Megosztott Európa, megosztott brit királyság

Nagy-Britannia kilép az EU-ból, a csütörtöki népszavazáson a kilépéspártiak 52:48 arányban diadalmaskodtak az EU-pártiak fölött. Csütörtöki döntésükkel a szigetország polgárai történelmet írtak, ez az első eset, hogy egy tagország kilép az eddig csak bővülő EU-ból. A britek, pontosabban az angolok megfordították az évtizedes tendenciát, és a kilépésre szavaztak. A politikai földrengés az EU jövőjét kérdőjelezi meg, mivel a kb. 60 millió lakosú Nagy-Britannia az unió egyik nehézsúlyú tagja. Félő, hogy a brit példa ragadós lesz, a kilépéspárti hangok más uniós országokban rögtön fel is erősödtek. A bennmaradás mellett kampányoló David Cameron kormányfő bejelentette lemondását a kudarc után, az eredmény ugyanis Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága jövőjét is megkérdőjelezi.

Anglia árnyékában

A népszavazáson ugyanis ellentétes eredmények születtek régiónként. Anglia a kilépésre szavazott, akárcsak Wales (52%), míg Észak-Írország (56%) és különösképpen Skócia (62%) a bennmaradás mellett döntött. Sőt, Anglián belül is lényeges az eltérés a 60%-ban EU-párti London és az 57%-ban kilépéspárti vidék között. Anglia voksai döntöttek, az 50 millió lakosú Anglia egymagában ötször népesebb, mint Skócia (5 millió), Wales (3 millió) és Észak-Írország (közel kétmillió) együttvéve.

Az ellentétes eredmény nyomán az ország szétesése reális, sőt, nagyon valószínű alternatívává vélt, Skóciában 2014-ben már volt függetlenségi népszavazás. Akkor a skótok még Nagy-Britannia mellett döntöttek, most viszont lényegesen változott a hangulat, az autonóm Skócia kormánya nyomban le is szögezte, hogy újabb függetlenségi népszavazást tervez. Az EU-párti skótok számára elfogadhatatlan, hogy az angol szavazatok vonják ki őket az EU-ból. Hasonló érveket fogalmaztak meg az észak-írországi autonómia vezetői is, noha ott a függetlenség mellett az EU-tag Írországgal való egyesülés is felvetődik alternatívaként.

Pénzügyek, bürokrácia és bevándorlás

Mégis miért szavaztak az angolok a kilépésre? A Brexit-tábor szerint az EU malomkő a britek számára, a tagság mérlege erősen negatív. A brüsszeli bürokrácia kiszipolyozza a nettó befizető Nagy-Britanniát, hogy uniós alapok formájában a déli és keleti tagországoknak juttassa a britek pénzét. Cserébe a szigetországra zúdítja a déli és keleti országokból származó gazdasági migránsok tömegeit. 2004-ben, az EU nagy keleti bővítésekor Londonban még úgy gondolták, hogy egy évtizeden belül olyan 50-60 000 kelet-európai érkezik Nagy-Britanniába. Kétmillió érkezett (a fele Lengyelországból), nagyságrendekkel többen, mint amennyire a brit társadalom számított. A gazdasági bevándorlók nagy többsége becsületes munkát végez, de a brit jóléti rendszeren élősködők is vannak közöttük. Az előbbiekért azért nem lelkesednek az angolok, mert kiszorítják az őshonos lakosságot a munkaerőpiacról, illetve lenyomják a bérszintet, utóbbiak pedig túlfeszítik a jóléti hálót. Cameron elérte ugyan Brüsszelben az EU-s bevándorlóknak járó juttatások lefaragását, de úgy látszik, még ez is túl sok az angoloknak, akik a klasszikus protestáns életszemlélet szerint azt vélik, hogy ha a déliek és keletiek brit színvonalú jólétre vágynak, teremtsék meg maguknak otthon, ne jöjjenek a készre. A muszlim és színes bőrűek inváziószerű beáramlása, amit Brüsszel kvóta szerint osztaná el az EU-ban hab volt a kilépéspártiak tortáján.

Stratégiai kampányhibák

Paradox módon, borúsabbnál borúsabb jövőkép-festéssel még az EU-párti hangok is a másik oldalt erősítették. A gazdasági mélyrepülés, befektetők tömeges kivonulása, vagy az európai piacokról való kiszorulás hangsúlyozása felbőszítette a kilépéspártiak táborát, és bumerángként ütött vissza. Nehogy már a gazdasági nagyhatalom szigetországot a csóró keleti és déli országokhoz hasonlítsák, Nagy-Britannia képes saját lábán is megállni, nem szorul az EU mankójára, jóléte és fejlettsége hosszú múltra tekint vissza, már akkor is megvolt, amikor az EU még gondolatként sem létezett. London most is az EU leggazdagabb közigazgatási egysége.

A kilépés valóban gazdasági hátránnyal járhat, főleg az egész EU-s piacot célzó amerikai és japán multik tehetik át európai központjukat más országba, de ez távolról sem olyan mélyrepülés, mint ahogy a bennmaradás-pártiak állítják. A pénzügyi szféra is sérülhet ugyan, de attól London alighanem Európa legnagyobb (és New York mögött a világ második) pénzügyi központja marad. Az apokaliptikus hangok nem igazán vették figyelembe a büszke szigetország hiúságát, amely évszázadokon keresztül uralta a fél világot. Az angolok kénytelenek elfogadni, hogy manapság már nem a világ alkalmazkodik Londonhoz, de azt már nem nyelik le, hogy London alkalmazkodjon Brüsszelhez.