„Menni kell az árral! Tudj élni!” (1.)

– Sok mindennel foglalkozol. Tulajdonképpen minek tartod magad?

– Üzletember lett belőlem. Fiatalabb koromban sokat zenéltem, édesapám is zenész. Lakodalmakba jártam. Ezért ismerek annyi magyar nótát, meg románt is. Nagykárolyban a magyarok és a románok fele-fele arányban élnek. Közben üzletember lettem, főleg marketing téren. Ez belevitt a kereskedelembe.

– Konkrétan mivel foglalkozol?

– Fém öltözőszekrényeket forgalmazok gyárak, iskolák vagy sporttermek részére. Büszke vagyok arra, hogy első vagyok Romániában, Magyarországon és Szerbiában, aki piacra hozta az okos fémszekrényeket. Egy kártyával, egy telefonnal ki tudod nyitni a szekrényt.

– Evvel párhuzamosan rádiós is vagy.

– Kicsi gyerekkorom óta közel álltam a rádióhoz. Mindig a középpontban voltam. Hároméves koromban zeneóvodába írattak, ahol több volt a hangsúly az éneken, megismertem a hangszereket. Nagykárolyban van egy nagyon híres zenekar, a Kastélylakók (Castelanii).  Rengeteg turnéra, dalversenyekre jártam velük 1985-től a kétezres évek végéig.

„Egy idő után aradi leszek”

– Nagykárolyban érettségiztél?

– Igen. Román iskolába jártam.

– Jól beszélsz magyarul. Írni, olvasni is?

– Olvasni igen, írni nem, de pár éve megmakacsoltam magam, és elkezdtem írni tanulni magyarul.

– Szeretsz olvasni?

– Humán szakon, filológián végeztem. Rengeteg román és angol nyelvű könyvet elolvastam. A magyar kimaradt. Nagymamám volt az, aki látva, hogy már uralom a román nyelvet, elkezdte az orrom elé tolni a magyar újságot.

– Milyen nyelven beszéltél a családban?

– Otthon magyarul beszéltünk, baráti társaságom viszont vegyes volt; a románok boldogultak magyarul, a magyarok legtöbbje pedig tudott románul. Nem volt probléma a nyelv.

– Mióta vagy Aradon?

– Nyolc éve.

– Mennyire tartod már aradinak magadat?

– Hat évet úgy éltem le Aradon, hogy nem sok közöm volt a magyarsághoz, annak ellenére, hogy a Radio Arad-ban Varjasi Krisztiánnal együtt csináltuk a Hangos-műsort. Még nem ismerem eléggé a helytörténetet. Jelenlegi kapcsolatom, leendő feleségem, Emília által sikerült megismernem az aradi magyarságot, ami nem tűnt befogadó közösségnek. Én is forróbb fejű vagyok, és nekem nehéz volt elfogadnom bizonyos dolgoknak itteni működését. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy egy idő után aradi leszek. Ehhez meg kell ismernem a helytörténetet, az itteni embereket, a közösséget. Ezért is örülök, hogy Nótáros Lajossal elindítottuk az interneten az első aradi podcastet, a Hundörgést. Rengeteget tanulok. Mind szakmailag Lajostól, mind helytörténetet aradi emberektől, hogy milyen is volt valójában itt az élet; és minden műsor után párhuzamot vonok: mit éltem én meg Nagykárolyban, Szatmáron aztán Kolozsváron, és itt mi volt.

„Szerelemből kerültem Aradra”

– Miért jöttél Aradra?

– Szerelemből. Egy volt kapcsolatom hozott ide. Mindketten nagykárolyiak voltunk, párhuzamos osztályokba jártunk. Ő Temesváron élt, én Kolozsváron. Dúlt a l`amour. Ő itt talált munkát, s én is váltottam, itt kezdtem újból.

– Mit végeztél az érettségi után?

– Nem fejeztem be egyetlen egyetemet sem. Elkezdtem négyet. Tizenkilenc évesen belecsöppentem a sajtó világába; nem volt időm a továbbtanulásra. A rádióval már szórakoztam a líceumban. Autodidakta módon tanultam a szakmát. Aztán elindítottunk egy reklámügynökséget, amely Budapest–Nagykároly–Kolozsvár vonalon mozgott. Ehhez szükség lett volna felsőfokú végzettségre. Elkezdtem a közgazdasági egyetemet, de csődbe ment a cég.  Ezután kerültem Kolozsvárra. Nagy szerencsém volt ott, mert kaptam állást egy lízingcégnél. Beiratkoztam a Spiru Haret Egyetemre. Másodéves koromban kiderült, hogy ennek az egyetemnek nincs akkreditációja, és bezárták. A negyedik egyetemet a szerelem miatt hagytam abba.

„Néha szoktam még ütni a zongorát”

– Még foglalkozol zenével?

– Most már nem.

– Emlékszem, hogy az első könyvbemutatómon zongorán kísérted Popa Armand barátomat, aki énekelt gitárral a kezében.

– Zenekarban is játszottunk együtt. Egy ideig működött partyzenekarunk. Majd abbahagytam, mert vissza akartam költözni Kolozsvárra. De hát belépett a képbe leendő feleségem, Emília.

– Teljesen elszakadtál a zenétől?

– Otthon néha szoktam még ütni a zongorát. És nagy zenehallgató vagyok. Ennyi!

„Megszólaltatjuk az aradi magyarságot”

– Honnan jött a Hundörgés, az első aradi podcast ötlete?

– Pár évvel ezelőtt ismertem meg Nótáros Lajost. Kávézgattunk, beszélgettünk. Hamar rájöttem, hogy vannak közös pontjaink. Szóba jöttek a nyomtatásban Aradon megjelent interjúkötetek. Felvetettem, hogy lehet, vannak emberek, akik lusták olvasni. Mi lenne, ha leülnénk mi ketten, Lajossal, és „osztanánk az észt”? A hallgatók meghallgatják mindkettőnk véleményét, és egyesek nekem adnak igazat, mások Lajosnak. És jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megszólaltatnánk az aradi magyarságot. Ne legyen interjú, hanem egy beszélgetés. És a hanganyag megmarad, úgy, ahogy az írás. És úgy érzem a visszajelzésekből, hogy ez kellett. Megmarad az utókornak, hogy a beszélgetőtársak a saját hangjukon szólalnak meg.

– Végül is mi a podcast?

– Egy rendszeresen jelentkező rádióműsor az interneten, amelynek részeit akkor hallgatod meg, amikor akarod. És ingyen. Hallgatását bármikor abbahagyhatod, és ott folytatod, ahol abbahagytad.

– Gondoltok a fejlesztésre?

– Igen. Szeretnénk a jövőben videóra is felvenni a beszélgetéseket.

„Kaptunk hideget-meleget”

– Beszéljünk a Hangos Rádióról is egy kicsit. 2016-ban, első könyvbemutatóm előtt, délután Varjasi Krisztiánnal felhívtatok telefonon, és kérdeztetek a kötetről.

– A Radio Arad egy román kereskedelmi csatorna. Jött az ötlet, hogy csináljunk Varjasival egy magyar műsort. Megkaptuk a vezetőség beleegyezését. Összedobtuk a műsort, kereskedelmi hangulatot adtunk neki. Kaptunk is érte hideget-meleget. Igaz, hogy voltak ott hibák is. Engem személy szerint zavart, hogy sokan nem tudtak ennek örülni. Nem azt vártam, hogy megdicsérjenek, de örülhettek volna, hogy ez megtörtént. De láttam, hogy van egy aradi szokás: mindenben a rosszat keresik: „Mit akar?”, „Miért csinálja?” Eszükbe sem jutott, hogy lehet, épp volt ideje, és megvolt a lehetőség. Ez engem idegesített. Akkoriban még nagyon szívre vettem a negatív kritikákat. Megkaptuk azt is, hogy túl lazák vagyunk, nem így kell ezt csinálni. Ment az irigykedés. „Kinek képzelik magukat, hogy ezt csinálják?!” Akárki megcsinálhatta volna.

– Mennyi ideig működött ez a műsor?

– 2014-től 2017-ig. ’17-ben tettük le a lantot. Pedig már elértük azt, hogy heti három alkalommal jelentkeztünk.

– Volt anyagi vonzata?

– Szinte semmi. És azt mondtuk, hogy más prioritások vannak. Közben rájöttünk egy nagyon fontos dologra: nagyon nehéz megszoktatni az embereket egy kereskedelmi rádióban, hogy pontos időben, valamikor ott legyenek. És azt, hogy az aradi magyarok ennél többet érdemelnek. És leálltunk… Egy évig eltávolodtam a rádiótól, saját üzletem ügyeit intéztem teljes erővel. És jött a járvány. Kriszti elment a rádiótól, hívott a tulajdonos, hogy vegyem át a műsorát. Elvállaltam. Elkapott a gépszíj.

„Van egy rádió, amely az aradi magyaroké”

– A mai Hangos Rádió más, mint az, amit Krisztivel csináltál?

– A két projekt között az a különbség, hogy a Hangos egy román rádió magyar nyelvű műsora volt egy meghatározott idősávban. A Hangos Rádió egy 24-ből 24 órát működő, online magyar rádió jelenleg. Feladata: rászoktatni a magyar ajkú embereket arra, hogy van egy rádió, ami az övék. Ez a rádió a miénk. Megszólalnak benne román zenék is, olyan számok, amelyek egy bulin, egy társaságban elhangzanak. 60%-ban magyar zene megy, a többi külföldi és román.

– Kereskedelmi rádiónak tekinthető?

– Kereskedelmi rádió lehet majd valamikor. Onnan indult, hogy hobbi szinten akartam indítani egy online rádiót, ahol csak zene szól. De átvettük a Hundörgést, hogy menjen ott is. Mellém állt Bartis András, Szabó Róbert (Piczi) és Matekovits Alpár, három olyan ember, aki az én korosztályomhoz tartozik, és látja, hogy mi van az aradi magyarsággal, meg azt, hogy azok az emberek, akik tudnának valamit csinálni, sajnos kiöregedtek, nincs utánpótlás, mert nagyon sokan elmentek. Viszont itt vagyunk páran, akik ha nem is mind aradiak, magukénak érzik ezt a várost. Persze addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Ne az legyen, hogy csak a szánk jár.

– Az anyagi háttér honnan biztosított?

– Jelenleg saját zsebből álljuk a költségeket. Mindent legálisan csinálunk, nehogy valaki belekössön. Természetesen minden az érvényes jogszabályok szerint történik, a sugárzáshoz szükséges összes engedélyt megszereztük.

– Arra nem gondoltál, hogy ebből egy rendes rádió legyen?

– Gondolkozunk rajta, hogy ebből egy FM hullámsávon sugárzó csatorna legyen. Nagyon nehéz ügy, mert Arad már kb. 11 éve nem kapott frekvenciát. Ez nagyon kemény dió, de a gondolat ott lebeg előttünk.

„Nem fogjuk eladni a lelkünket”

– Mikor kezdett működni a Hangos Rádió?

– Április elején. Jó volt a start. Sok szakmabelivel beszéltem Budapestről, Kolozsvárról. Nagyon dicsérik a kezdeményezést. Ez is azt támasztja alá, hogy ez kellett, szükség volt rá!

– Kik a munkatársaid a rádióban?

– Ez egy együttműködés. Megpróbáljuk összeszedni azokat a magyar ajkú embereket – nem csak fiatalokat –, akik tudnának valamit mozgatni ebben a városban, de nem mozgatnak, mert nincs idejük, vagy mert éppen eddig nem tudnak. Megpróbálunk összehozni egy olyan szervezetet, melynek bárki tagja lehet, aki valamit csinál, építő jellegűt alkotna, tenne a magyar közösségért. Nem csak azért lépünk be, mert magyarok vagyunk, hanem azért, mert valamiben tudunk segíteni. Ezt projektszerűen gondoljuk. Jelenleg Bartis Andrással, Szabó Róberttel (Piczi) és Matekovits Alpárral aktívan munkálkodunk. Örömmel tapasztaltam, hogy Aradon még vannak emberek, akik képesek jó dolgokat csinálni, de nem egyedül, mert nem tudnak annyi időt áldozni arra. Például megkerestük Pálfi Kingát és László Ferit is, akik szintén az interneten elindították a Ládát. Megkérdeztük, hogy leadhatjuk-e ezt is a Hangosban. Természetesen rábólintottak. És nem utolsósorban Bognár Levente volt aradi alpolgármesternek köszönhetően a Békéscsabai Médiacentrumtól kapunk 3 műsort: egy mozis podcast-et (Apa mozit hajt), az Aktuálist, amely aktuális hírekkel, témákkal foglalkozik, és a Művészbejárót, amely inkább művészeti tematikát érint. Ezzel a „média-híddal” remélhetően kiszélesíthetjük a kulturális együttműködéseket.

– Van neked valami anyagi hasznod ebből a rádiózásból?

– Nincs semmilyen anyagi hasznom.

– Távlatilag lehet?

– Ha sikerül ebből egy FM rádiót kiépíteni, akkor igen. Egy kereskedelmi rádió pénzt generál. De nem ezzel a céllal indítottuk a Hangos Rádiót. Hiánypótló terméknek álmodtuk meg.

A csapat minden tagjának megvan a maga üzlete, megélhetősége. A médiából nem könnyű megélni. Azt meg nem fogjuk csinálni, hogy eladjuk a lelkünket.

– Mi fűt mégis?

– A magyarságtudat.

„Legfontosabb, hogy valós információt adjunk át”

– Hogy telik egy napod mostanában?

– Nagyon korán kelek, mert vezetem a Radio Aradban a reggeli műsort, ami 7-kor kezdődik. Kilencre beérek az irodámba; délután, estig értékesítés (marketing, e-mailek stb.) A Hangos Rádióban egyelőre minden online folyik. Este otthon vagyok a családdal. Megtanultam, hogy a hétvégéknek is a családról kell szólniuk.

– Mi kell, hogy jellemezzen egy jó rádióst?

– Nehéz megfogalmazni. Attól függ, hogy milyen rádióról beszélünk. Más a stílus egy állami rádiónál, és más egy kereskedelmi adónál. Szerintem jelenleg az a jó rádiós, aki élő műsorokat készít, akinek sikerül nagyon ügyesen leszűrni, hogy mi a jó hír, és utána sikerül ezt úgy előadni, úgy felolvasni, hogy ez a hallgatónak jó legyen. Csak az információt adja át. Annyira sok már a szenny a sajtóban, hogy az a sikeres rádiós, aki jól át tud adni egy konkrét információt. Amikor átadja az információt, adja meg a lehetőséget, a szabadságot a hallgatónak, hogy ő döntsön. A legfontosabb, hogy valós információt adjon át.  Borzasztó, ami manapság van a rádióban, tévében. Az önmutogatás, a minél alpáribb beszéd… Mi nem engedhetjük meg ezt magunknak. A kisebbségi rádiók nem engedhetik meg maguknak, hogy lemenjenek arra a szintre. Mi értékeket őrzünk, védünk és átadunk a következő generációnak is.

– Megbecsüli munkádat az aradi magyar közösség?

– Kit érdekel?! Nem azért csinálom.

– Mennyire érzed magad közel hozzá? Azért kérdem, mert nagyon ritkán láttalak magyar művész kiállításának a megnyitóján, könyvbemutatón, általában magyar kulturális rendezvényeken.

– Ahhoz idő kell. Követem a sajtóból a kulturális eseményeket. Látom, hogy egyre több a szenny. Ez a vírusjárvány be is tett minden kulturális rendezvénynek. Volt egy periódus, amikor megpróbáltam járni mindenhova. De nem vagyok híve a könyvbemutatóknak. Múzeumba néhányszor elmentem. Szerintem kinőttem azt a kort, hogy premieren ott legyek a színházban.

– Az Aradi Kamaraszínház előadásaira jársz?

– Nem jutottam el mindegyikre.