és a kettős állampolgárság révén az anyaországiak és a határon túliak összefogásával is kibővült. Az ünnepségen szétosztott kokárdákat ugyanis Kecel testvérváros diákjai készítették ajándékként a lupényiaknak. Borbély Ilona keceli tanácsos személyesen is részt vett az ünnepségen, s hangot adott annak a nagyszerű érzésnek, hogy magyar testvérekkel együtt ünnepelhet a nemzet születésnapján itt, a szórványban, távol az anyaországi pusztától, az ezeréves határ lábánál. Széll Lőrincz, az Országos Ifjúsági Hatóság lupényi származású vezetője Kelemen Hunor üzenetét olvasta fel, majd Kacsó Roland a szintén lupényi származású Hunyad megyei prefektus, Dézsi Attila üzenetét tolmácsolta, s elhangzottak Orbán Viktor, Emil Boc és Traian Băsescu ünnepi üzenetei is.
Ezután Marty Attila római katolikus plébános ünnepélyesen átadta a baptista ifjaknak a lupényi magyarság nagykönyvét, melynek mottója „létünk biztonsága vagyunk”. A nagykönyvet ugyanis egy évig fölváltva más-más magyar felekezet őrzi, az átadásra mindig március 15-én, a nemzeti ünnepen kerül sor.
A Miatyánk és a Himnusz után szeretetvendégség következett, majd az ünneplők testületileg a római katolikus templom udvarára vonultak a tavaly ilyenkor felállított székely kopjafa megkoszorúzására. Végül már a katolikus templomban a kolozsvári Fafúvós trió klasszikus zenei darabokkal örvendeztette az ünneplőket.
Hozzászólások