Megtartani, továbbadni a transzszilván örökségünket

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a szombaton reggel az aradi székházban megtartott sajtótájékoztató után külön elbeszélgetett a magyar írott és elektronikus sajtó képviselőivel.

Az éppen esedékes referendummal kapcsolatban leszögezte: megpróbál eltávolodni ettől a több hetes áldatlan vitától, amely a társadalmat megosztotta. Az álláspontja egyszerű: el kell menni, részt kell venni a szavazáson, a részvétel a demokrácia egyik fontos eleme. Mert részvétel nélkül nincs demokrácia. Aki nem vesz részt a szavazáson, azt az álláspontot képviseli, hogy nem akar beleavatkozni, véleményt mondani, így dönteni sem akar. Elfogadja azt az álláspontot is, hogy mindenkinek joga van otthon ülni, de ezzel a demokrácia működését nem segíti. Az RMDSZ mindenkit arra biztatott, hogy menjenek el szavazni, éljenek a szavazati jogukkal és lelkiismeretük szerint szavazzanak igennel vagy nemmel! Más részről viszont az a véleménye, hogy a népszavazást, illetve az alkotmánymódosítást követően, Romániának is létre kell hoznia a civil partnerség intézményeit. A házasság intézményét a férfi és a nő, mindenre kiterjedő szövetségének kell tekinteni úgy, ahogyan az évszázadok óta működik, ez a társadalmaknak egyik sajátossága. Ugyanakkor azoknak, akik ebben az intézményrendszerben nem tudnak vagy nem akarnak részt venni, nekik is legyen egy olyan jogi lehetőségük, mint ahogyan ezt Magyarországon is megoldották. Ilyen a civil partnerség, a bejegyzett élettársi kapcsolat formájában, amivel a vele járó jogokat is gyakorolhatják.

A Nyugati Jelennek a MOGYE bekebelezésére irányuló kérdésére a szövetségi elnök kifejtette: ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy ez az 2019–20-as tanévtől lépne életbe. Maga viszont úgy gondolja, hogy a Közigazgatási Bíróságon meg kell támadni a kormányhatározatot, illetve a szenátus döntését! A megtámadást viszont csak az oktatók vagy a diákok tudják megtenni. Tudomása szerint meg is tették, ezért először ott kell próbálkozni, mert a jogutódlásnak ez a módja lehetséges. Neki az a legnagyobb gondja a miniszterrel, hogy az RMDSZ vezetőségének nem szólt, hogy a döntést kormányhatározatban kívánja megerősíteni. Elismeri viszont, hogy a miniszter mást nem igazán tehetett volna, de figyelmeztethette volna az érdekvédelmi szövetséget, elhalaszthatta volna, hogy a magyar oktatók le tudjanak ülni a román vezetéssel és próbáljanak megegyezni a fő tanszékek létrehozásában, amiket 2012. óta nem hoztak létre. Ezzel előre lehetett volna lépni, illetve elérni, hogy a beinduló új szakokon legyen magyar nyelvű oktatás is. Meg kell próbálni tárgyalni! Ha az eredménytelen, mérlegelni kell a következő lépéseket. Kelemen ezt kérte volna a minisztertől, ha szól, hogy kormányhatározattal szentesíteni akarja a bekebelezést. Mert erről van szó. Nem tudja elfogadni, hogy ilyen fontos kérdésekben az RMDSZ megkérdezése nélkül döntenek, de ez a miniszterre vonatkozik. Amikor legutóbb az oktatókkal és a prorektorral beszélt, akkor azt mondták, hogy kidolgoznak egy stratégiát. Amikor megtörtént, szólnak. Felajánlotta: ha tárgyalni akarnak és szükségük van a Szövetség segítségére, bármikor részt vesz a tárgyalásokon. Ehhez azonban tudnia kell: szükség van-e támogatásra vagy nincs? Ha igen, csakis azt fogják képviselni, amilyen álláspontot a magyar oktatók kialakítanak. Úgy értette, hogy a kormányhatározatot a Közigazgatási Bíróságon megtámadják, ezért várják a döntést, illetve támogatni fogják az oktatók kidolgozta stratégiát.

Másik házi feladat

A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium végleges voltára irányuló kérdésre elmondta: azt nem lehet megtámadni az Alkotmánybíróságon, mert ott csak a törvényeket és a sürgősségi kormányrendeleteket lehet megtámadni. A sürgősségi és az egyszerű kormányrendeleteket csak a nép ügyvédje támadhatja meg, aki viszont nem tette. Valóban fenyegetőztek, hogy megtámadják, de nem tették meg. Tehát elkezdődött az oktatás, az akkreditálásig el kell telnie bizonyos időnek, de ez minden esetben így van. Akkor is így lett volna, ha nem szüntetik meg, de akkor már túl lennénk ezen a fázison. Legfontosabb, hogy vissza tudták állítani az iskolát. Valószínűleg lesznek még próbálkozások az ellehetetlenítésére, de az RMDSZ meg fogja védeni. Az iskolának működnie kell és működni is fog!

Nem volt könnyű eljutni a mai helyzetig, hiszen 2016–2018. között nem volt olyan nap, hogy ne foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel. Házi feladatként kapták, hogy az iskolát újra kell indítani, amit meg is tettek.

A már meglévő kisebbségi és magyar jogok csorbítására vonatkozó kérdésre Kelemen Hunor aláhúzta: erre évek óta vannak kísérletek, közülük azokkal nem igazán tudnak mit kezdeni, amikor bírósághoz fordulnak. A bíróság ezekkel kapcsolatban kimond ilyen vagy olyan határozatokat, amelyeket mindenfajta politikai rendszerben végrehajtanak. Az RMDSZ legnagyobb kihívása, hogy az ilyen bírósági határozatokra milyen válaszokat tud találni? A politika eszközeivel ugyanis a bírósági határozatokat nem tudják semmissé nyilvánítani. Ezért úgy tűnik, hogy a törvényes eszközökön kell tovább változtatni, illetve azt kellene elérni, hogy egy ügyet a különböző bíróságok ne különféle módon értékeljenek. Vannak bíróságok, amelyek nyelvhasználatról vagy székelyzászlóról lévén szó, különböző módon ítélnek. Ez viszont nem jó dolog, ezért a Közigazgatási Törvénykönyvben próbálták rendezni a nyelvhasználat ügyét. A 2001-ben elfogadott 2015-ös törvényt 2017/2018-ban a bíróságok teljesen másképp értelmezik. Éppen ezért, a Közigazgatási Kódexben e kérdéseket megpróbálták tisztázni, ez most az Alkotmánybíróságon van. A szimbólumhasználattal kapcsolatban is van egy törvény, ami a keretet megadná, de egyrészt nem mindenhol alkalmazták a megyezászlókat illetően, másrészt, itt is kettős mércét alkalmaznak. Mert Moldvában vagy máshol a helyi szimbólumokat használhatják, azokkal senkinek, semmiféle gondja nincs, de viszont van egy Dan Tănase, aki a bíróságon megtámadja a székelyzászló és a magyar nyelv használatát. Az ilyen kihívásokra kell jó választ találni, ami politikailag kivitelezhető, a bíróságok ítéleteit ugyanis nem tudjuk felülírni, mert sehol nem lehet. A Klaus Iohannist és a német kisebbséget megbélyegzőkkel kapcsolatos kérdésre kifejtette: mindegy, hogy a megbélyegzés kire irányul, az elfogadhatatlan, elítéli. Mindenfajta kollektív megbélyegzést károsnak, elfogadhatatlannak tart. Mindenképp károsnak tartja, amiért a kisebbségi közösségek restitúciós folyamatát megpróbálják gátolni, elgáncsolni.

Ami a sajtótájékoztatónak alkalmat adó megemlékezést illeti, a magyar szabadságharc elfojtásának a 169. évfordulójának olyan üzenete van, hogy a szabadságért többször meg kell küzdeni! Az nem olyan, hogy egyszer kiharcolva egy életre vagy örökkévalóságra szól, addig a mienk. A szabadságot mindig meg kell védeni, ápolni, bővíteni kell! Kicsit olyan, mint a délibáb: amikor elérsz hozzá, akkor mindig kissé távolabbinak tűnik. Ez a szabadság természetéből adódik, ami kétirányú: egyik harcol a megszerzéséért a bővítéséért, a másik a gátlásáért. Ezt a két dolgot kell együtt kezelni. A szabadságért folyó harcban sok mindent félre lehet tenni. Gondoljunk arra, hogy a 13 hős tábornok között mennyi nemzetiségi, vallási és még nagyon sok különbözőség volt, de egy valamiben biztosan egyeztek: az emberi méltóság, a szabadság tekintetében, abban, hogy egy nép egy nemzet maga dönthessen a sorsáról, ebben egyetértettek. Képesek voltak meghalni is érte. Tehát mindig vannak olyan közös értékek, célok, amelyekért félre lehet tenni a különbözőségeket. A különböző véleményeknek el kell férniük egymás mellett. Ez egyrészt a mi transzszilván örökségünk is, és a vallásszabadságtól kezdve nemcsak magunkénak tudjuk, hanem próbáljuk életben is tartani. Mert a különböző véleményeknek, hiteknek el kell férniük egymás mellett. Ha nem így történik, a különböző emberek sem férnek el egymás mellett. Ezt az örökséget is tovább kell vinnünk! Nyilatkozta a magyar nyelvű sajtóval folytatott párbeszéden Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök.