Monográfia Kaszojáról és környékéről

A Vasile Goldiş Egyetem aulájában rendezték meg csütörtökön késő délután a Căsoaia şi imprejurimi (Kaszoja és környéke) c. monográfia bemutatását az aradi román tudományos-kulturális élet számos ismert személyisége, több politikus jelenlétében. Az érdeklődés részben bizonyosan a több felszólaló által „kivételesnek, rendkívülinek” mondott kötetnek, de alighanem a szerzőknek is szólt, hiszen Truţă Horia ny. tanárt, Ardelean Aurel professzort, a Goldiş egyetem elnökét mindenki ismeri, de egyre többen a náluknál jóval fiatalabb Don Ioan mérnököt, a mácsai botanikus kert vezetőjét is.

A rendezvényt levezető dr. Dorel Sinaci, az Arad Megyei Kulturális Központ aligazgatója, a Monográfiákat Koordináló Megyei Közösség felelőse szerint a közel ötszázoldalas monográfia több szempontból is kivételes: az első egy tervezett sorozatból, de azért is, mert rendkívül sokoldalú (a témát, a szokásostól eltérően) nem pusztán történelmi, irodalmi vagy szociológiai szempontból megközelítő) munka. Emlékeztetett arra, hogy a magyar millennium alkalmából Aradon egy egész sor kiváló monográfia jelent meg, köztük a Simonkaié (amelyet azóta minden mai kutató nyűttre olvasott – szerk. megj.), vagy a Márki Sándoré (a zárójeles megjegyzés ide is illik); most, hogy közeledik a nagy egyesülés 100. évfordulója, nagyszabású művek kiadásával követni kellene a példát – mondta. És hozzátette: az Aradon újraalakult ASTRA kulturális egyesület azt tervezi, hogy a közeljövőben ezer fontos művet tesz hozzáférhetővé pdf-formátumban, és a most megjelent monográfia is köztük lesz.

Az első tehát a tervezett monográfia-sorozatból elkészült, és nagyon sikeresnek könyvelte el a többi felszólaló is, köztük az aradi származású Octavian Mândruţ bukaresti professzor, az egyik tudományos referens. Lelkesen méltatta a könyvet Horia Ungureanu író („úgy olvastam, mint egy detektívregényt, nem tudtam letenni”), valamint a három szerző, dr. Aurel Ardelean, Horia Truţă és Ioan Don.

Nem volt időnk teljesen elolvasni a kötetet, amelynek borítóját Takács Mihály, fényképeinek nagy részét Florin Hornoiu készítette, de átlapoztuk és szerintünk is érdekes. Bizonyos részei (például a mintegy száz oldalt kitevő, a Kaszoja környékén található 630 növényfaj elnevezése és feltalálási helye) alighanem csak a szakembereket érdekli, és vannak más, többnyire rétegolvasókhoz szóló részei is. A vidék (köztük Magyarád, Aranyág, Drauc) történetéről, gazdasági életéről, lakóinak mindennapjairól (bennük olyan „apróságok”, mint étkezési szokások, lakáskörülmények, az egykori földművelés tárgyai) szóló részek minden bizonnyal többeket érdekelnek. Magam, például, nagy figyelemmel olvastam egy helyi ortodox pap jelentését az 1941-es, a bécsi döntés utáni  falubeli helyzetről, a kisebbségek „lapuló” magatartásáról. Megtudtam azt is, hogy Magyarád egykor a román királyi udvar, Ferdinánd egyik borszállítója volt, hogy nem tudni, mikor keletkezett Kaszoja neve, hogy 1918–20 előtt Zaránd hegység nem volt, hanem csak Hegyes-Drócsa, és sorolhatnám.

A majdnem kétórás könyvbemutató után hosszú sorok álltak dedikációért – a Vasile Goldiş Egyetem kiadásában megjelent könyvet („amely egyetlen tanító, tanár könyvtárából sem hiányozhatna”) ingyen kapták a jelenlévők.