Megemlékezés a nemzet hőseire

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is megemlékezett a szórványmagyarság az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra, illetve a nemzeti hősökre. Akárcsak az előző években, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, RMDSZ, civilszervezetek és egyszerű magyarok.

Lupényban idén kisebb megemlékezésre került sor a római katolikus templom kertjében felállított székely kopjafánál. A nagy ünnepség vasárnap volt az unitárius templomban, a helyi magyarság nagykönyvének és kincses-ládájának átadására is akkor került sor – a reformátusok adták át az unitáriusoknak.

Március 15-én a kopjafa megkoszorúzásával emlékeztek meg a 169 évvel ezelőtti történelmi eseményekre. Akkor a magyarság és a hozzá csatlakozó nemzeti kisebbségek, illetve külföldiek együttesen szálltak szembe a zsarnoksággal, ismertette a történteket rövid felszólalásában Marty Attila római katolikus plébános. Mert az evilági zsarnoksággal soha sem szabad cinkoskodni, az 1848-as márciusi ifjak üzenete manapság is ugyanúgy érvényes. Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök rövid köszöntője után a helyi iskola diákjai, illetve a Petőfi-ösztöndíjas kárpátaljai fiatal, Barna György az akkori eseményekhez kötődő verseket szavaltak el, majd a kopjafa megkoszorúzására és a magyar és székely himnuszok eléneklésére került sor. Az ünnepség végén szeretetvendégségre hívták meg az egybegyűlteket az unitárius parókiára.

A szomszédos Petrozsényban nagyobb méretű ünnepség volt, az ottani magyarság is vallási felekezettől függetlenül, évről évre váltakozó helyszínen, együtt ünnepli a modern magyar nemzet 1848-as megszületését. Az ünnepség a református templomkertben lévő székely kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd az ünneplő tömeg átkelt a főút másik oldalára, az unitárius templomba, az ünnepség színhelyére. Idén az unitáriusokra került sor, templomuk zsúfolásig megtelt.

1848-ban az Isteni gondviselés és a szabadságba vetett erős hit eredményezte a példás összefogást, amikor felekezettől függetlenül a magyarok együttesen léptek fel a szabadságért. Sőt, nemcsak a magyarok, hanem a magyar királyság területén élő kisebbségek jelentős része is, és külföldiek is, jegyezte meg igehirdetésében Márton Árpád-Zoltán református lelkipásztor. Szintén az erős hit révén állt talpra a nemzet a szabadságharc leverése után. Összetartó erős nemzetet legfeljebb ideig-óráig lehet leigázni, hosszú távon azonban nem, a 48-as szabadságharcosok nagy része megélte céljaik elérését az 1867-es kiegyezés után.

Wersánszki Eduárd helyi RMDSZ-elnök arra emlékezett, hogy lassan 20 éve a petrozsényi szórványmagyarság méltóan ünnepel együtt március 15-én a várpalotai testvérváros küldöttségével. Végül is március 15. az a történelmi esemény, amely legjobban tükrözi a magyar lelket, a nemzet összetartását és szabadságszeretetét, s reméljük, hogy ez így is marad, hangsúlyozta ünnepi beszédében Katona Csaba, Várpalota alpolgármestere. Akárcsak az előző években, Tiberiu Iacob-Ridzi petrozsényi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal (nemzeti színű kokárdával), s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil-völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság nélkül. Csulak Péter, Magyarország kolozsvári konzulja Orbán Viktor ünnepi üzenetét olvasta fel.

Az ünnepség a Csaba atya Szent Ferenc Alapítványa által működtetett Jézus szíve gyermekotthon diákjai felemelő verses-dalos előadásával zárult, Balázs Amália igazgatónő és a tanítónők szépen felkészítették a diákokat. A nemzeti himnusz eléneklése után az ünneplők az unitárius parókiára vonultak, ahol szeretetvendégség fogadta őket.