Minden eszközzel a község felzárkóztatásáért

Papp Attilával, a Kis- és Nagyvarjast is magában foglaló Nagyiratos község polgármesterével a mögöttünk lévő évet értékeljük, a folyamatban lévő terveit próbáljuk számba venni.

– Egy frissen megválasztott polgármesternek emlékezetes lehet az első olyan év, amelyiknek a költségvetését az ő idejében hagyta jóvá a községi tanács. Valóban ilyen volt 2013?

– Valóban, mert a megválasztásom első félévében egy örökölt költségvetésből kellett gazdálkodnunk, míg a 2013. év költségvetését már magunk állítottuk össze. Nos, olyan típusú ember vagyok, aki soha nincs teljesen megelégedve, azonban figyelembe véve a rendkívül nehéz gazdasági feltételeket, eredményesség szempontjából az elmúlt év kielégítőnek tekinthető. Kezdeném azzal, hogy a község tavalyi költségvetése az RMDSZ megyei tanácsosainak a jóvoltából kiegészült 460 ezer lejjel, amihez hasonló példa már régóta nem volt Nagyiratos Községben. A megyei tanácstól beruházásokra kapott pénzt megpróbáltuk ésszerűen elosztani, felhasználni, ezért kézzelfogható látszata is van. Mielőtt ismertetném, előrebocsátom: tavaly megvalósult a nagyiratosiak régi álma, vagyis, mintegy 200 ezer euró beruházással a megyei tanács felújította a bekötőutat, méghozzá ugyancsak az RMDSZ közbenjárására. Visszatérve a költségvetésünkre, a beruházásra kapott pénzből sikerült rendbe tennünk, illetve számítógépre vinnünk a községi archívumot. E munka nem látványos, de elengedhetetlenül szükséges a földterületek felparcellázása, telekkönyvezése szempontjából. A 4 helyiség felújítása, berendezése, az archívum elrendezése mintegy 60 ezer lejbe került, de megérte, kiválóan működik. A 415. Törvény által előírt telekkönyvezés elindítása további 50 ezer lej beruházással történt. Ugyancsak nem látványos, de lényegesen fontos volt a nagyiratosi kultúrház tetőszerkezetének a felújítása, illetve a mennyezetnek az elszigetelése, a vízelvezető csatornák cseréje összesen mintegy 50 ezer lej beruházással történt. A nagyvarjasi kultúrotthonban is korszerű illemhelyet és mosdót alakítottunk ki, hozzáfogtunk egy korszerű konyha kiépítéséhez, de az öltözőt is korszerűsítjük. A munkálatokat még nem fejeztük be, az e munkára eredetileg tervezett 50 ezer lej nem lesz elég, ezért az idei költségvetésből is megtoldjuk. Nagyiratoson látványos beruházást is véghez vittünk, ugyanis a főutca járdáját a központi útkereszteződéstől a volt téeszig, mintegy 920 méter hosszan, 1,1 méter szélességben, járdaszegélyek közé helyezett térkővel burkoltuk. Erre 100 ezer lejt különítettünk el, csakhogy nem lett elég, ezért a kivitelező által hitelben elvégzett rész költségeit idén kell törlesztenünk. Szerintem, ha egy ilyen kritikus időszakban komoly dolgokat is le tudunk tenni a község asztalára, ha nem is vagyok teljesen elégedett, de elégtétellel nyugtázhatjuk.

– Ezzel át is tértünk a folyó évre, amikor a községnek már elfogadott költségvetése van. Az milyennek tűnik?

– Egy kevéssel elmarad a tavalyitól, ami 2,7 millió lej volt, tartalmazta a közalkalmazottak fizetéseit is. Az idei 2,6 millió lej, ami abból adódik, hogy a községi adóknak és illetékeknek csupán a 65-68%-át sikerült begyűjtenünk.

– Milyen eszközökkel próbálnak javítani a kedvezőtlen arányon?

– Mi is alkalmaztunk egy adóbehajtó céget, mégis azt indítványoztam, hogy a tavalyi és az idei adókat saját erőből, sokkal hatékonyabb meggyőzéssel próbáljuk begyűjteni, hogy ne fizessenek túl nagy behajtási illetéket. Befizetik a késedelmi pönálét, de megtakaríthatják a behajtó cég által kivetett illetéket. Ezzel együtt, a polgárokkal szép szóval próbáljuk megértetni: a helyi adók és illetékek befizetése a közérdeket szolgálja. Arról nem is szólva, hogy a megyei tanácstól kapott támogatás is a befizetett helyi adók és illetékek arányában történik, tehát mindenképp be kell fizetni őket. Visszatérve az idei költségvetéshez, ugyancsak az RMDSZ tanácsosainak a jóvoltából, idén 440 ezer lejt hagyott jóvá számunkra fejlesztésre a megyei tanács.

Idei tervek

– Idén hogyan kívánnak gazdálkodni a fejlesztési alapokkal?

– Folytatni akarjuk a településeink központi járdáinak a térkővel történő burkolását, méghozzá a GAL-program támogatásával, ami utófinanszírozással működik. Vagyis, a saját költségvetésünkből megépítjük a program értelmében tervezett járdákat, amelyeknek a költségeit utólag visszafizetik. E program támogatásával a községközpont főutcájának a katolikus templom felöli járdáját is térkővel kívánjuk burkolni. Ezen túlmenően, saját költségvetésből is fel akarunk újítani valamennyi járdát. Ugyanakkor folytatni szeretnénk a két kultúrotthonnak a korszerűsítését is, de Kisvarjason, illetve Nagyvarjason is az iskolaépület, illetve a kultúrotthon környékének a járdáit is térkővel kívánjuk burkolni. A nagyiratosi futballpálya öltözőinek, mosdóinak a korszerűsítésére 60 ezer lejt kívánunk költeni, mert azok is hozzátartoznak a település életéhez, akárcsak a templom vagy a kultúrotthon.

– Mennyit szánnak a községbeli kultúrára?

– Az itt működő együttesek, így a Forray Asszonykórus számára idén kórustalálkozót szervezünk, a néptáncoktatót továbbra is fizetjük mind a magyar, mind pedig a román tánccsoport számára; idén is meg kívánjuk szervezni a nyugdíjas találkozót, valamint a falunapot. Az augusztus 16-ra tervezett Nagyvarjasiak Világtalálkozóját is támogatjuk. Akkorára szeretnénk a kultúrotthonban zajló munkálatokat is befejezni. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az ottani, maroknyi magyarságot megosztják az egymás ellen szervezett rendezvényeikkel. Ha nekik így jó, tegyék továbbra is... Turisztikai jellegű terveink vannak a kisvarjasi, visszakapott határőr laktanyával, annak a sorsa viszont azon múlik, hogy Dombegyházzal közösen lobbizva, sikerül-e megnyitni az ottani határátkelőt. Mindkét oldal politikusai között ez ügyben, folyamatban vannak az egyeztető tárgyalások.

– Mi van a Nagyiratoson, 2007-ben elkezdett csatornahálózat építésével?

– Azzal a legnagyobb gond, hogy kormányok mentek-jöttek, ezért az ott elvégzett munkálatok jelentős részét nem fizették ki. Végül is, rájöttünk, hogy az eredetileg elkészített terv nem volt megfelelő. Jelenleg a már elkészült csatornarész használhatóvá tételén dolgozunk. Tudomásunk szerint, idén csatornázásra is lesznek pályázati pénzek, ezért az eredeti tervnek az átdolgozásával, a rendszer építésének a befejezését tervezzük. Egyik legfontosabb idei célkitűzésünk, hogy a csatornarendszer építésének a megrekedt ügyét kimozdítsuk a holtpontról, a hozzá szükséges topográfiai méréseket már el is végeztettük, mert az eredeti terv szerinti ülepítő telep építése helyett, az aradi csatornarendszerre kell csatlakoznunk. Letettünk egy pályázatot a nagyiratosi sportcsarnok mögötti térre tervezett műfüves sportpálya építésére. Ha jóváhagyják, a sportterem öltözőit lehetne használni. Az éjjeli kivilágítással, lelátóval, minden szükséges kellékkel ellátott pályának a megépítése mintegy 400 ezer lejbe kerülne.

– Hogyan próbálnak segíteni a szociális gondokkal küszködő családokon?

– Van néhány ilyen eset, köztük a Berzán Istváné, aki az érdektelensége miatt elveszítette a betegnyugdíját. A szociális gondozó szervezése nyomán, a betegnyugdíj visszaszerzéséért eddig kétszer beszállítottam az aradi orvosi konzílium elé nem csak őt, hanem a többi, hasonló gondokkal küszködő család tagjait is. Mivel a szociális támogatásra szorultaknak rendszeresen Aradra kell utazniuk a segély meghosszabbítása végett, a saját kisbuszommal, havonta vagy amikor éppen szükséges, ingyen szállíttatom őket Aradra és vissza.

– Milyen tapasztalatokat szerzett első évi polgármesteri teendői idején?

– Nem könnyű egy olyan községet vezetni, amelyik három településből és két kolóniából áll, ráadásul három nemzetiség lakja. Én viszont, ha elkezdtem a táncot, végig kívánom járni. Magam sportos, harcos típusú ember vagyok, mert a sport a becsületes győzelemre vagy az emelt fővel történő veszítésre tanít. Ameddig értelmét látom a munkámnak, az ellendrukkerek dacára is harcolok a folytatásért, a község településeinek a felvirágoztatásáért. Mert Nagyiratos Község lakossága nem csak igényli, meg is érdemli a felzárkózás áldásait.

– Sok sikert kívánok hozzá, köszönöm a beszélgetést.