Megvették a régi színházat?

„Meddig tart a hatóságok gúnyolódása?” – tette fel a költői kérdést Gheorghe Schwartz író sajtóközleményében. Mint ismeretes a régi színház tulajdonosainak eladási szándékáról értesülve, az író az ország első állandó kőszínházának nagykövete lett. Látva, hogy a közigazgatási intézmények sorra mondanak le az épület elővásárlási jogáról, az író alapítványt hozott létre, hogy az adományokból összegyűlt összegekből meg lehessen vásárolni a színház épületét, ám ez sem hozott eredményt, vagy legalábbis nem idejében. Miután az író utolsó reménye is elszállt, hogy a város tulajdonába kerüljön az épület (a polgármester egy városi tanácsülésen úgy spekulált, hogy a tulajdonosok majd felajánlják az épületet és a városnak adományozzák azt) különböző módokon szorgalmazta a színház megvásárlását. A városvezetés október 22-re meghirdetett egy közvitát az ügyben.

„Ahogy már mondtam a városi tanácsosokkal való találkozásom során a régi színház az aradiaknak való visszaszolgáltatásával kapcsolatban, a véget nem érő viták ideje lejárt, tettekre van szükség. Amit október 22-én még nem tudtam, az az, hogy az épület négy nappal a közvitát megelőzően már el volt adva! Mivel elképzelhetetlennek tartom, hogy a Városháza ne tudott volna erről a közvita idején, feltehetjük a kérdést, meddig tart a hatóságok gúnyolódása? Vagyis civilizáltan megbeszéljük hogyan lehetne megmenteni a színházat, amely a kulturális fejlődés mérföldköve, megoldásokat javasol a városvezetés, és közben az orra alatt nevet azokon, akik komolyan veszik? ” – írja Gheorghe Schwartz író sajtóközleményében.

„A végeláthatatlan vitáknak és hazugságoknak vége. A színházépület megvásárlása után, de a szomszédos épület nélkül, amely hozzá tartozik, amely nélkül a színház nem tud működni, és miután ugyanaz a társaság érdekelt az Ardealul Hotel megvásárlásában is, ami szintén nem tud működni az épület azon része nélkül, ahol egykor a Mureșul mozi működött, az egyetlen megoldást a csere jelenti az épületek egyesítéséhez. Vagyis az egykori Mureșul mozival rendelkező épületrészt a színházért cserébe átengedhetné a cég. Egyébként ugyanaz a szánalmas helyzet várható, mint ami a Goldiș utcai Bohus-palotában található egykori Stúdió mozi ügyében fennáll.

Ameddig nincs minden veszve, folytatjuk a harcot, tudva, hogy a közvélemény a mi oldalunkon áll. És tudva, hogy a sok száz, nemcsak aradi, hanem bukaresti, iași-i, kolozsvári, vagy konstancai újságokban megjelent, a színházról szóló újságcikk megteszi hatását, és a televíziós szerepléseiben támogatást ígérő polgármester is észreveszi, hogy van érdeklődés az aradiak részéről a helyi és országos kulturális szimbólum visszaszerzésére. Mi megpróbálunk legalább olyan kitartóak lenni, mint az UTA futballcsapat bátor szurkolói, akiknek sikerült szert tenniük arra, amit kértek.

Most itt az ideje a cselekvésnek. Nem fogadunk el több az október 22-eihez hasonló tréfát!” – mondta az író.

„Másrészt Temesvár és Nagyvárad mellett, Arad a főúton lévő több tíz üres helységével kezd egy second hand városnak tűnni, hogy ne mondjunk rosszabbat” – teszi hozzá.

A régi színház adásvételével kapcsolatosan valóban már október 22-én olyan híresztelések keltek lábra, hogy azt már megvásárolták. Ezen, nem hivatalos hírek szerint az épületet a MANEVI Pro Transilvania vásárolta meg a tulajdonosok kérte 200 000 eurós összegért.