Milyen az autonómia az Åland-szigeteken?

Európa legfejlettebb autonómiája. Erről a szintről még Dél-Tirol és Katalónia is csak álmodik. Olyan szintű autonómiát valósítottak meg Finnország ezen részén, amely maga mögé utasítja a föderális berendezkedésű államszövetségeket is. Úgy része a Finnországnak és az Európai Uniónak, hogy nem kell betartania a vámunió szabályait. Úgy része a közös Európának, hogy a helyiek döntik el, letelepedhet-e valaki az autonómia területén. Egyáltalán nem kell ismerni a többségi finn nyelvet, de minden érkezőnek ismernie kell a kisebbség svéd nyelvét. Ez az Åland-szigetek (vagy egyszerűen csak Åland). Az autonómia jogkörei egy szinten említhető a Magyar Királyság által több mint 600 éven át az erdélyi szászoknak nyújtott Szász Egyetem jogköreivel. A szászok ennek köszönhetően megmaradtak sok száz évig szásznak. Az Åland is megtartja svéd közösségét.

A Botteni-öböl bejáratánál, a Balti-tengeren található Åland-szigetek több ezer kisebb szigetből áll, melyeknek egy jelentős része letelepedésre alkalmatlan. A lakosság 90%-a Fasta Ålanden, a szigetcsoport legnagyobb szigetén található. A szigetcsoport bár Finnországhoz tartozik, mégis kizárólag svédek élnek rajta; hozzávetőlegesen 30 000 fő, mely Finnország lakosságának töredéke, csupán 0,005%-a.

Az első világháborút követően a szigetcsoport területi vita tárgyát képezte Finnország és Svédország között. Eredetileg a Svéd Birodalomhoz tartozott (ahogy Finnország is), majd 1809-ben az oroszokkal folytatott bő egyéves háborút követően Finnország az Orosz Birodalom, míg Åland pedig Finnország része lett.

Az első világháborút követően az ålandiek Svédországhoz kívántak (vissza)csatlakozni, Finnország azonban az autonóm státusz biztosításánál „tovább” nem volt hajlandó elmenni. A vitás ügy végül a Nemzetek Szövetségéhez, az ENSZ elődjéhez került, amelynek javaslata az Åland-szigetek Finnországon belüli autonóm státuszának megadása volt. Az érintettek végül elfogadták a javaslatot, így az Åland-szigetek 1921-ban autonóm területté vált.

Az ålandiek autonómiájáról a finn parlament külön törvényben rendelkezik, melyben széles diszkrecionális, azaz kizárólagos jogkörökkel ruházták fel az ott élőket. Emellett a legerősebb törvényben, a Finn Alkotmányban is garantálják az autonóm státuszt, és minden erre vonatkozó változtatást az ålandi döntéshozatalnak is jóvá kell hagynia.

Åland önálló döntéshozatallal és végrehajtó hatalommal, valamint saját rendvédelmi szervekkel és postarendszerrel rendelkezik. A helyi parlament 30 fős, a finn parlamentben 1 mandátum biztosított számára. Saját külpolitikája nem lehet, maximum olyan külpolitikai vonatkozású döntéseket hozhat, melyek összhangban vannak a finn külpolitikai törekvésekkel.

A szigetcsoporton élők identitását, etnikai összetételét több szabályozás is védi: a területen csupán a svéd nyelv kötelező, a finn nem. Emellett a letelepedést is komoly feltételekhez kötik; minimum 5 év ideiglenes tartózkodási engedély és svéd nyelvtudás szükséges ahhoz, hogy a helyi hatóság jóváhagyja az állandó letelepedési kérelmet.

Az 1994-es finn európai uniós csatlakozásról az ålandiek külön referendumot tartottak, melyen a voksolók 73,6%-a a csatlakozás mellett szavazott. Az európai uniós csatlakozás ugyanakkor nem jelentette azt, hogy Åland státusza érdemben változna, a letelepedésre vonatkozó szabályok ugyanúgy megmaradtak azok számára, akik nem rendelkeznek helyi polgári státusszal (hembygdsraett/kotiseutuoikeus). Emellett Åland kereskedelmi tekintetben harmadik országnak minősül, vagyis nem volt szükség a vámok/tarifák harmonizációjára sem.

Minden adó és illeték helyben marad, amelyet évente a finn központi költségvetés 0,45%-ával egészítenek ki, annak ellenére, hogy Finnország lakosságának csupán a fentebb már említett 0,005%-át teszik ki az ålandiek. A szigetcsoporton mind az euró, mind a svéd korona hivatalos fizetőeszköz.

Åland az európai autonómiák viszonylatában jelentős és kiterjedt jogkörökkel, hatáskörökkel bír, melynek eredményeképpen a szigeteken élő ålandiek száma nem csökken, hanem évről évre növekszik.

Végül érdemes megemlíteni egy nagyon fontos autonómiaképző szempontot: minden fejlett autonómiának Európában az európai fejlesztési közigazgatási egység képezi az alapját. Így van ez Dél-Tirolban, Katalóniában, Belgiumban, és így van az Åland esetében is. Sőt az egyelőre tagjelölt Szerbia is így alakította át közigazgatási egységeit, és többek között ezért is lehetséges a 250 000 délvidéki magyar lakost is magában foglaló Vajdasági Autonómiáról, mint gazdasági és politikai egységről beszélni. Mindez azt jelenti, s amit Horváth Zoltán erdélyi magyar gazdasági szakember gondolatai is megerősítenek, hogy az autonómiát Európában a NUTS2-s európai uniós alapokat kezelő közigazgatási egységre érdemes építeni és csak arra építeni. Minden más elképzelés nem lehet időtálló a stabil pénzügyi alapok hiányában. Érdemes ezeket a gondolatokat is megfontolni a jövőre nézve minden autonómia iránt érdeklődő szakembernek.

Bartók Viktor,

Budapesti Corvinus Egyetem