Megalapozott múltra építeni a jövőt

A simonyifalvi Leveles néptánccsoport a közelmúltban ünnepelte megalapításának a 15. évfordulóját. Ez alkalomból a másfél évtized során közreműködött szervezőkkel is elbeszélgettünk.

 

Életének legszebb időszaka

 

Szívós László volt az ötletgazdája, majd az alapítója a Levelesnek. Az ötlet úgy született, hogy a kultúrotthonban szervezett lakodalom alkalmával, hajnali 5-6 óra tájban az asztalnál ülve azon bosszankodott, hogy az akkori fiatalok nem tudnak táncolni, szégyenszemre egy csárdást sem tudnak eljárni. Akkor fogant meg benne a néptánccsoport alapításának ötlete. Szerinte ugyanis, Simonyifalván a Ceauşescu időbeli gyöngyös-bokrétás táncoláson kívül a minőségi néptáncnak nem volt komoly hagyománya. Másnap ötletét elmondta az apjának, aki nem látta kivitelezhetőnek, mert nem lehet hozzá partnereket találni. Maga azonban kötötte az ebet a karóhoz, de nem volt kedve táncosok után házalni, ezért a tantestület tanítónőire, óvónőire, vagyis a feleségére, a húgára, a szomszédasszonyra, a kolléganőikre és a férjeikre alapozva, apjának hegedűkísérete mellett, családi vállalkozáshoz hasonlóan kezdődött el a tánctanulás a fiatal családok és a gyermekeik közreműködésével. Később mások is csatlakoztak, köztük a vadászi református lelkipásztor, Szakács Zoltán, aki nemcsak kiváló táncosként, hanem koreográfusként is közreműködött. Lassan bejáródott a csapat, maga azonban, maximalista lévén, egyre többet és jobbat szeretett volna. Amikor úgy látta, az egész stagnálni kezd, majdnem bulis időszakba jut, kiszállt, és az akkori gyerekekkel létrehozta a gyermek néptánccsoportot, a Pitypangot. A jelenlegi Levelesben tulajdonképpen az akkori Pitypang törpecsapata, illetve azoknak a barátai táncolnak.

A kérdésre, hogy nem tartja-e nagy veszteségnek, amiért a Pitypang (amelyben e sorok írójának véleményes szerint Arad megye eddigi legjobb párosa, Bier Henrietta és Szívós Gábor táncolt) váratlanul szétesett, Szívós László kifejtette: nem éppen váratlanul, mert egy év alatt következett be. De hát a gyermekek felnőttek, egyenként kirepültek. Mert manapság a fiatalok körében a néptáncnál minden másnak nagyobb az elhúzó ereje.

Hogy mit érez az alapító a 15. születésnapon?

Érdekes, hogy 35 éves sírkőfaragó munkája ellenére mindenhol arról ismerik, hogy a gyermekekkel járt táncolni, illetve énekelni. Nagyon kemény dolog volt, amikor előbb magát kellett kiképeznie a néptáncra, hogy a gyermekeket taníthassa, de az volt életének legszebb időszaka. Munkájának a gyümölcse a gyermekek tudásában nyilvánult meg, ami a legnagyszerűbb dolog.

 

 

Együtt örvendtek, búsultak

 

Kovács Tibor 2002 szeptemberétől vette át a csapat vezetését, a próbák, a kiszállások szervezését. Amint visszaemlékszik, nem csupán diadalmenet volt a táncolás, hanem komoly nehézségekbe is ütköztek. Sok bevállalt fellépésre körülményes volt eljutni. Szerencsére a Tőzmiskei Polgármesteri Hivatal támogatásával Körösfőről rendelték meg a lányoknak a kalotaszegi ruhákat, a fiúknak a táncos ingeket, 8 pár számára. Akkoriban a gyulai Gyalog László tanított be nekik egy táncot. Már ismerték a seprős, a délalföldi táncot, de a vadászi lelkipásztor, Szakács Zoltán is betanított nekik egyet. A román tánc betanítását Petre Răuţ vállalata. Akkoriban még Szívós Imre hegedült, Köteles József bőgős, Szekeres György harmonikás és Verkmann Miklós kontrás zenélt még. Kovács Tibor arra emlékszik, hogy akkoriban kiváló volt a csapatszellem, nem fordult elő, hogy összekülönböztek volna. Ha valakinek öröme vagy bánata volt, azt megosztotta a többivel, együtt örvendtek vagy búsultak, így mindent sokkal könnyebb volt elviselni.

 

Sajnálják, hogy későn adódott a lehetőség

 

Kovács Tibortól Nagy Rozália és Haász Endre 2009-ben vették át az együttes vezetését. Akkoriban már csak 5 idősebb pár táncolt, új táncokat azonban csak 3 pár akart betanulni. Ezért hozzáfogtak a fiatalok toborzásához – mondja egymást váltva Nagy Rozália és Haász Endre. Akkor már voltak bizonyos súrlódások amiatt, hogy egyesek nem akartak új táncokat tanulni, ők viszont unták a régieket. Szükség volt az új táncokra, hiszen minden falunapra meghívták őket, a legutóbbi helyhatósági választások kampányát is beleszámítva, abban az évben 23 fellépésük volt. Nem volt ritka a napi kettő vagy a hétvégi négy fellépés. Tánctáborba a munkájuk miatt nem tudtak elutazni, ezért úgy döntöttek, koreográfust alkalmaznak az új táncok betanulása érdekében. Az ő idejükben a vajdaszentiványi, a szatmári, a magyarpalatkai és a kalotaszegi táncokat tanította be a koreográfus, míg a délalföldit Haász Endre; be is mutatták fellépéseik alkalmával. Mivel a polgármesteri hivatal minden tekintetben támogatta a munkájukat, olajozottan szervezhették az oktatást, a kiszállásokat, tavaly novemberben azonban mindketten úgy érzeték: most kell abbahagyni, a fiatalokra kell bízni a folytatást.

A kérdésre, hogy nem hiányzik-e a tánc, Nagy Rozália elérzékenyülten válaszolt: természetesen nagyon hiányzik, de nyáridőben a szinte minden hétvégére programozott fellépés, a sok utazás és a próbák már nagyon terhesek voltak. Haász Endre, aki az arcán utánozhatatlan élvezettel ropta a táncot 42 évesen is, szintén elérzékenyült: semmit nem bánt meg. Amikor meghívták táncolni, megtiszteltetésnek tekintette, örömmel ment. Egy dolgot bán, amiért ez a lehetőség nem 20, hanem 30 éves korában adatott meg neki. Csupán 12 évet táncolhatott, noha legkevesebb 20 évig szeretett volna, ha lett volna tánccsoport. Nem táncolnak, de az ágyai Tőzike néptánccsoport oktatását elvállalták. Tavaly délalföldi, idén szatmári táncot tanítanak be nekik.

 

Megújult csapattal folytatják

 

A Leveles jelenlegi szervezői, vezetői Péter Anikó és Bablina Norbert. Közülük a hölgy bizonyult beszédesebbnek. Manapság 11 párból áll az együttes, noha a jubileumi előadásra egy fiú nem tudott eljönni. Már év elejétől készültek a 15. évforduló ünnepi műsorával, ami sok lelkesedést, illetve gyakori próbát igényelt. Emellett komoly munka volt a program, illetve a fotóalbum összeállítása is.

Megpróbálták minél érdekesebbé, emlékezetesebbé tenni a napot, minden egykori és jelenlegi táncos kapott emléklapot, amiről bármikor visszaemlékezhet a jeles évfordulóra. Jelenleg a kalotaszegi a legújabb táncuk, a szatmárit négy éve tanulták, az új tagok miatt azonban újra kellett tanulni, de más szatmári, illetve román tánc is szerepel a repertoárjukban. A Leveles tehát tovább levelezik, készülnek a megyei falunapok rendezvénysorozatára, amelyeken fel kívánnak lépni – mondta el a jelenlegi vezetők nevében Péter Anikó.

 

Továbbra is biztosítják a támogatást

 

A Leveles létének a 15 évéből szinte 14-et Haász Tibor polgármester mandátumai alatt éltek meg. A polgármester úgy emlékszik, hogy Simonyifalván bizonyos időszakok kivételével szinte mindig volt kulturális élet. Amikor átvette a hivatalt, nagyon fontosnak tekintette a közművelődés, benne a Leveles néptánccsoport támogatását. Ez több módon nyilvánult meg: segítették a fellépésekhez szükséges felszerelés, a ruhák és a lábbelik beszerzését, folyamatosan biztosítják a fellépésekre történő utazást. A községi tanács minden évben jelentős összeggel támogatja a Leveles, de a tőzmiskei román néptánccsoport működését is. Maga igen büszke a Levelesre, ezért a községi tanács, illetve a maga nevében további folyamatos támogatást, és még hosszú, gyümölcsöző tevékenységet, sok sikert kíván nekik – mondta el a Nyugati Jelennek Haász Tibor polgármester.

 

Végszó

 

A végszó jogán és okán el kell mondanom: a pécskai Búzavirágon kívül Arad megyében nincs olyan magyar együttes, amelyik másfél évtizeden át folyamatosan működött, új táncokkal gyarapította volna repertoárját, biztosítva a folytatást, a jövőt. Nem akarok neveket említeni, de Arad megyében megismerhettünk több, üstökösként feltűnt néptánccsoportot, amelyek repertoárja örvendetesen gyarapodott, csiszolódott, majd hullócsillagként egymás után kimúltak, hagyták kárba veszni a rengeteg tanulással, gyakorlással teremtett értékeket, tudást. Talán az is „megérne egy misét”, hogy e csoportok miért is bomlottak fel. Véleményem szerint legtöbb esetben a támogatásban, a község, a falu vezetőségének a fiatalokkal való kommunikálásában keletkeztek rövidzárlatok.

Reméljük, hogy a simonyifalvi Leveles számára, mint ahogy a mögött lévő másfél évtizedben, úgy a következő évtizedekben is biztosítják a működéshez, a fejlődéshez szükséges feltéteket, egyben az anyanyelvű kultúránk létét, művelését. A 15 évért köszönet a szervezőknek, a táncosoknak és a támogatóknak, akiknek megelőlegezve mondunk köszönetet a jövőbeli munkáért, támogatásért is. Mert csak egy magalapozott múltra lehet jövőt építeni.