Megerősödés Dávid Ferenc tanain

Közel ezer unitárius zarándok jött Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál magas Déva várába. A Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból, a Zsil-völgyéből és természetesen Székelyföldről érkezett, nagyrészt fiatal zarándok szellemi feltöltődésért jött, erőt venni a nagy reformátor tanaiból, meríteni abból a történelmi örökségből, melyet e várfalak őriznek. Jóllehet a zarándokok nagy többsége unitárius volt, a tömegben reformátusok és római katolikusok is voltak, akik unitárius felekezetű házastársaikkal együtt érkeztek Dévára. A Jóisten idén is rámosolygott a zarándokokra, szombaton kellemes őszi napsütésben hajthattak fejet az egyházalapító várbéli sírjánál.

Idén kevesebben voltak, mint 2017-ben és különösképpen 2018-ban, amikor kettős jubileumokat ünnepeltek: két évvel ezelőtt a reformáció 500. és az unitárius zarándoklat 20. évfordulóját, tavaly pedig az unitárius egyház megalapításának és a vallásszabadságot a világon elsőként kihirdető tordai országgyűlés 450. évfordulóját.

A hit ereje

A tizenhatodik században új világ született: 1517-ben Luther Márton a németországi Wittenbergben meghirdette a lelkiismeret-szabadságot. A hitbéli reformáció eszméi futótűzként terjedtek el a kontinensen, noha a kommunikációs eszközök meglehetősen kezdetlegesek voltak. Nem sokkal később Genfben Calvin már a reformáció radikálisabb változatát hirdette, Erdélyben pedig Dávid Ferenc volt a reformáció kiemelkedő személyisége. 1579-ben az öreg és beteg Dávid Ferenc magas Déva várának hideg börtöncellájában raboskodott öt hónapig az egy Istenbe vetett hitéért, majd novemberben ott halt mártírhalált, ismertette a várbeli szabadtéri ünnepi istentiszteleten id. Szombatfalvi József nyugalmazott székely lelkipásztor. A nagy reformátor lelki erejére támaszkodva szállt szembe a hatalommal, melynek a Szentháromság megtagadása túl radikális lépésnek bizonyult.

Dávid Ferenc mégis kitartott hitéért, az Istent saját lelkiismerete szerint szolgálta végig. Tanai most is érvényesek az unitáriusok számára.

Dávid Ferenc tanításait azonban nem megőrizni kell, hanem megélni, szögezte le Szombatfalvi József. Mert nem az nyeri el az üdvösséget, aki Istent dicsőíti, hanem az, aki az Úr akaratát cselekszi. Ugyanúgy a magyarságunkat, anyanyelvűnket, hagyományaikat sem őrizni kell, hanem megélni, tovább adni a következő nemzedékeknek.

440 évvel Dávid Ferenc mártírhalála után a maiaknak, főleg a fiatal nemzedéknek kell tovább vinni az örökségét, jelképesen mondva újabb ágakkal táplálni a nagy reformátor által meggyújtott tűzet, üzente igehirdetésében Szabó Csengele. A fiatal lelkésznő 2004-ben zarándokolt el először kamaszként magas Déva várába az egyházalapító sírjához, akkoriban nem is álmodta volna, hogy tizenöt évvel később ő maga fog igét hirdetni az egész Erdélyből összegyűlt zarándokoknak. Akik erőt merítenek a vár évszázados falai között, ott, ahol az egyházalapító hitbéli meggyőződéséért szenvedett.

Fáklyás koszorúzás

Az ünnepi igehirdetések után, majd a kolozsvári protestáns teológiai intézet unitárius kara hallgatóinak, valamint az országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) központi csapata tagjainak alkalomhoz illő fellépése után Rácz Norbert kolozsvári lelkész tolmácsolta Bálint-Benczédi Ferenc püspök üzenetét. Határozottan leszögezte, hogy a zarándoklat célja nem Dávid Ferenc személye előtti fejhajtás, hanem tanításaiból erőt meríteni.

Pogocsán Ferdinánd, Déva RMDSZ-es alpolgármestere örömét fejezte ki ennyi összegyűlt magyar ember látványa nyomán, illetve felolvasta Florin Oancea polgármester magyar unitáriusokhoz szóló üzenetét. Koppándi Zoltán házigazdaként, a dévai unitárius szórványközpont lelkipásztoraként szólt a zarándokokhoz, köszönetet mondva nekik az összetartásért, az áldozatkészségért és a zarándoklat jelentette felemelő élményért,

Az ünnepi felszólalások után a zarándokok és a szervező ODFIE képviselői fáklyákkal, gyertyákkal és virágokkal rótták le kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. A várbéli ünnepség után a zarándokok a dévai templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde lelkes dévai unitárius gyülekezet tagjai meleg teával, aprósüteményekkel fogadták a vendégeket. A fiatalokat az azzal szemben lévő Melite református gyülekezeti házban várta hasonló fogadtatás, a két erdélyi magyar protestáns felekezet testvérisége jegyében.