In memoriam Gróf László (1933–2020)

Nagyhéten kaptam a megrendítő hírt Feiszt György szombathelyi levéltárostól, történésztől, hogy kedves jó barátja, az Oxfordban élt Gróf László térképtörténész életének 88. esztendejében rövid betegség után elhunyt. Ismeretségünk, barátságunk több mint másfél évtizedre nyúlik vissza, azóta vált Déva Gróf László és Feiszt György erdélyi előadókörútjainak kihagyhatatlan állomásává. Tavaszi jövetelük igazi ünnep volt. A Hunyad megyei kisközösségekben tartott előadásaikkal nem csupán tudást hoztak, de bátorítást, önértékelésünk érősítését is. Nagy szeretettel, tisztelettel őrzőm Gróf László emlékét, hálás vagyok találkozásainkért, őszinte barátságáért és köszönöm Feiszt György emlékező sorait. (GBR)

Gróf László térképtörténész, az angol Királyi Földrajzi Társaság tagja 2020. április 6-án, Oxfordban hunyt el. Szombathelyen született, 1945-től Sárváron nevelkedett. A tejipari szakiskolát végzett fiatalember 1956 novemberében emigrált Angliába. Hazájához való kötődését a hozzá írt levelek bélyegeinek összegyűjtése tette szorossá. Szisztematikusan fejlesztett gyűjteményei több kiállítás aranyérmét nyerték el. Egyik alapítója volt az Egyesült Királyságban működő „Hungarian Philatelic Society of Great Britain”-nek. Az egyesület félévenként megjelenő értesítőjét négy évtizeden át szerkesztette. E munkásságának elismeréseként 1986-ban a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő Magyar Filatéliai Tudományos Társaság tagjai sorába választotta. Az Oxfordi Egyetemen diplomázott. Az angliai szalmafonásról írt egyetemi dolgozatát, professzora javaslatára, a Barracuda Kiadó 1988-ban önálló kötetben jelentette meg. A mű második, magyarországi és erdélyi szalmafonó hagyományokkal kiegészített, kiadása 2002-ben hagyta el a nyomdát. A rendszeresen hazalátogató Gróf László történeti érdeklődése fokozatosan fordult hazájának, Vas megyének, és ősei városának, Sárvárnak a múltja felé. Megírta Sárvár postatörténetét, és 1985-ben a városnak adományozta a Nádasdy-vármúzeumban állandó kiállításon látható „Carta Hungarica” térképgyűjteményt. Az 1960-as évektől kutatta és gyűjtötte Magyarország régi térképeit. Ezzel kapcsolatos eredményeit hazai és nemzetközi szaklapokban rendszeresen publikálta. Figyelemmel kísérte a történelmi relikviákat áruba bocsátó londoni árveréseket. Az esetenként felbukkanó, Vas megyéhez köthető, ritkaságokat megvásárolta és hazahozta. Így került, több egyéb mellett, a sárvári múzeumba Matthias Greischer két, várat ábrázoló híres metszete, vagy Nádasdy Tamás országbíró missilise, továbbá a Vas Megyei Levéltárba egy ritkaság számba menő XVIII. századi hadműveleti térkép. A kartográfus szakma Európa-szerte Gróf Lászlót tartja Abraham Ortelius munkássága vezető szakértőjének. Több mint 100 lapból álló Ortelius-térképgyűjteménye ma már az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményét gazdagítja. Munkatársa és szakmai konzulense volt Szántai Lajos unikális, 1996-ban megjelent Magyarország XVI–XIX. századi nyomtatott térképeit publikáló, kétkötetes „Atlas Hungaricus”-ának. Gróf László nevéhez fűződik a magyar kartográfia elmúlt évtizedeinek legnagyobb felfedezése. Több ország könyvtáraiban végzett, minden részletre kiterjedő kutatással kiderítette, hogy az 1760-ban megjelent első magyar nyelvű világrész-térképeket az erdélyi Bod Péter készítette. Ennek köszönhetően a magyarigeni református lelkész ma már nemcsak a magyar irodalomtörténet és teológia, hanem a kartográfia panteonjában is méltó helyet kapott. A megnyilvánuló érdeklődés hozta, hogy e témakörben az elmúlt másfél évtizedben Feiszt György levéltáros barátjával Erdély közel száz településén több mint kétszáz előadást tartott. Gróf László a szakmai és baráti kapcsolatteremtésben utolérhetetlen volt. Kultúrtörténeti missziójának köszönhető, hogy a „Sárvári Folklórnapok” rendezvényeinek visszatérő szereplője lehetett egy kelta hagyományokat őrző és bemutató angliai tánccsoport, majd ezt viszonozva angliai előadókörutat tehetett a sárvári „Regös” együttes. Az ő kezdeményezésének és fáradhatatlan szervező munkájának eredménye volt azt is, hogy a város 2013-ban monográfiát szentelt Gottesmann Alfrédnek, az 1964-ig Sárváron élt, napjainkra már-már elfeledett nagybányai festőművésznek. Gróf Lászlót családja, hozzátartozói, barátai, közeli és távoli ismerősei gyászolják. A halálhírét közzé tévő internetes bejegyzést több mint fél ezren megrendülten kommentálták. „Mindig csodáltam a végtelen energiád, szenvedélyed és a mindent megőrző memóriád” – fogalmazza egyikük; „Minden év májusa ünnep volt számunkra, mert ő eljött előadást tartani, beszélgetni, kérdezni erdélyi kisebb vagy nagyobb küzdelmeinkről. Értette és érezte azt, mit jelent itt élni és megmaradni” – írja a másik. Egy angol tisztelője így búcsúzott tőle: „Jó, hűséges és segítőkész barát volt, nagyon fog hiányozni mindenkinek, nekem is. Sokat tett Magyarországért, de Angliának is nagy előnye lett, hogy ide költözött! Nyugodjék békében!” Úgy legyen!

Feiszt György