Mítoszok és békediktátum

Ha még bizonyításra szorulna, akkor az Aradon már többször járt Vincze Gábor magyarországi történész (szereti „faktológusként”, azaz a a tények embereként nevezni magát) kedden délután az aradi Tulipán könyvesboltban megtartott, az első világháborút lezáró békediktátummal és annak mítoszairól szóló előadásával újabb érvet sorakoztatott fel amellett, hogy történelmi eseményeket, tényeket sok, de legalábbis többféle nézőpontból, szemszögből lehet értékelni.A szervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei elnöke, Borbély Zsolt Attila bevezetőjében azt emelte ki, hogy az előadás a napjainkban oly gyakran tapasztalható történelemhamisítással szemben tényeket kíván szembeállítani.Vincze Gábor bevezetőként gr. Károlyi Mihályt (a háború utáni Tanácsköztársaságot megelőző kormány miniszterelnökét, aki semmit nem tett hazája határainak védelmében) nemzetárulónak nevezte, s megállapítását a politikus által írt levelekkel támasztotta alá. Feltette továbbá a kérdést: mi lett volna, ha nincs világháború? Európában nem hal meg több millió ember, az Osztrák–Magyar Monarchia önmagától nem esik szét, nincs holokauszt stb., ha nem következik be a XX. század ősbűne, minden további rossz előidézője. Érdekes elméletet fogalmazott meg arról, hogy tulajdonképpen nem is két, hanem egy nagy háború volt – a kettő közötti időszak csak amolyan fegyverszünetnek tekinthető –, az első világháborút lezáró gyalázatos ver-sailles-i béke után már sokan felfigyeltek rá, hogy a háború folytatódni fog.A továbbiakban néhány, a mai, főleg külföldi történetírásban élő mítoszról szólt.Az egyik, hogy Magyarország 1914 előtt a Monarchián belül a népek börtöne volt. Holott (ugyanabban a korban) Franciaországban egyáltalán nem ismerik el a kisebbségeket, Nagy-Britanniában vagy Spanyolországban tiltják a nemzetiségek nyelvének tanítását stb. Magyarországon a nemzeti kisebbségeknek csak 12 százaléka beszéli a magyart, ezer főre számítva több az iskola, mint a Regátban, az analfabetizmus is sokkal kisebb Erdélyben a nemzetiségek körében, mint a román anyaországban. A másik mítosz szerint a monarchia militarista állam volt, holott az 1890-es évekből arányaiban a nemzeti jövedelemből (és egy lakosra esően konkrét összegben) sokkal kevesebbet költött fegyverkezésre, mint például Franciaország, s ugyancsak jóval kisebb volt (arányban és szám szerint) a kötelező kétéves katonai szolgálatra behívott férfiak száma.Az előadó hosszabb passzust szentelt az Amerikából hazafelé tartó Lusitania angol gőzös német tengeralattjáró általi elsüllyesztésének (1915 májusa); 1201 utas, köztük száznál több amerikai is elpusztult, ami (számos vélemény szerint) ürügy volt az USA beavatkozásához az első világháborúba az Antant oldalán (bár a belépés két évvel később, 1917 áprilisában következett be). Később bebizonyosodott, hogy a polgári (utasszállító és postahajó) hadianyagot is szállított, rendkívül gyors pusztulását alighanem az orrészében tárolt ötezer láda töltény robbanása okozhatta. Amerika belépése, az előadó szerint, döntő tényező volt az I. világháború végkimenetelében, ezért is lehetett a tárgyaló felek között Wilson elnök (a híres-hírhedt 10. pontjával), akit Vincze Churchillel, Sztálinnal és Hitlerrel egy sorban a kor gonosztevői közé sorolt.Vincze Gábor nézeteivel egyet lehet érteni, akár vitatkozni is lehet velük – az azonban kétségtelen, hogy egyéni szemléletű, érdekes előadást tartott. Szívesen látjuk máskor is.