Nagy Rozália, Tőzmiske község kulturális referense amellett, hogy még táncol a simonyifalvi, megfiatalodott, 9 párra bővült Leveles néptánc együttesben, maga foglalkozik az együttes menedzselésével is.
– Hogyan zajlott le az együttes megújulása?
– Amikor láttuk, hogy az idősebbeknek sok más teendő miatt teherré vált a próbákon való részvétel, a fellépések is gyakori akadályokba ütköztek, világossá vált: ha nem újítunk, veszélybe kerülhet a tánccsoport léte. Éppen ezért, az iskolában megszólítottunk gyerekeket, hogy érdekelné-e őket a néptánc. Gondolkodási időt hagytunk számukra, majd az igent mondókat meghívtuk egy-két próbára, hogy könnyebben eldönthessék: belevágnak-e vagy nem. Eleinte jóval többen voltak, de nem mindenkinek tetszett a kötöttség és a fegyelem, ezért elmaradoztak. Amikor már látszott, hogy a 9 pár biztosan megmarad, szakképzett oktatót hívtunk.
– Ki az oktató-koreográfusuk?
– Farkas Tamás békéscsabai táncoktató 2 éve foglalkozik velünk. Új táncot mindig téli időszakban tanulunk, amikor több az idő, meg amikor kapunk rá pénzt. Az új táncot általában a Simonyifalvi napokra begyakoroljuk, hogy ott bemutathassuk.
– Eddig hány táncot tanultak vele?
– Első táncunkat, a délalföldit Haász Endre, az én táncpartnerem tanította be, Farkas Tamás közreműködésével elsőnek a vajdaszentiványi táncot tanultuk, ami kezdőknek való. Azóta viszont szépen fejlődtünk, bevállaltuk a szatmári táncot is, ami már jól megy. A fiatalok hozzáállásán látszik az elszántság, az akarás, ami a mozgásukra is rányomja bélyegét. A most következő télen a mezőségi táncot szeretnénk megtanulni, aminek a gyakorlását már novembertől szeretnénk elkezdeni. A koreográfusnak legkevesebb 8 alkalommal el kell jönnie az új tánc összeállításához.
– Kivel próbálnak az oktató távollétében?
– Én, illetve a simonyifalvi Haász Endre gyakoroljuk a fiatalokkal a megmutatott, begyakorlásra váró lépéseket.
– Nem kérdem, hány éves Ön, de úgy látom, a legtöbb gyermeknek az anyja is lehetne. Mit jelent az Ön korában a gyerekekkel táncolni?
– Nekem nagy öröm, hogy elfogadnak, velük táncolhatok. Érzem a koromat és azt is, hogy a gyakori próba és fellépés túl sok nekem. Szerettem volna abbahagyni, de a gyerekek nem engedték. Azt mondták: „anyuci, ha nem jössz, mi sem táncolunk tovább.”
– Talán köztük táncolnak a saját gyermekei is?
– Nem. Sem a lányom, sem a fiam nem táncol az együttesben. Most is azt indítványoztam, hogy az új tánc betanulásának a kezdésétől abbahagyom, mivel már nem érzem magam képesnek a folytatásra. Megkértek, ha nem is táncolok aktívan, maradjak velük. Magam 11 éve táncolok, akkor örömmel fogtam hozzá, ma is hasonló lelkesedéssel teszem. Szerintem azért vagyok manapság is közöttük, mert nagyon szeretek táncolni. Amikor látom a gyerekek lelkesedését, a fegyelmét, magam is szívesen maradok velük. Fegyelmi gondok nincsenek, bárhova megyünk, senki nem maradozik el, tehát egészséges a csapatszellem.
– Mindnyájan Simonyifalván járnak még iskolába?
– Dehogy, közülük már csak 4 tanul itthon. Éppen ezért a próbákat csak hét végén, főleg szombat esténként tudjuk megszervezni, amikor a bentlakásokból itthon vannak. Péter Anikó és táncpartnere, Szigeti Botond már a régi együttesben is táncoltak, Bartha Barby és Farkas Emil, Nagy Gréta és Szilágyi Jácint, Körömi Alexandra és Futó Zsolt, Péter Adél és Simon Róbert, Futó Ingrid és Simon Krisztián, Szlávik Nóra és Bartbina Norbert, illetve Gáll Csilla és Kovács Tamás újaknak számítanak, míg a veteránok, Nagy Rozália és Haász Endre még idén táncolunk az Levelesben
– Ki támogatja a Levelest?
– A Tőzmiskei Polgármesteri Hivatal fizeti a koreográfust, de a tavaly kapott új rend ruhámnak a költségeit is a hivatal állta, biztosítják a fellépésekkel járó utazásokat is. A meglévőn kívül még egy rend ruhát összeszedtünk a régi tagoktól, tehát jelenleg két rend ruhának van, ami elégséges a megyebeli fellépésekhez. Nagy szerencse, hogy a támogatás és a lelkesedés találkozik a Leveles néptánc együttes működésében.
– Ehhez kívánunk további kitartást és sok sikert.
Hozzászólások