Mentsük meg pusztuló nemzeti értékeinket!

Odvas (Odvos) Lippától 14 km-re keletre, a Maros jobb partján fekszik. Először 1440-ben, Oldwas néven említették. A középkorban a Solymosi-uradalomhoz tartozott.1784 novemberében a felkelők feldúlták a nemesi kúriáit.

1880-ban Márki Sándor így írt a faluról: „…a még megmaradt kevés kath. német úgy akarja magát megkülönböztetni az oláhoktól, hogy faházait rendesen kereszttel jelöli meg. Az 1089 lakos egyébiránt a kézműiparban főleg kosarak fonásával vesz részt. Bérczes, sziklás határukban elég bőven terem a kukoricza, és berzenczei szilva; erdejük nagy és szép. A parasztok nehány kék- és homokkő-bányát is művelnek, természetesen minden gond nélkül.”

1895-ben id. Konopi Kálmán 2050 holdas uradalmának 76%-a volt erdő és 15%-a szántó.

1896-ban 71 odvosi és milovai lakos állami, magyar tannyelvű iskolát kért az Arad vármegyei alispántól. 1897-ben az id. Konopi Kálmán földbirtokos által fölajánlott épületben megnyílt az állami népiskola, ugyanekkor megszűnt ortodox iskolája. 1902-ben magyar óvodát is létrehoztak.

Népessége

1900-ban 1177 lakosából 1066 volt román és 108 magyar anyanyelvű; 1070 ortodox, 79 római katolikus és 21 zsidó vallású.

2002-ben 500 lakosából 488 volt román nemzetiségű; 402 ortodox és 83 pünkösdista vallású.

Látnivalók

A Konopi-kastély 1800 után épült, egy a 17. század második feléből való udvarház alapjaira, klasszicista stílusban. A második világháború után úttörőtáborok helyszíneként szolgált. A rossz állapotú, parkkal körülvett kastélyt a család visszakapta, de nincs pénze a felújításra.

A kastélyhoz tartozó katolikus kápolnát 1769 és 1774 között építették.

Az ortodox templom 1868 és 1870 közt épült, egy korábbi fatemplom helyén. Dísze a külső falán található mozaik.

(Wikipedia)

Konopi Kálmán

Mezőgazdasági szakíró

(Odvos, 1880. jan. 21.–1947. nov. 27., Odvos).

Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron és Budapesten a római katolikus főgimnáziumban végezte. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. Halléban és Berlinben a mezőgazdasági főiskolán is tanulmányokat folytatott. Hazatérte után saját földbirtokán gazdálkodott. 1911-ben kezdett búzanemesítéssel foglalkozni, Odvoson egy laboratóriumot hozott létre. Néhány év alatt a bevált törzsek már állami elismerésben részsültek. Az impériumváltást követően a Kolozsváron megjelenő Erdélyi Gazda munkatársa, 1937-től az EMGE Arad megyei fiókjának elnöke, az aradi Mezőgazdasági Kamara intézőbizottságának tagja lett. Szakemberi tekintélyét azzal is növelte, hogy a 20-as években lisztminőség-vizsgálati eljárást dolgozott ki. Mintegy három és fél évtizedes munkája alatt több elfogadott búzafajtát nemesítetett ki, az egyik az „Odvosi 241” kiváló tulajdonságaiért Erdély-szerte termesztett. Utolsó éveiben a bükköny, a vörös-lóhere és a kukorica nemesítésével is foglalkozott. Tapasztalatait cikkeiben, valamint két könyvben (Utazás a búzavetőmagtól a mindennapi kenyérig, 1932; Jó búzából lesz a jó kenyér, 1936) tette közzé. A családja által alapított odvosi római katolikus templom fala mellett helyezték örök nyugalomra.

Itt töltötte gyermekkorát az 1850-es évek első felében Paál László festőművész. Édesapja a falu postamestere volt.

(Ujj János: Arad megye neves szülöttei)           

Az „Odvosi” búza

Talán még sohasem szállott oly buzgón a fohász a szívekből az ég felé a mindennapi kenyérért, mint napjainkban. És soha nagyobb felelősséget nem viseltek gazdák, hogy helyesen és lelkiismeretesen termeljék a kenyeret adó búzát, mint ma, amikor talán a gazdák munkájának az eredményétől függ a háború és ezáltal népek sorsa is.

A gazdától a mai idők azt követelik, hogy földjén több kenyeret termeljen, mint békében, de amellett az ipari növényeknek is jusson hely, mert ezek fonalat, cukrot, olajt, stb. adnak, amelyeknek ugyancsak fokozott szűkében vagyunk. A búzára tehát kevesebb terület jut       és mégis többet kell termelnünk. Ma már minden gazda jól tudja, hogy a terméseredményeink leghathatósabb fokozója a nemesített vetőmag használata.

A Gazda hasábjain és az EMGE által rendezett tanfolyamokon sokszor esett már szó a nemesített búzákról és különösen a nálunk legjobban bevált és legáltalánosabban elterjedt „odvosi” búzáról. Sok gazda termeli is már évek óta, de talán sokan vannak gazdatársaim között, akik nem tudják, hogy hol és hogyan keletkezett az odvosi nemesített búza, ezért elmondanák róla egyet-mást.

Amikor dr. Konopi Kálmán, a Maros-völgyében fekvő odvosi birtokán – ezelőtt több mint három évtizeddel – elkezdte a búzanemesítést, eleinte talán csak a saját mulatságára csinálta, de amikor munkájának az eredményei kezdtek kibontakozni, akkor már a gazdatestvérein való segítés gondolata testesült meg munkájának az eredményében. Abban az időben voltak már nemesített búzák, sőt igen jó nemesítések is akadtak. Neves gazdák, nagy uradalmak foglalkoztak a búzanemesítéssel, de ezeknek az egyébként kiváló búzáknak – kiváló más tulajdonságaik mellett – éppen az igényesség volt a hátrányuk. Az agrárreform után Konopi Kálmán felismerte a helyzetet: olyan búzát kell előállítania, amelyet nyugodtan adhat a kisgazda kezébe, mert az a kisgazda külterjes viszonyai között is megállja a helyét.

1911-ben egy kondorosról származó tiszavidéki búzából kezdődött el a nemesítés. Dr. Konopi Kálmán a páratlan türelmével ezer és ezer tövet vizsgált meg, válogatott ki. Minden egyes tő törzskönyvi lapot kapott, mindegyiket külön-külön a legnagyobb gonddal vetette el, aratta le, gyűjtötte be. Aztán újabb türelmi munka következett: az alkalmatlanokat sorra kiselejtezte és csak azokat a törzseket tartotta meg, amelyek a felállított követelményeknek teljes mértékben megfeleltek.

Aki járt az odvosi nemesítő gazdaságban, csodálkozva szemlélhette a laboratórium tengernyi műszerét, precíz kis mérlegeit, apró rostáit. Mint valami játékszerek, úgy tűnnek fel ezek az aprócska rosták és gépek. Ezeken a játékszereken folyt a komoly munka, ezeken mérte le Konopi dr. egy-egy tőnek a termését, hektoliter súlyát, ezeken vizsgálta meg a sikermennyiséget és minőséget, a szalma erősségét, szóval mindazokat a tulajdonságokat, amelyekre a nemesítőnek figyelemmel kell lennie. Ezeket az adatokat pontosan feljegyezte és a következő évben az ivadékoknak kellett a laboratóriumban megmutatni, hogy örökölték-e a szülők tulajdonságait. A vizsgát kiállott törzsek aztán a tenyészkertbe kerültek újra, majd onnan ki a szaporító parcellákra. Hosszú évek lelkiismeretes munkájának eredménye az „Odvosi” nemesített búza. És hányszor forgott veszélyben a hosszú évek munkája, mennyi gonddal és aggodalommal kísérte dr. Konopi Kálmán az ő tenyésztörzseit. Különösen, mikor a Maros áradni kezdett tavaszonként és megsemmisítéssel fenyegette a kísérleti búzatáblákat.

Az első bevált törzsek, amelyek már állami elismerésben részesültek, a 3-as és a vöröskalászú 9-es voltak. Most már évek óta, mint legjobbnak bizonyult törzs, a 241-es került forgalomba.

Jó tulajdonságai közül kiemeljük a korai érését és rozsdaállóságát, amely a meglehetősen erős szalmával párosulva, védelmet nyújt a búza legnagyobb veszedelme, a megszorulás ellen. Bőtermőség tekintetében bármelyik búzánkkal felveszi a versenyt. Minősége elsőrendű.

A világ 1911 óta nagyot fordult, az idők vihara alapjaiban rázta meg a világot, kevés dolog bizonyult értékállónak, de a becsületesen elvégzett munka érték marad és ennek a törvénynek szimbólum az odvosi búza.

(Takács Miklós: Gazda naptára, 1944.)

Odvos és a Konopi-vagyon

Az ismertetett adatokhoz, tényekhez kívánkozik: az 1990-es évek végén a szerkesztőségben többször megkeresett egy odvosi férfi, aki elmondta: a magyar nevű nagybátyja volt az odvosi katolikus templom gondnoka, egyben a közösség utolsó tagja, de elhunyt. Éppen ezért, noha maga már nem beszél magyarul, de római katolikus, ezért felelősséget érez a templomért, ahol magát is megkeresztelték. Megkért, hogy próbáljak beszélni a magyar katolikus vagy politikai szereplőkkel a templom és környezetének a megmentéséért. Annyit tudott, hogy Konopi Kálmán leszármazottja valahol Nyugaton él, de nem tud kapcsolatba lépni vele.

Tekintve, hogy 2000-től lehetett pályázni az anyaországi Bethlen Gábor Alaphoz egyházi ingatlanok felújítására, illetve Romániában abban az évben zárult le a meghosszabbított 1-es Földtörvény visszaigénylési határideje. Éder Ottóval, a Csiky Gergely Főgimnázium akkori igazgatójával, az Alma Mater Alapítvány elnökével azt terveztük, hogy az odvosi romos templom tágas, szép természeti környezetben lévő udvarán nyári tábort alakítanánk ki a Főgimnázium, illetve aradi diákok számára. Ezzel párhuzamosan, pályázati támogatással felújítanánk a templomot is, ahol táborozások idején egyházi, továbbá kulturális programokat lehetne szervezni a diákok számára. Az ügyben alulírott megkereste az odvosi templomot adminisztráló máriaradnai római katolikus plébániát vezető p. Ernő ferences atyát, aki örömmel fogadta az ötletet. Ugyanakkor megkerestem Cziszter Kálmán építészmérnök szakértőt, aki vállalta a felújítási tanulmányterv elkészítését. A pályázat elindításához azonban szükség volt a Temesvári Római Katolikus Püspökség jóváhagyására. Ennek a megszerzése Ernő atyára hárult. Ugyancsak 2000-ben, budapesti összeköttetés jóvoltából megszereztem a Bécsben élő Konopi Kálmán leszármazottjának a villámposta címét, akinek levelet írtam. Ebben kértem az odvosi Konopi-vagyon hivatalos visszaigénylésére. Ha netalán nem lenne rá szüksége, azt adományozza az Alma Mater Alapítványnak. Mivel a levélre nem érkezett válasz, egy-egy hónap múlva a kérést még kétszer megismételtem, eredmény nélkül. Ernő atyával többszöri telefonbeszélgetés után sem történt a püspökségi jóváhagyásban előrelépés. időközben a ferences rend kivonult Máriaradnáról, ráadásul Éder Ottónak is távoznia kellett Aradról és a felújítási kísérlet is elmaradt.

Minden lepusztult

Utoljára 2019 augusztusában jártam Odvson, ahol kiábrándító állapotok fogadtak: a valamikor szép napokat megélt kastély gazdátlanul, lepusztult állapotban éktelenkedik, az udvarán embermagasságúra nőttek a gyomok és a cserjék.  A kastélyt állítólag az örökösök visszakapták, de nincs pénzük a felújítására. Az 1769–1774 között épült római katolikus kápolnához embermagasságú csalán, gyom és magasra nőtt cserjék között bujkálva lehet eljutni. A valamikor tágas, pázsittal borított, téglából épített oszlopok között zöldre festett keretekben drótháló kerítés eltűnt, az oszlopok tégláira is szüksége lehetett valakinek. Az udvaron a már említett embermagasságú csalán, gyom és magas cserjék között komoly nehézségekkel lehet eljutni a beszakadt tetejű, omladozó falakkal, ablakok nélkül éktelenkedő templomig, aminek a homlokzata még dacol az elmúlással. A templomnak a kastély felöli oldalába rögzített, búzakalász-koszorúval övezett jókora feszület alján lévő tábla bal oldalán még olvasható: „Konopi Kálmán 1880. január 21.–1947. november 26. A jobb oldalon: Konopi Kálmánné , született Goyér Vilma 1884. február 14.” A nevek alatt: „Add meg a mindennapi kenyerünket!” Tehát a felirat is a búzanemesítő szakemberre vall. Mivel a feleség halálának az időpontja nincs feltüntetve, azt jelenti, nem ide temették. Meglehet, az államosítás után elűzték a kastélyból.

A templomhoz közel, az udvar baloldalán található gazdasági épület is nagyon leromlott állapotban van.

A Konopi-ügy, magyar közügy

Ha a magyar gazdákért és a mezőgazdasági szakirodalom gazdagításáért oly sokat tett dr. Konopi Kálmán pusztuló kastélyát és a közelében lévő templom tarthatatlan állapotát látja az ember, önkéntelenül is felvetődik benne a kérdés: mit lehetne tenni az örökség megőrzése, magyar érdekben való felhasználása érdekében? Először is utána kellene nézni az örökösének, aki a visszaigényléskor bizonyára felfedte a lakcímét, elérhetőségét is. Bizonyára visszakapta az ingatlant, hiszen amíg állami tulajdonban volt, a kastélyban nyári gyermektáborokat szerveztek, tehát rendben tartották. A jelenlegi gazdájának látszólag semmiféle terve nincs az ingatlannal, ezért a megmentése érdekében mindenképp meg kellene keresni, tárgyalni kellene vele, hiszen pályázati forrásokból vagy közadakozással felújítva, ott az Arad megyei magyar diákoknak, a magyar felekezetek ifjúsági csoportjainak is nyári táborokat lehetne szervezni. A templom felújítását, szakemberek bevonásával, újra meg kellene beszélni.

Ugyanakkor Arad megye legnagyobb mezőgazdasági szaktekintélye – 1937-töl az EMGE megyei fiókjának az elnöke, az Aradi Mezőgazdasági Kamara intézőbizottságának a tagja –, számos mezőgazdasági szakkönyv írója. Megérdemelné, hogy a mostani magyar gazdaszervezet az Arad Megyei Magyar Gazdák dr. Konopi Kálmán Egyesülete nevet vegye fel. Mert dr. Konopi Kálmánhoz mérhető nagy előddel, igen kevés erdélyi magyar gazdaszervezet dicsekedhet.

(Részletek a 100 év Romániában – Örökségünk Arad megyében, készülő II. kötetéből)